Lassan úgy érzem depressziós leszek. Bevállaljam a babát, vagy abortuszra menjek?
6 hetes kismama vagyok.20éves leszek. Főiskolán tanulok levelezőn.Nem terveztük a vőlegényemmel,de bejött a baba. Én viszont nem szeretném elvetetni,de ő több okból ragaszkodik az abortuszhoz.
Nincs jövedelmem,nincs közös lakásunk,neki kb 80ezer ft fizetése van+caf amiből el kell tartsa a gyerekünket,magát,engem és az ő gyerekét is,ami előző kapcsolatából van.
Nagyon tanácstalan vagyok. Azt mondta,hogy ha megtartom szinte 99%-ban biztos benne,hogy szétmegyünk annak ellenére,hogy nagyon szeret engem,mert a gyereknek lenne rossz,ha nem működik és együtt maradunk. Ha érzi,hogy nem működik,akkor lefog lépni.Nem azt jelenti,hogy nem gondoskodik a gyerekről,hanem csak,hogy rólam nem.Aztán utána jön valaki másik férfi egyszer az életembe..a férfiak sosem fogadják el és tolerálják egy másik férfi gyerekét úgy,mint esetleg egy nő. Félnék,hogy a kicsivel nem bánna jól,akárki legyen más mellettem a jövőben.
Nem vagyok képes embert ölni,elvenni a lehetőséget,pláne nem a saját gyerekemtől,de mit tehetnék? Már besokalltam.Azon a szinten vagyok hogy inkább gyerekestől halok meg,hogy soha ne váljak el a picitől.
Ő a vőlegényed, tehát elvileg állandóra terveztek, de most azon gondolkodtok, hogy ha gyerek előbb jött, akkor biztos szétmentek és hogyan találsz majd új férjet, aki gondoskodik rólad?
Ha szeretnéd megtartani a babát, próbáld inkább gyakorlatiasabban azt körvonalazni magadban, hogyan tudnál te is beszállni az anyagiakba.
Én sem vagyok abortuszpárti,de a párodnak van igaza. Ennyi pénzből,lakás nélkül magatok sem tudtok megélni,nem hogy egy gyereket felnevelni. Hagyod inkább nyomorogni a babádat? Az jobb lenne neked és neki? Ha megszülöd,akkor a tanulással is gondjaid lesznek,és később sem tudsz sehol elhelyezkedni. A munkáltatók nem vesznek fel kisgyerekes nőt. Miből akarod felnevelni?
Az abortusz NEM emberölés,ezt csak a vallások állítják!
Az örökbeadás még nagyobb trauma,mint az abortusz.
Bármilyen fájdalmas is,de a baba érdekében józanul kell gondolkoznod.
Igen, ez elég nehéz helyzet :-(((
Hogyan tudnátok növelni a bevételeket? Úgy, hogy te is dolgozol. Feltételezzük, hogy a kicsi pár hónaposan mehet bölcsődébe és téged diploma és tapasztalat nélkül, kisbabával felvesznek dolgozni: megéri? Nem fogod látni, ahogy felül/feláll/elkezd játszani stb. Csak pár órát lehetsz vele este.
Megfosztod az anyatejtől is és magadtól is, ami fontos lenne neki az első pár hónapban. Természetesen tápszeren, bébiszitterrel is felnőnek a gyerekek - de én azt vallom, akkor vállaljon az ember gyereket, ha érzelmileg mindent meg tud neki adni.
A párod - úgy gondolom - nem fog mindenben támogatni, hiszen ő nem szeretné a babát. Így az egyetem befejezése elég esélytelen.
Rövid távon magadra maradsz egy kisbabával, diploma, tapasztalat és (a mai magyar realitást nézve) állás nélkül.
Köszönöm a válaszaitokat!
Nagyon nehéz időszakon megyek most keresztül. Ami bennem felvázolódott idáig az nem sok minden,de több,mintha nem is gondolkoznék rajta.Folyamatosan töröm a fejem,próbálok megoldásokat találni,de idáig csak ennyire jutottam:
-Ha megtartom a babát:
November 10.e körül jönne a baba.Az már következő évre esik,így tudnék főiskolán egy passzív évet csinálni. Mivel nem volt keresetem ami több,mint egy évig tartana,ezért első évben én jönnék el gyesre a babával, második és harmadik évben pedig anyu jönne el GYEDre. Második évében elkezdeném a levelezőn folytatni az óvodapedagógus szakot,amiből elméletileg akkorra már csak 2 évem lenne,így mikor a baba oviba menne,akkor én is végeznék sulival.Maximum annyit tudok még tenni,hogy ha egyedül nevelő szülőként vagyok feltüntetve emelt családi pótlékot kapjak illetve kedvezményeket.Tudom,sokkal többre nem vagyok előrébb vele.
-Ha elvetetem:
Nem hiszem,hogy tovább tudnám folytatni ezt a kapcsolatot.Nem feltétlen azért,mert nem szeretem,vagy mert nem gondolkozik jól a párom,hanem,mert neki van egy lassan 4 éves kisfia. Nem bírnám feldolgozni,hogy lássam azt a szeretetet és törődést a kisfia felé,amit nyújt,miközben nekem el kellett vetetni a babónkat. Valahogy nem menne.
Egyre inkább úgy érzem,hogy süllyedek és nem találok kiutat erre az állapotra,ami bennem végbe megy most.
Nem pontozok le senkit sem. Nem mondtam,hogy nem vagyok hibás,mégsem tartom magam olyannyira hibásnak. Sokszor elgondolkoztam azon,hogy gyerekem legyen,de januárban le is tettem a gondolatról,hiszen rájöttem nincs itt most az ideje még.Párom külföldön dolgozik még 1 hónapot és múlt alkalommal mielőtt hazajött direkt szóltam neki,hogy védekezzünk,mert ovu időszakban leszek.Így is volt,kivétel egy reggelt,mikor még fel sem keltünk szinte amiről én persze rögtön kérdőre vontam mi volt,hogy elélvezett-e v stb,mert veszek be 72órán belülit akkor.Ő nyugtatgatott,hogy nem történt semmit,igazából arra sem emlékezett,hogy lefeküdtünk,szóval valamilyen szinten én is hibás vagyok,mert tudhattam volna,hogy akár egy előváladékból is lehet baba.
Itt én már nem az okokat keresem meg a hibáztatást,hanem a megoldást. Az a dolog lelki rész,mert bár tudom,hogy jelenleg nem tudok megoldást,de próbálok mindent átgondolni,mert ő ezt úgysem érezné át teljes mértékben.Nem csak arról van szó,hogy engem tolnak be a műtőbe,hanem arról is,hogy amit érzek reggeli rosszulléteket,a feszülő mellemet,a picit,hogy feszül a méhem is,hogy ő van és nől..Nagyon sok mindent kell mérlegelnem.
A GYED-et meg nem tudtam,hogy anyu nem igényelheti,mert valahol olvastam,hogy olyen helyzetekben,ha az anyának nincs meg annyi munkában eltöltött ideje,akkor a mama is kérvényezheti,de ezek szerint akkor rosszul tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!