Kiskorú vagyok, hogyan tarthatnám meg a babát? (bővebben lent)

Szia!

Elsőnek is gratulálok a babához,és elárulom,én is 17 éves vagyok,és állapotots.De a szüleim és párom mindenben egyetértenek velem,megtartjuk,sőt mivel december végén töltöm a 18at,nem is igen tudnának beleszólni.Én nagyon megértelek.Tudod magántanuló vagyok,egyébb okok miatt már régóta,de dolgozom is,és a baba így nem akadály.Tudod van néhány ember,akik saját magukból kiindulva,vagy a rossz világ nézetük miatt elítélik,sőt nem gondolják,hogy bármit is a baba mellett tudna csinálni ilyenkor egy tini lány,és el van szúrva az élete.De ez nem igaz.Szeretnék veled beszélgetni,és ha te is,nyugodtan írj privit.Válaszolók.És megértelek.

18 éven aluli személynél a 18. hétig végezhetnek abortuszt. Addig nem hinném, hogy tudnád titkolni, vagyis akkor már elég gáz lenne, hogyha csak akkor szólnál a szüleidnek, mikor már szinte félidős vagy.

Amúgy szerintem nem kötelezhetnek terhességmegszakításra, csak ha amellett döntesz, kell a beleegyezésük. De nem értem, a párod biztos jobban tudja ezeket a dolgokat, miért nem beszéled ezt meg vele? Az rossz érv, hogy azért nem tőle kérdezted, mert ő amellett van, hogy elmondjátok a szüleidnek. Attól még megkérdezheted tőle, nem? Elmondod, hogy miért nem akarod velük közölni most, vagyis mitől tartasz, ez hogy működik, mit tehetnek és ő elmondja, és kész. Szóval már itt kilóg a lóláb. Szerintem minden értelmes ember ezt a párjával beszélné meg, pláne hogy érti is a témát. A másik, hogy nőgyógyász a hapsid, és arra nem voltatok képesek, hogy normálisan védekezzetek? Mert ha még mindketten tinik vagytok ok, hát sajnos megesik az ilyen, de egy nőgyógyász mellett????

A harmadik, hogy 1,5 éve jártok, de a szüleid nem is tudnak róla, pedig kollégák??? Ez meg milyen már? Ennyi ideig hazudoztatok a szüleidnek? És majd most egyszerre zúdítod rájuk? Szépek vagytok azért.

Szóval sok benne a kamu-szag, de ha mégis igaz a sztori, akkor tessék megbeszélni ezt a szüleiddel. Ők is jobban el fogják fogadni, minthogy ha már csak akkor szólsz, mikor már muszáj, mert a vak is látja rajtad...

Elmondjátok mindketten, hogy meg szeretnétek tartani, és felvázoljátok a terveiteket. Az érettségit estin is le tudod tenni, utána pedig tovább is tanulhatsz, ez már a te akaratodon múlik. Szóval ezzel nincs feltétlen elvágva a jövőd, csak kicsit csúszik.

Pontosan, ahogy a 22:45-ös válaszoló írta. Nem 12. hétig veszik el a babát, ha nem vagy még 18 éves. Ezt a baba nőgyógyász-apukájának tudnia kéne!

És igen, nem vagy kiskorú, 14 éves korod óta "csak" fiatalkorú vagy. Különben az apuka mehetne a sittre...

Ha pedig pasid nőgyógyász, és már másfél éves a kapcsolatotok... nos, mindent összevetve meg van a véleményem róla úgy is, mint orvos, úgy is, mint férfi.

Nem olvastam végig a válaszokat.

Én is 17 éves vagyok, kismama:)

23 hetes vagyok.

Gyógyszert szedtem, anyukám is mindig írta velem, hogy mikor jött meg, nekem a tesztet is ő vette. Nagyon féltem megmutatni neki, pedig mindenhez nagyon nagyon pozitívan áll hozzá:)

Amikor megcsináltam a tesztet, letettem és megbeszéltem vele, hogy ha baba van meg szeretném tartani, ő pedig azt mondta, hogy támogat, de így is alig mertem kivinni a pozitív tesztet. De aztán elég jól fogadta, most meg már imádja az unokáját:))

Ha gondolod írj privátot:)

Azt megértem, hogy egy ilyen, életet alapjaiban megváltoztató hírt félsz elmondani. De hiába húzod az időt, el kell mondani. Azt is, hogy kapcsolatod van, azt is, hogy babát vársz. Nagyon elfoglaltak a szüleid, de orvosok, értelmes emberek, feltételezem, hogy azt azért meg lehet beszélni velük, hogy ez van, és szeretnéd a babát megtartani. A továbbtanulást is meg lehet oldani, a munkát is, van bölcsi, van ezer lehetőség. Ha tényleg olyan szorgalmas vagy, ahogy írtad, akkor adnak a szavadra, az ígéretedre, nem? Különösen, ha a barátod melletted áll, és el akarja mondani ő is, akkor hajrá. Erőszakkal nem hiszem, hogy elvehetik a babát, hamarosan nagykorú leszel. És embertelennek is tartanám, hogy ilyenre kényszerítsenek.

Régebben a nők korábban házasodtak, és korábban szültek, az anyukám is 17 évesen ment férjhez, 19 volt, amikor születtem. Teljesen jó volt, és nem voltak éretlenek sem a házassághoz, sem a gyerekneveléshez. Ez egy mai kor mizéria, hogy előbb tanulj, előbb dolgozz, előbb mindent... Én ezt végig jártam, szülői szigor kíséretében diplomáztam, dolgoztam, én voltam a "jókislány", 25 évesen mentem férjhez, viszont 4 év kellett, mire teherbe tudtam esni. Vetéléssel, küzdelmekkel. A mai eszemmel korábban vállalnék mindent, bár nem 17 évesen, az is igaz. A gyerekneveléshez később se ért jobban az ember, ezt megtapasztaltam, és a 7 évvel fiatalabb húgommal meg is van az összehasonlítási alap. Ő korán szült, és hamar jött a második is. Mind a ketten már kamaszként is jól vezettünk háztartást, jól főztünk, mindent ránk lehetett bízni, de amikor a kezünkbe adták a babát, ugyanúgy gőzünk nem volt arról, hogy mi vár ránk. Más egy kistestvérre vigyázni, más bébiszitternek lenni, mert pelenkázni vagy a bébiételt megetetni csak egy töredéke, de a szülői felelősség egy merőben új dolog, mert minden döntésnek következménye van. Az ember a harmadik gyereknél is sokat kérdez, itt a gyakorin is láthatod, hogy nagyon sok mindennel kell megbirkózni a szülőnek, főleg az anyukának: szopi, alvás, hasfájás, szobatisztaság, hiszti, és ezer dolog, ráadásul minden gyerek más, egy anyuka is minden gyerekénél új helyzetben találhatja magát.

Szóval legyél őszinte, mert ezzel is csak azt erősíted, hogy igenis korrekt vagy a saját szüleiddel szemben továbbra is, és nem csapod be őket.

3. babás (33/N)