Ha Asperger-szindrómás gyerek van a családban, viszont már nem kiskorú, akkor jár utána valami támogatás, vagy ha nagykorú, akkor ezt már neki kell intézni, és neki jár?

Asperger-szindróma

Nevét egy osztrák pszichiáterről kapta, aki 1944- ben írta le ezt a betegséget. A legenyhébb formája az autizmusnak. Az Asperger- szindróma háromszor gyakrabban fordul elő a fiúknál, mint a lányoknál. A gyermeket megszállottan érdekli egy tárgy vagy egy témakör. Mindent megtud és elmélyül a preferált témában, illetve megállás nélkül csak erről beszél és megvitatja másokkal.

Ennek ellenére szociális készségei jelentősen károsodtak. Gyakran koordinálatlan a fizikai mozgása. Beszéd közben az arckifejezés, a testbeszéd és a hanghordozás nehézkes. A szemkontaktust nehezen viseli.

Az Asperger- szindrómában szenvedő beteg fiatal felnőtt korában gyakran szorongás és depresszió gyötri. Nehezen lehet felismerni. Becslések szerint az esetek 30- 50 százalékában nem derül ki az illetőről az Asperger- szindróma.

hiPPeraktivitás sincs egyébként, az hiPeraktivitás. És ha gyerek az illető, akkor hiperaktív gyerek, ha felnőtt akkor meg hiperaktív felnőtt. Ez nem gyógyítható, nem múlik el.

Az Asperger pedig teljesen más, leírták, nem ismétlem.

Egyébként szerintem is jár. Úgy, ahogy az utolsó leírta.

Már csak azért is, mivel az Asperger szindrómás felnőttek jórésze nem képes vagy csak nehezen munkába állni, ezért jár a támogatás, logikusan is.

Nem jár, ez nem teszi öt önellátásra képtelené így nem jár, a legtöbb ilyen beteg magától is észreveszi a problémákat és megtanulja kezelni a hiányoságait.

Sok ilyen betegnek van családja, munkája.