Házassági válság! Vígasz kellene. Tanácsok?

jelentem: hazaérkeztünk.

Csütörtökön szépen bevitettem magam a mentőkkel, nuku fájással, csak a folyásom volt. Megvizsgált a doktornő, akkor már 2-3 ujjnyira nyitva voltam. Vizem szép tiszta volt. 10:35-kor burkot repesztettek, elkezdődtek a fájások. Nem voltak azok a megszokott kaparom a falat jellegűek, de éreztem őket. Szépen lassan erősödte, de a gép szerint nem igazán voltak szülési fájásokhoz hasonlóak. 2 óra CTG után visszaküldtek a vajúdóba, hogy pihenjek le. Alig feküdtem vissza, éreztem, hogy nyomnom kell. Felkeltem, hogy kimenjek pisilni, majd nyögtem egy hangosat, amire felfigyelt a szülésznő. Ez délután 14:35-kor volt. Gyorsan felfektetett a szülőágyra, pikk- pakk szétkapta az ágyat, majd megvizsgált. Akkor derült ki, hogy már csak a méhszáj pereme van hátra. Igen ám, de a dokik műtőben voltak, császároztak. Bár beszólt a műtőbe a szülésznő, doki nélkül kezdtük el. Olyan ügyes volt, hogy gátvédelemmel, repedés, vágás, varrás nélkül sikerült megszülnöm. A doktornő csak a végére ért oda, amikor már a feje kint volt a babának. 15:05-kor megszületett Lendvai Milán.3000gr, 52 cm. Sajnos, mivel fél óra alatt, nagyon gyorsan született, nehezen alkalmazkodott a kint léthez, és egy kis oxigén rásegítés kellett neki. Negyed 4-kor már kint is voltam a vajúdóban, és ezerrel telefonáltam.Este 7-kor más róttam a köreimet a folyosón. Első éjszakár nem kaptam meg a picit, az oxigén miatt, figyelni kellett éjszakára. Nem hittem volna, hogy azokkal a gyenge kis fájásokkal sikerül megszülnöm, ilyen hamar. Hála égnek be sem sárgultunk, így ma hazajöhettünk. Egész család már tűkön ült. A férjem hazahozta a gyerekeket tőlük, de nem sok vizet zavart. Fél órát ha volt itt, akkor sokat mondok. Mikor elment haza, megpuszilta a picit, de dajkálni nem akarta, inkább kint ült a konyhában és beszélgetett az apukájával.