Házassági válság! Vígasz kellene. Tanácsok?

semmi érdemleges. Néha egy-egy nyilallás a derekamba, de semmi konkrét fájás. Holnap délután 3-kor tárgyalás, csak addig húzzam ki. Hívott az ügyvéd, hogy nem 100%, hogy ott lesz, mert Miskolc közelébe kell mennie délelőtt tárgyalásra és nem biztos, hogy hazaér. De szól a bírónőnek. Utána viszi tovább az ügyet, csak le kell ülnünk majd hármasban a férjemmel a részleteket tisztázni.

A nagyfiam olyan ügyes volt. Egy szava nem volt az oltáson, még csak nem is sírt. Csak délután panaszkodott, hogy fáj a karja. Olyan büszke vagyok rá, hogy ilyen bátor volt.

na, lányok, meg volt az első tárgyalás. Látnotok kellett volna a bírónő döbbent arcát, mikor megtudta, hogy napokon belül születik a harmadik gyerek. Lesz még egy tárgyalás, mert ugyebár a harmadik gyereket is figyelembe kell venni a gyerektartás, meg a láthatás megállapítására. De az is csak egy gyors ítélethirdetés lesz, mert az ügyvéd által hitelesített papírra bólint rá a bírónő. Bevallotta a bírónő, hogy ő nem szokta rábeszélni a váló feleket a békülésre, de minálunk csak megpróbáltra a harmadik gyerekre való tekintettel. De mi kiálltunk a döntésünk mellett. 3 hónapunk van, hogy beadjuk a papírokat, különben megszüntetik a pert. Persze, pár héten belül ez be is lesz adva, minél előbb válasszanak szét minket.

Hazafele beszélgettünk a buszon a férjemmel. Kérdezte min gondolkoztam el annyira. Hát nekem már napok óta az jár a fejemben, hogy hogyan jövünk haza a kórházból, ha addig nem lesz jó apósomék kocsija. De aztán eszembe jutott, hogy van másnak is a családban kocsija, így az is elrendezve. Erre felvetette, hogy majd a Mónika hazahozhatna. Mondom neki, hogy az csapná csak ki nálam a biztosítékot. Ami kiakasztott, hogy mikor leszálltunk a buszról, ment a virágboltba, hogy gazt vegyen a nőjének kiengesztelésül, amiért velem jött el. Megjegyzem, hogy én örültem, ha szülinapomra kaptam tőle egy szál gazt.

Egy szó mint száz, örülök, hogy ezen is túl vagyok.