Babát várok, de magamra maradtam sok dologgal. Lelki támaszt várok, csak néhány jó szót. Másnak van ilyesmi tapasztalata? (Tudom, hogy nem egy sztenderd a mi ügyünk. Részletek lent)
A kisbabám édesapja nős. Régóta (évek óta) tart a kapcsolatunk, de nem vált el. Neki már van gyereke, eredetileg nem is akart babát.
Nekem nem volt kérdés (az én koromban), hogy nincs mire várni. Őt szeretem, és eszembe sem jutott volna mástól szülni.
Ő, amióta tudja, hogy babát várok, sokféle stádiumon ment keresztül. Most éppen ott tart, hogy egy kis "szabadságot" kért, hogy végig gondolja az életét ezek után.
Azt meg tényleg félreértetted, kérlek olvasd el még egyszer, hogy nem az "nem tűnt úgy", hogy segíteni szeretnél (ami persze, hogy érződött, hogy ne érződött volna), hanem az "nem tűnt úgy esetleg", hogy én értékelem ezt a segítségnyújtást.
Úgy érzem, ezen sértődtél meg. Pedig csak újra kellene olvasni, amit írtam, félreértetted! Ne haragudj!
Szia!
Úgy írtál, mintha ismernél: "szenvedtél már eleget"...
Valóban, én is így gondolom. Még ha önként vállalt dolog is ez, mint minden kapcsolat, akkor is megvisel, főleg ebben az állapotban.
Remélem, ha lemegy a nagy családi banzáj hamarosan, akkor végre színt vall, vagy egyszerűen magába száll, és elkezd csomagolni. Mondtam neki, hogy itt nagyobb szükség van rá... és hogy az ÉLET az úr, nem a presztízs, meg a társadalmi elvárások. Azt mondta, erre gondolt már ő is... Reméljük, hogy visszafordul erről az útról, és boldogok leszünk hamarosan! Köszönöm Neked, amit írtál!
Kedves Kérdező!
Te egy nagyon szerelmes ember vagy és ebben az állapotodban nem tudod reálisan felmérni a helyzetedet.
Olyan gyermeki naivsággal tudsz hinni a szeretődnek ami megmosolyogtatott, de mivel babát vársz el is szomorított, mert ezzel teljesen elszúrtad az életedet.
Persze most nem hiszel az ellenvéleményben, mert tudomást sem akarsz venni róla, hogy rossz döntést hoztál, de nagyon jól fogalmaztál, amikor írod, hogy méltatlan hozzád egy ilyen magánélet.
28 évesen fülig szerelmes voltam egy nős férfiba, 3 évig hitegetett, mindig biztosított róla, hogy én jelentem az egyetlen örömforrást az életében, arról álmodozik, hogy együtt élünk stb. persze válni nem vált, pedig állítólag boldogtalan volt a házasságában.
Terhes lettem tőle, nagyon megrémített de nagyon boldoggá is tett, abban reménykedtem, hogy ez majd megadja a végső löketet és végre elválik.
Amikor megtudta nagyon elérzékenyült, de nagyon zavart is volt.Ezután időt kért.
És akkor elbeszélgettem édesanyámmal, akinek a mai napig hálás leszek, hogy segített meghozni életem legnehezebb döntését.
A babát elvetettem, édesanyám megértette velem, hogy ezzel elszúrom a jövőmet és ahogy Te is fogalmaztál, ez méltatlan élet lenne hozzám. A férfit imádtam de az abortusz után meggyűlöltem, hiszen ha már együtt laktunk volna( volt rá 3 éve) nem kellett volna egy ilyen borzalmas élményt átéljek.
Többet nem beszéltem vele, ennek már 8 éve, mai napig a feleségével él, mai napig tart szeretőket, akiket gondolom hasonlóan jó modorral szédít mint engem, hiszen neki ez nagyon kényelmes élet: otthon van aki kimossa a szennyes ruháját, főzzön neki stb. és van egy szerető akivel szórakozik, kikapcsolódik. Menekülj az ilyen férfiaktól!
A történtek után egy jó évvel megismertem a férjemet, született két szép gyerekünk:)A férjem nagyon családcentrikus és hűséges.Neked is kívánom, hogy egy hasonlóan becsületes emberrel alapíts családot, az ilyen szélhámosoktól pedig óvakodj!!!
Jó egészséget kívánok.
Kedves Kérdező!
Testvéremnek volt hasonló esete azzal a különbséggel, hogy ő nem volt terhes és nem volt a férfinak sem családja. Én neki csak annyit tudtam mondani, hogy tételezzük fel, hogy összejönnek és happy enddel. Mi a biztosíték arra, hogy vele ugyan ezt nem csinálja meg.
Azaz, ha el is válik a feleségétől és veled összejön akkor mi a biztosíték, hogy téged nem fog ugyan úgy megcsalni. Mielőtt azt mondod, mert szeret téged és idáig nem tette meg ne felejtkezzünk meg egy fontos dologról. Akkor még nem voltál terhes. Egy gyerek sok időt elvesz, nem mindig fogsz tudni olyan csinosan kinézni mint ahogyan ő megszokta. Mivel írtad, hogy nagy fia van, ő már "elvan szokva" egy kis babától. Lehet, hogy amit írni fogok le leszek pontozva. De egy babával főleg amíg kicsi semmire nem lesz időd. Persze szerintem most arra gondolsz, hogy tudod. De hidd el nekem, hogy nem. ( 6 hónapos a kislányom) én is most tudtam meg amikor a lányom megszületett. Te ezek után megtudnál benne bízni?
Én is kívánom neked, hogy legyél boldog a babáddal, de gondold végig a "párod" már most becsap téged azzal, hogy hiteget.
Én nem javaslok semmit de ezt gondold végig, hogy mennyire bízol/bízhatsz meg benne.
Mondtad, hogy gondolkodást kér, de mire? Az az x idő amikor együtt voltatok nem volt elég neki?
Persze tudom, hogy a bab miatt kell tartanotok a kapcsolatot, de nem e érdemes lenne inkább arra készülnöd lelkileg, hogy egyedül leszel.
Az én taktikám az, hogy mindig a legrosszabbra készülök és akkor nem esek pofára olyan nagyon.
Amit előttem is sokan írták minden ember megérdemli, hogy nem csak a második legyen.
Ugyan akkor azokkal a hozásszólókkal is egyetértek akik a megcsaltak táborához tartoznak de nekem erről az a véleményem, hogy ehhez két ember kell. Ha valakinek a párja nem akar mással együtt lenni akkor nem is lesz.
Próbálj nyugodt maradni és a babára koncentrálni, mert ha ideges vagy azt ő is megérzi.
Próbáld meg a terhességed minden pillanatát kiélvezni mert, hidd el, olyan hamar elszalad ez a kilenc hónap. :)
Jó baba várást neked!
Egy 6 hónapos kislány anyukája
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!