Babát várok, de magamra maradtam sok dologgal. Lelki támaszt várok, csak néhány jó szót. Másnak van ilyesmi tapasztalata? (Tudom, hogy nem egy sztenderd a mi ügyünk. Részletek lent)

Kedves 12:46-os!

"Nem tudlak sajnálni, pedig nem is ismerlek." - írod.

A soraidat olvasni ez Tőled nem is elvárható! És még haragudni sem tudok Rád ezért, természetesen. Te bennem csak a rosszat látod, azt a nőt, aki "el akarja venni tőled a férjedet", vele azonosítasz.

Az én kedvesemnek már régen nincs "kis boldog élete", amit én "tönkre akarnék tenni". Ha így lett volna, ha valóban boldog kis családban élt volna, esélyem sem lett volna ebbe betörni... mint ahogy nálam sincs esélye a legdaliásabb férfinek sem, ha szeretek (!) valaki mást!!!!!!!!!!!!!!!

Én még soha nem hazudtam neki pláne nem a gyerek kérdésben, szóval már itt sem passzol a párhuzam.

A Te helyzetedbe nem tudom beleképzelni magamat, de a "mi feleségünkébe" nagyon is. Ő presztízsből és társadalmi elvárásoknak való megfelelésből nem vált el eddig, nem a szerelem tartja össze azt a két embert...

És az is biztos, hogy kisgyerekes apukával soha nem kezdenék. Az én kedvesemnek már akkor középiskolás gyermeke volt, amikor én megismertem. Nem "kiscsalád" szétdúlás volt...

Más kérdés, hogy Te miért vállaltál még egy gyermeket a férjedtől, akiről tudod, hogy nem hűséges hozzád? Ez is kapaszkodás, ragaszkodás, ami majdnem mindegy, hogy házasságban élőket vagy nem házasságban élőket talál meg... Ez szerelem.

Abban a házasságban, amiről én beszélek ez már nincs meg.

Őszintén bevallom, hogy nem szándékozom "meghagyni őt a családjának, mert neki már nincs is igazán családja. A nagyfia külföldön dolgozik. Ez nem az a család, amiben Te élsz!!!

12:51-es!

De igen, a kezdet kezdetén felvetődött, hogy elmondja az egész helyzetet, de ÉN beszéltem le róla.

Az (volt?) az elképzelésem, hogy az a jobb, ha nem azt tudja meg, hogy babánk lesz, hanem azt, hogy köztük mindennek vége. Utána már nem akkora sokk a baba-kérdés, mert akkor már "elvárható", hogy két egymást szerető embernek gyereke lesz egyszer csak...

Lesz hamarosan egy nagy családi rendezvény, ott még "békésen" szeretne megjelenni, ami érthető.

Utána viszont muszáj lesz színt vallani, mert szerintem minél később bukik ki a dolog, abból annál nagyobb botrány lesz. Mert az nem kérdés, hogy lesz-e, csak az nem mindegy, hogy mekkora...!!!

13:31-es!

:)

De aranyos vagy, köszi. Úgy látom, te is átérzed a helyzetet...

Én is azzal biztatom magam, hogy minden úgy van jól, ahogy van...

Az az egy egészen biztos, hogy egyszerűen imádom ezt a drága kis Csöppséget, bármit megadnék érte, és bárkitől megvédem, ha kell!

Azt is tudom, hogy életem legnagyobb AJÁNDÉKA lesz, és valahol mélyen azt is érzem, hogy az Apja is beleszeret, ahogy meglátja.. Onnantól fogva már remélem, nem ilyen kicsinyes hülyeségek fogják visszatartani, hogy ki mit gondol, meg mennyi pénz vész el ezzel a lépéssel. A pénz pótolható, az emberi érzések és az ember saját gyermeke soha, semmivel...

Fel vagyok készülve arra is, hogy nem minket választ. Próbálok nem gondolni erre, és csak a jót várni, mert annyira szeretem Őket. A Kicsit azért, mert az Apjától van, az Apját meg azért, mert itt rugdos most is a hasamban az imádott kisbaba, aki Belőle és belőlem van annyi év után!!!