Van olyan nő itt aki nem élvezte/élvezi a terhességet?

Hát voltak jobb és rosszabb időszakok. Volt mikor élveztem a terhességet, a második trimeszterben főleg de ha sok a panasz, úgy nehéz. Nekem nem volt olyan vészes, az elején hányinger (hányás ritka volt) meg szédülés, álomkór.

24 hetes kortól terhességi cukorbetegség, meg vashiány nehezítette a napjaimat, nem nagyon javult vastabival sem. Gyanús is volt. (Gluténérzékennyé váltam valamikor, igaz ez már szülés után derült ki, miután továbbra is hasztalan volt a vas...)

De a második trimesztert élveztem.

Tervezett baba.

Nem szerettem a terhessegem első trimeszteret. Kb 5szor voltam a sürgősségin vészes hányás miatt és egyszer mert elontott a vér (hematoma volt) a többi része nem volt vészes de a szülés sem volt jó élmény. Bunkó szulesznot kaptam és az epiduralra is 3 órát kellett várnom. Borzalmasan fájt mert burkot repesztettek. Előtte jó volt minden. Aztán 2 órán keresztül nyomtam mire megszuletett a fiam. Kimerült voltam.

Ezek ellenére talán még szeretnék még 1 babát pár éven belul

"nyilván az is számít hogy mondjuk tervezett vagy nem tervezett volt e a baba"

Ez az ami biztos, hogy nem számít.

Nem attól lesz egy terhesség könnyű vagy nehéz, hogy akartam vagy nem akartam.

Ha így lenne, a terhes nők többsége a föld felett lebegne tíz centivel 9 hónapig.

Két tervezett, akart, várt és imadott gyerekem van, és pokol volt mindkét terhességem. Alig mertem belevágni a másodikba. Nagyon reméltem, hogy feleannyi panasz nem jön elő, de pechem volt. Többször kerültem kórházba is, ellenségemnek nem kívánnám.

A terhesség egy szükséges ROSSZ.

Ne is mondd! Utáltam. A legjobb dolog volt, hogy a szüléssel vége lett.

Az elsővel 13 hét hányás, aztán igazából csak a mozgási nehézségek, haskeményedések voltak, meg gyakori orvosi ellenőrzés probléma miatt, a fogaim mentek sorban tönkre, 2t húztak terhesség alatt, a migrénemre nem szedhettem a gyógyszerem terhesség alatt, amit külön túl kellett élnem. Mégis, mikor a gyerek 4 hónapos korában valahol elszóltam magam, hogy borzalmas volt számomra, aztán nagy megdöbbenést kaptam, hogy miért, mi probléma volt, kórházba kerültem? Nem? Akkor ne szóljak semmit. És kiröhögtek... Semmi megértés nincs egyesekben, hogy "ennyit" is rosszul élhet meg valaki...

A 2.kal a rosszulléteket megúsztam, de a 2.-3. trimesztert végig görcsöltem, és szintén probléma volt, ami miatt 3 hetente kellett vizsgálni. Mellette ott volt a másik gyerek, aki még kicsi volt. Ágynyugalomra ítéltek volna, de a nap jórészében egyedül voltam a nagyobb gyerekre.

Meg hát az apróságok. Nem, nem élveztem egyik terhességemet sem. És elmondani sem lehet, mert megköveznek egyesek. (Nem itt, hanem élőben.)

Szerintem mindegy, hogy van-e probléma, vagy nincs, a terhességet mindenki máshogy viseli. Ha valaki csak azt nem viseli jól, hogy a testében van egy növekvő baba, akkor annyit, és semmi elítélendő nincs benne, hogy nem egy rózsaszínfelhős mámorban úszik valaki 9 hónapig.