Első terhességnél más is gyakran ment be a kórházba a fájásokkal?

21 hetes vagyok, még egyszer sem voltam a kórházban és az orvosomat sem hívtam, csak a gondozáson találkozunk. Amikor utoljára voltam pont iszonyatosan fájt a keresztcsontom, a hasam alja sokszor benyilalt, rákérdeztem, csak mosolyogva azt mondta, hogy természetes, csinálja magának a helyet mostmár a baba, nyúlik a méhem, a tartó szalagok, lazulnak az ízületek, ez ilyen.

Amire rákérdezett, hogy mensi szerű görcsök vannak-e, mert az gond lenne, vagy a vérzés, nagymértékű folyás. Már az elején elmondta, hogy ezekkel be kell menni az ambulanciára/ügyeletre. Minden más normálisnak mondható. Itt is sokan megosztják a fájdalmaikat, szerintem ebből is leszűrhető, hogy mi tekinthető természetesnek.

Az a baj a sok "megnyugtató kórházba mászkálással", hogy egyrészt szétaggódod magad, ami nem egészséges, bízzál magatokban. Másrészt előbb-utóbb nem fognak komolyan venni és ha baj lesz is csak lekezelően, felületesen vizsgálnak meg.

Harmadrészt pedig el kell, hogy keserítselek, az orvostudomány sem mindenható. A terhesség ilyen korai szakaszában nagyon nagyon keveset tudnak tenni bármilyen komolyabb gond esetén azért, hogy a baba épségben megmaradjon, megszülessen és ha ilyen komoly gond van, akkor az nem csak nyilalásokkal jelentkezik általában. Önámítás azt gondolni, hogy bármitől képesek megvédeni és ezért érdemes minden aprósággal kórházba rohanni.

Az ember természetes, hogy aggódik, de valóban amíg nem vérzel és nincs olyan görcsöd, hogy kiegyenesedni sem tudsz addig nincs semmi gond. A mensi szerű görcsök, a szurkálódásnak érződő fájások pedig normálisak, nyúlnak a szalagok, kell odabent hely annak a babának, hiszen átrendezi odabent mindened, az meg nem jó érzés. A 18. hétre hasad pl még alig, de a méhed már akkora mint egy újszülött, miközben a babó még csak 15 centi körüli, na azt érzed ilyenkor :)

Extrém aggódásra esetleg javasolnék egy szívhang figyelőt, én ugyan nem tartottam fontosnak, de biztos van akit megnyugtat.

Ahogy pedig fentebb is írták, ha valóban gond van azzal vajmi keveset tudnak tenni ilyen időben, max előbb indítják a szükséges protokollt.

Szerintem ne aggód túl, még ki sem bújt, mi lesz ha megszületik?

Megértelek, de muszáj lenyugodni és kicsit elfogadni az embernek a sorsát. Nem lehet minden nap azon aggódni, hogy elüti a férjed a villamos, elvetélsz vagy bármi szörnyűség, pedig mind megtörténhet akár ma is.

Ha van is valami gond a babával, ebben a terhességi hétben szinte kizárt, hogy tudnak valamit segíteni.

Nekem 34.héten halva született a babám, bementem a kórházba, mert pár órája nem éreztem mocorogni. A baj egy pillanat alatt történt (köldökzsinór feszült rá), ha a kórházban feküdtem volna és 10 perc múlva már császároztak volna, akkor se lenne ma velem.

Persze, ha mozdulni se tudsz a fájdalomtól, ömlik a vér vagy bármi ilyen, akkor siess be magad miatt is.

Megnyugtat hogy lát egy orvos. És meddig? Míg ki nem lépsz a kórház ajtaján? Én inkább egy pszichológust keresnék aki segít feldolgozni a korábbi traumát. Már ha volt. Ha nem akkor segít egy kicsit fejleszteni magad.

Ha most rommá aggódod magad mindenen, mi lesz ha megszületik?