Miért azt kérdezi mindenki rögtön egy gyerek születésével kapcsolatban, hogy milyen úton született?

Pontosan. Olyan kérdést kell feltenni, amire eldöntheti az illető, hogy válaszol vagy sem.

Direktbe illetlenség kérdezni, ennyi.

9: de minden úgy sikerült a szülésnél is ahogy szerettem volna sőt sokkal sokkal jobban mert nem lett semmilyen gátsebem, álomszülésem volt mondhatni, mégsem veszem szívesen ezeket a kérdéseket, engem sem érdekel, hogy más hány óra alatt préselte ki a gyerekét a vagináján vagy császár közben. A szoptatás is ment nálunk mint a karikacsapás az első pillanattól, a gyerek profi volt, sebem sem lett és 1 évig szopott, mégsem szívesen válaszolok az ezzel kapcsolatos kérdésekre mert senkinek semmi köze hozzá. A gyerekem sem attól lett jó baba, hogy 6 hetes korától alszik mint a bunda egész éjjel és nem volt hasfájós sem, rohadt fárasztó amikor ezután 5 percig hallgatom az ömlengést hogy milyen áldott jó gyerek, mekkora szerencsénk van, igen tudom és te vagy a századik aki ezt elmondja.

Egyeseknek ismeretlen az, hogy valaki privát beállítottságú és nem szívesen fecseg ilyen intim dolgokról vadidegeneknek? Szerintetek csak akkor nem beszélnek róla emberek sértettségükben, ha valami nem sikerült? Hát akkor rosszul hiszitek, minden sikerült, sokkal jobban is mint az átlagnak, mégsem szívesen kötöm senki orrára és engem sem érdekel más, számomra teljesen abszurd amikor a szomszédasszony akit látok évente kétszer ilyeneket kérdezget…

Engem érdekel mások szülésélménye, a saját szülésem előtt is rengeteg ilyet olvastam. Én szívesen meséltem, hogy milyen volt, nekem jó élmény erre visszagondolni és ahogy a gyerekemről általában, úgy a szülésről is boldogan beszélek. Magamból indulok ki, amikor megkérdezem, de ha valaki letudja egy visszafogott kétszavas válasszal, nem firtatom, nyilván nem mindenki élte meg olyan pozitívan vagy nem mindenki szeret erről beszélni, szóval nem kötelező.

De ehhez hozzátartozik, hogy akitől ilyet kérdezek, azzal vagyok olyan közeli viszonyban, hogy ez ne okozzon problémát és tudom is, hogy szívesen beszél róla, idegentől, szomszéd nénitől nyilván nem kérdezek ilyet csak gratulálok és esetleg megkérdezem hogy hogy vannak.

Szerintem érdemes a kérdező félnek végig gondolni, hogy vannak e olyan viszonyba, hogy “intimebb” kérdéseket feltehessen. És jó lenne ha azt is tudná, hogy bármi lesz a válasz, azt elfogadja.

Például:

A szoptatás is egy érzékeny téma lehet. Ha nem szoptat az ember, néha úgy tudnak rá nézni, mintha ő maga lenne az ördög. Ha meg szoptat akkor meg iszsz vagy 3 óránként. És van aki képtelen csöndben elmenni a dolgok mellett. És sokszor már az első időszakba megdolgozzák idegileg, és érzelmileg az új anyukákat, ami végtelenül felháborító.

Szerintem is egy aranyközépút a megoldás.

A ‘Hogy vagy?’, ‘Minden rendben veletek?’, ‘Hogyan alakulnak a napjaitok?’ olyan kérdések, amivel nem lehet mellé lőni, és meghagyja az esélyt a beszélgetés elmélyítésére. Ott a lehetőség az anyuka előtt, hogy annyit mondjon el, amennyit szeretne, és ne érezzen nyomást emiatt.

mindenki rögtön

Tőlem ezt senki se kérdezte még, pedig már elmúlt 1 éves.

Azt tudtátok, hogy bármilyen kérdésre lehet azt felelni, hogy "ne haragudj, de nem szeretnék erről beszélni"?

Durva, mi?

Vihar a biliben.

A legtöbb ember azért is kíváncsi erre, mert alapvetően egy ijesztő eseményként van beállítva a szülés, és szeretik hallani a beszámolókat.

Főleg ha még nem szültél, de egyszer majd szeretnél. Ez kb olyan mintha medvetámadás érne, és mindenki kérdezgetné hogy történt, meg hogy élted túl. Persze, hogy tudni akarják, hogy lehet túlélni egy medvetámadást :D