Miért mennek tönkre a kapcsolatok a gyerek születése után nem sokkal?

Egyszerűen van hogy a nő nem forsít kellő figyelmet a férjére is. De ugye a férjenk is bele kell törődnie hogy nem könnyű a nőnek... szülni utána a gyerek ellátása plusz a házimunka és ezek mellett ugye pihenje is ki magát és legyen elég ideje a párjára is úgy hogy elég sok esetben a nő be van zárva a 4 fal közé de ha menne is valahova a régi barátok sem nagyon maradnak meg nem lenne kivel beszélni. Így estére vagy nemcsak estére de egyszer kiborul vagy többször és a férje tojik arra csak melóból hazaér és morog hogy már megint valami jimcs megcsinálva vagy a felesége elfelejtett valamit. Így a férj folyamat panaszkodik hogy nem érti hogy nincs idő semmire közben ő lehúzza a 8-10-12 óráját és elvárná hogy otthon minden patent... egy anya ilyet nem mondthat mert 0-24ben ő csinál mindent.

És vannak a kivételek akik ha hazaérnek melóból besegítenek a házimunkában mert az az ő dolguk is mert ők is ettek ők is hordták a ruhát amit kikell terigetni a gyereket ellátja mert közös stb... ezen kívűl megértik ha fáradt a feleségük a sok munkától. :)

Nem biztos, hogy rossz volt előtte. Az új családtag mellé új szerepeket kapnak, és ebben nem mindegy, hogy tudják elfogadni magukat és a másikat vagy mennyire ragaszkodnak egy olyan elképzeléshez (akár a régi életükhöz, akár az elképzelt gyerekes élethez), amibe talán már nem tudják beleilleszteni, elfogadni a másikat (vagy azért mert az is változott vagy azért mert pont nem változott).

Aztán más mintát hoznak otthonról a szülőségről - az is ugye addig nem kerül elő vagy csak elvi síkon, ahol még működik a tolerancia, a gyakorlatban viszont egy más felfogást akár károsnak is ítélhetünk meg a gyerekünk számára. Pl. az egyik liberális, pszichologizáló, a másik poroszos, tekintélyelvű nevelésben "hisz", az egyik mindennek utánaolvas, a másik csak az anyjára hallgat, az egyik mindenért orvoshoz vinné, a másik csak legyint, az egyik tökéletesen akarja csinálni, a másik inkább lazán, az egyik jobban irányítana, a másik jobban elfogadna... stb.

Ha a gyerek rosszul alszik, akkor a kialvatlanság mindkét fél durcájára nagyon rátehet egy lapáttal. Meg persze, ha bármi egyéb gikszer akad, márpedig elég sokszor van ilyen (a gyerek nem tökéletes vagy a szülés/gyermekágy traumatikusra sikerült vagy beleszólnak olyan családtagok, akik eddig nem...)

Aztán klasszikus a szex vagy "csak" az intimitás hiánya vagy lecsökkenése - amit okozhat egyszerűen a kevesebb egymásra fordítható idő (nem tudnak vagy akarnak "szabira menni"), a kevesebb nyugodt beszélgetés, a kevesebb közös élmény (az egyik kimarad a munka világából, a másik mindent jobban tud a gyerekről), netán csak a másképp alakuló bioritmus (tipikusan ha az anya korán vagy éjszaka sokszor kel, akkor simán el is alszik altatás közben, apa viszont nem érti, miért várja hiába esténként)... az anyánál libidócsökkenéssel járhatnak a szoptatós hormonok meg a megváltozott test elfogadása, depresszió a felnőtt társaság hiányától... , apánál meg sokszor a megbántottság, hogy hátrább került az ellátási sorrendben, hogy már nem a nyugalom és béke szigete maradt az otthona, hanem hangosabb és zűrösebb és munkásabb, és "már csak arra kell", de a családfenntartó státuszát mégsem ünneplik eléggé, miközben az anya meg pont így érez a "pedig egész nap itthon voltál" mondatok után... és aztán csak nem találják a hangot egymással, úgy érzik mindketten, hogy míg ők nagyon igyekeznek, a másik folyton kritizál vagy még többet akar, és így építgetik a falat a egymás őrizgetett hibáiból.

A 3as és 5ös is nahyon jókat írt.

A gyerekvállalás nem sétagalopp.Még úgy sem ha már van nagyobb gyerek.Nagyon sok gond felmerülhet.Nem bírja mindenki.Nem tudják megbeszélni.

10 hós babánk van egy 12 éves mellett.Bizony sokszor összezörrenünk a párommal.Mindketten állandóan fáradtak vagyunk, nincs segítségünk.Mióta megvan a baba nem voltunk még kettesben.Nagy erőpróba ez de csináljuk mert szeretjük egymást.

Ahol nincs segítség és az apa sokat dolgozik ott pengeélen táncolnak.De ki kell tartani mert mindig könnyebb lesz.

A komolyabb élethelyzet változások mindenképp stresszorok. Egy baba érkezése új szerepbe kényszeríti, újrastruktúrálja a szülőket.

Erre jöhet a kialvatlanság, a baba gondozásával járó többletterhelés.

A hasonló helyzetek próbatétel elé állítják a kapcsolatot. Van, amelyik túléli, van, amelyik nem.