17 éves lány vagyok, teherbe estem! Mit tegyek? Szülőknek hogyan mondjam el? És az apjának?

Sziasztok!

Annyira sokan kezdtétek el ezt a "kamu vagy" dumát, hogy arra gondoltam inkább csak rátok hagyom és le sem írom mi történt végül a mai napon. Viszont amikor feltűnik egy-egy ilyen kedves és támogató komment mint például 128 (annyira köszönöm neked, hihetetlen sokat jelentenek a szavaid és sajnálom, hogy miattam lepontozott a sok eltévelyedett ember, az én részemről ment a pipa!❤❤❤) (egyébként meg nem gondoltam volna, hogy ők tényleg nők! azt hittem férfiak és azért ennyire ellenségesek, az, hogy nők, sőt esetleg más ANYÁK így viselkedjenek nő/anyuka társaikkal számomra felfoghatatlanul szánalmas) úgy döntöttem biztosan vannak még itt hasonló emberek akik értelmesek és törődnek az embertársaikkal nem lehúzzák őket csak mert nincs jobb programjuk egy hétköznap délután. Tehát ami történt: Mint említettem ma találkoztam a barátommal és igen, igazatok volt, tényleg lelépett... Röviden annyi, hogy közölte: nem hajlandó 18 évesen gyereket vállalni, sőt később sem(!) oldjam meg egyedül ő ebbe nem akar belefolyni annyit fog tenni részéről, hogy anyagiakban támogatja a "pulyát" (ahogyan ő fogalmazott) Ezen eléggé kiakadtam de barátnőm ismét segített (komolyan ennek a botránynak lassan ő lesz a főszereplője) és megértette velem, hogy aki a bajban nem áll mellettem az az ágyban se tegye (na igen... bár ne tette volna... mindegy). Utána haza mentem és minden erőmet összeszedve a szüleim elé álltam. Elmondtam nekik röviden a helyzetet mire a következő történt: Anya bőgni kezdett, hogy oda a szép alakomnak amiért olyan keményen megdolgoztatott, elcseszem az életemet majd közölte, hogy ő ebben nem kíván kezeskedni ha ahhoz volt eszem, hogy "megcsináljam" akkor az eltartásához is legyen. Ezután pedig olyan meglepetés ért amit azóta sem sikerült feldolgoznom. Apám (igen, a hű de ijesztő, parancsolgató apám) mellém állt... Egy darabig ugyan csak csendben figyelte a vitánkat de utána felállt átkarolta a vállam és közölte, hogy ami bennem végbe megy éppen az egy csoda és az, hogy ilyen kemény tervek elé állítom magamat bámulatra méltó így támogatni fognak. Azt mondta eszembe se jusson nekem kifizetni akármit is követeli, hogy vehessen nekem egy házat(!), berendezze és segítsen a továbbiakban. Azt mondta bár nem büszke rám, de megbüntetni nem fog elég bűntetés nekem az ami ezután jön. (rájöttem, hogy talán kicsit tényleg túl reagáltam vele kapcsolatban ez után ugyanis már csak szeretettel vagyok képes rá nézni)

Tehát a végkifejlet: Megtartom a babát!!! Itthon maradok ameddig az gimit be nem fejezem utána kihagyok egy évet még mindig itthon maradok és a babával vagyok nem dolgozhatok (apa nem engedi) majd a támogatásukkal házat veszek következő évben Szegeden egyetemre megyek és a többi pedig majd alakul ahogyan alakul.

Hozzám hasonló cipőben járó embereknek tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy tartsátok meg és beszéljetek a szüleitekkel. Minimum az egyikük úgyis meg ért, mert szeretnek és jót akarnak neked. Az, hogy képesek vagyunk egy hozzánk hasonló emberi lényt világra hozni (apu szavaival élve) tényleg egy csodálatos dolog és ne hagyjuk, hogy bárki is megingasson a hitünkben.

Ha bármi kérdésetek lenne én már itt vagyok egy iszonyú szerencsés sikersztori elején és segítek ha kell!❤❤❤

132, 133, 134-es válaszolók: Mint ahogyan egy hozzátok hasonló stílusban üzenő embernek már privátban leírtam: Köszönöm, ez is egy vélemény!😀❤ Örülök, hogy rám szántátok az időd és ezt elmondtátok nekem! Rávilágítottatok, hogy legyek hálás amiért én nem ilyen lettem. További szép napot nektek és ha egyet kérhetek, legyetek kedvesebbek az emberekkel. Higyjétek el mindenki vissza kapja amit tett akár jó akár nem.

135: Köszönöm szépen, hogy kiállsz mellettem és támogatsz! ❤❤❤ Az kérte a barátom ne szóljak nekik, hogy felcsinált engem... Igen, szó szerint idéztem én azért írtam nekik egy hosszú részletes üzenetet arról, hogy ha esetleg mégis kíváncsiak az első unokájukra örömmel fogadnám látogatásukat.