Miért támogatják ennyire az abortuszt?

Kérdező kérlek, ne égesd magad tovább... Mérhetetlenül buta vagy. Igazi érthetetlen ember, akinek hiába magyarázzák hogy ez itt fehér, ő akkor is értetlenkedik, hogy de miért és próbálja megmagyarázni, hogy az nem is úgy van, az bizony nem is fehér.

Úgy beszélsz a terhességrol és a szülésről, mintha a világ legeslegegyszerűbb, legkönnyebb és legkevésbé megterhelő feladatáról lenne szó, mintha nme járna rohadt sok kellemetlenséggel egy terhesség és nem fájna iszonyatosan egy szülés.. Mi az, hogy akkor már meg lehet szülni??! Ja persze, nem gond hogy pl h akaratodon és onhibadon kívül lettél terhes, attól még azt az "apró" kos szívességet igazán megtehetned pl egy idegen embernek h megszülöd és puszira odaadod neki. Hogyne. Hahó, ébresztő!! 9 hónap tehetségről beszélünk!!! Nem 1-2 hetes kis semmisegrol, hanem egy testileg és fizikailag nagyon megterhelő folyamatról. Nem is értem miért beszélsz ilyen félvállról erről, de ha szerinted ilyen egyszerű menet az egesz, akkor ne másoknak prédikálj, h mit kellene tenniük a tulajdon testükkel és életükkel, hanem potyogtasd te a gyerekeket!

"Világ legtermészetesebb dolga"

Aha, persze, esetleg NEKED! És hogy nehezunkre esik?! Urambocsá' má ha nem akarok az egesz eddigi életemet beáldozni egy nem kívánatos gyerek miatt, ha nem akarom elveszíteni az állásom, ha nem akarom magam 9 hónapnyi megterhelésnek kitenni, ha nem akarok tök feleslegesen egy, a testet látványosan megviselő, iszonyat fájdalmas szülést végigcsinálni. Neked lehet h ez tök természetes és magátol értetődő, másnak meg nem. Tényleg ilyen nehéz lenne felfogni?! És mi az, h nem kell felcsináltatni magat? Magadbol indulsz ki vagy mi? Én szeretkezesnek hívom és nem a magam felcsináltatásának! Egyrészt. Másrészt sikerült eljutnia az agyadig annak, hogy NINCS 100%-os fogamzásgátlás??! És bármikor csúszhat hiba a számításokba? És azt, hogy nem lehet csak úgy elkottetnie magát se nőnek, se férfinak, mert kemény feltételekhez van kötve??! Ezt kb harmadjára írjuk le, de látok meghaladja a képességeidet, h felfogd. Különben se akard már megmondani, h ki sterilizáltassa magát és ki nem. Azt mindenki el tudja egyedül is dönteni.

Az meg teljesen nonszensz és agyhalott elmere vall, ha szerinted totál rendben van, hogy a kérdező által említett országban, ahol tiltva volt az abortusz, rákényszerítették a szülést a nőkre. És még meg is kérdezed, h mi ezzel a baj... Te jó Isten. Mondjuk az h KÉNYSZERÍTETTÉK ŐKET??? Ez szerinted nem probléma? Kit érdekel, ha testileg nem lett bajuk, ilyet akkor sem csinál épp elméjű ember, h ráerőszakol másra olyat, amit ő maga nem akar. De mit gondolsz, lelkileg hogy voltak ezek a nők?! Akiket akaratuk elkenere szülésre kényszerítettek? Az se normális, ahol ilyen engedélyezve van, na de az se, aki szerint ez így rendjén van.

El kell keseritselek az ostoba és a szűklátókörű is TE vagy egyedül. (Itt ennél a kérdésnél, van még jó órán ilyen korlátolt egyed az oldalon)

Neked semmilyen érveid nincsenek, te folyamatosan csak belepofaznal más eletebe és rendelkeznel más méhével.

Melyik volt az érved? Az, hogy "ha már terhes lett, igazán megszülhetné?" Hisz semmibe nem telik ugye, kb már csak ez hiányzott a mondatod végéről. Vagy hogy "nem érted mi a probléma azzal, h nőkre kényszerítettek a szülést, hisz testileg nem lett bajuk..?"

Hagyjuk már. Aki szerint rendben van másra erőszakolni dolgokat, pláne a szülést. annál valami nincs rendben.

Előrebocsátom, soha nem volt abortuszom, sőt nagycsaládos vagyok.

A felelősségvállalást többféleképpen is lehet értelmezni. Józanul gondolkodó ember úgy tartja, akkor vállal gyereket, ha egészen az önállósodásáig képes érte felelősséget vállalni. Felméri az erőforrásait, mind anyagilag, mind érzelmileg, és ennek függvényében dönt. Ezzel szemben az ab.ellenesek számára a felelősségvállalás a szülést jelenti.

Sok esetben már maga a terhesség kihordása is problémát okoz. Kiesés a munkából, tanulmányok megszakadása. Az ellenzők néhány kérdéssel arrébb szülésre biztatták azt az anyukát, aki 7 hónapos babával van otthon, veszélyben a lakhatása és elhagyta a férje. Ha elveteti az újabb kicsit, a meglévőt bölcsibe adja, tud dolgozni, talpon marad. Ha megtartja, mindez ugrik.

Ilyenkor jönnek az anyaotthonos javaslatok. Szent tudatlanság! Aki ilyet javasol, lövése sincs az egészről. Várólista, max 1 év lakhatás, iszonyat szigorú szabályok, nem beszélve arról, hogy szinte mindenhol le kell adnod a bevételed bizonyos százalékát, plusz nagyrészt gondoskodnod a magatok szükségleteiről. Megtakarítani ott nem tudsz, 1 év után utcára kerülsz.

voltak fiatal anyukák, akiket bejuttattam, képtelenek voltak benn maradni. Inkább egy újabb pasi, még egy gyerek, és máris újratermelte magát a nyomor. Az anyaotthon átmeneti megoldás, annak jó, akiknek,amúgy vannak kilátásai.

Itt jön az örökbeadás. Van aki együtt tud élni vele, van, aki nem. A társadalom, ha nem is nyíltan, de a mai napig elítéli. Nem beszélve arról, hogy érzelmileg nem csak a szülőket viseli meg, hanem a már meglévő gyerekeket is.

Az már csak plusz adalék, ha minden nem kívánt terhesség örökbeadással érne véget, nagyon hamar túlkínálat alakulna ki. Onnantól menne a válogatàs, csak újszülött, csak hófehér, csak makk egészséges...a többi meg mehet a levesbe.

Amikor az egyik fél mem akarja a babát kérdéskör elég összetett. A nők általában kiszolgáltatottabbak, mert apuka bármikor leléphet mellőlük. Tehát ha a férficakarja,

124 vagyok, 82,% -os, folytatom...

A férfi akarja, a nő nem, közel sem biztos, hogy nem szakad az egész teher végül a nő nyakába. Fordított helyzetben csak azt kell eldöntenie, egyedül is akarja, bírja-e.

Nem minden ember számára szentírás, hogy a gyerekek imádnivalóak. Minek olyanra ráerőltetni, aki nem így érez?

És végül az önrendelkezés joga.

Az én életem az enyém, egyszeri és megismételhetetlen. Nem tudom visszapörgetni, újraélni. Úgy kell élnem, ahogy én akarom, mert nincs második esély. És ha megbánom egy-egy döntésemet, legalább a sajátomat bánom meg.

Még egy gondolat.

Bevallom vöröset látok az ab.ellenesektől.

Ràdumálnák a 45 éves, amúgy korrektül védekező, szívbeteg nőt a szülésre,

ahogyan a tinilányt, a nincstelen, sőt a beteg babát várót, a magára maradottat is.

Könyörgöm, miért? Mi értelme az egyiket veszélynek, a másikat a jövője elvesztésének, a kiszolgáltatottságnak, a nélkülözésnek kitenni?

Az ő életük miért nem ér legalább annyit, mint egy néhány hetes magzaté.

"És kit érdekel hogy te egy olyan országban éltél ahol 21 évig tiltott volt az abortusz? Ez itt Magyarország. Nem is értem hogy jön ide."

Úgy jön ide, hogy az alapkérdésed az volt: "Miért támogatják ennyire az abortuszt?" Emlékszel?

Nos, én azért támogatom, ha nem is az abortuszt, hanem a nők jogát ahhoz, hogy eldönthessék, meg kívánják-e szülni a nem kívánt magzatukat vagy sem, mert életközelből láttam, mi történik, ha megfosszák a nőket ezen joguktól.

Így jön ide.

"És ha rákényszerítették őket hogy szüljék meg? Akkor mi van?"

Akkor az van, hogy megfosztanak egy embert attól a jogától, hogy dönthessen a saját élete fölött. Ez egy diktátum, aminek nem volt társadalmi támogatottsága. Abból is látszik, hogy a rendszerváltás után, ez volt az ELSŐ határozat, amit törvényen kívül helyeztek.

"Amúgy ha nem volt semmi baja sem az anyának, sem a babának sem a szülés előtt, sem után akkor hol a probléma? Nem volt kötelező hazavinni és felnevelni."

Ott volt a problema, hogy gyerekek tízezrei kerültek az utcára. Biztosan jó volt nekik.

Képzeld, a gyerekek is érdekelnek.

Azért akadok ki, ha az "adjunk esélyt" nevében nem kívánt, beteg, magatehetetlen, szellemi fogyatékos gyerekeket hívnak életre.

Az én életelvem ugyancsak egyszerű. Nem kívánom másnak, amit magamnak sem kívánnék.

Nem szeretnék az utcára kidobva élni. Nem kívánnék olyan családban sem, ahol nem szeretnek. Fogyatékosan sem, betegen sem.

Szerintem egy gyereknek ahhoz van joga elsősorban, hogy szerető családban lássa meg a napvilágot.

Szerintem erkölcstelen úgy életrehozni egy gyereket, hogy már induláskor olyan terheket rakunk a vállára, amit magunknak sem kívánunk.