Normális, hogy úgy érzem, ezt sosem fogom tudni megbocsájtani az apámnak? Vagy majd idővel elmúlik?

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megenyhül apukád.

Rengeteg ilyen esettel találkoztam már, 10-ből 10-szer megenyhül sz apa. Tpikus, jellegezetes eset. :)

Hidd el nyugodtan, nálunk nagyjából ugyanez volt.

És ami fontos ,csak hogy megnyugodj : ha apukád nem támogatna a továbbiakban anyagilag (mi amúgy lehetetlen), még akkor is bőven, gond nélkül el tudnátok látni, fel tudnátok nevelni a picit.

Pl. az első fél évben a CSED a családi pótlékkal és családi adókedvezménnyel forintra pontosan annyi, mint a mostani fizetésed, utána pedig havi 150 000 Ft a GYED és a családi pótlék, családi adókedvezmény.

ÚGyhogy nincs mitől félnetek. :)

A babádnak már dobog a kis szíve és téged szeret legjobban a világon.

Annyira jó, hogy a korábbi orvosi vélemény ellenére jön a baba! Oké, nem így terveztétek, de Te és a barátod akarjátok őt. Biológiailag a lehető legideálisabb korban vagytok a szülővé váláshoz. Az apukád meg... Én kb nem ismerek olyan embert magam körül, sem a családban, sem a baráti körben, akinek mind a két szülője épeszű és jófej.

De ez a Ti babátok, apukád max hőböröghet egy ideig, a baba élete felett dönteni abszolút nem az ő dolga! Még akkor sem lenne az, ha totál eltartanánk. Így meg aztán abszolút nem!

Nekem 3 gyerekem lett egy...igencsak zűrös fiatalkor után. Annyira szeretem őket! A legnagyobb csodának élem meg, hogy a férjem és ők körülöttem vannak, hogy megkaphattam őket. Most már kábé semmi más nem számít igazán.

Nagyon remélem, a saját és a párod szívére mersz hallgatni! Bátorság!

Majd ha megszületik a baba, ő lesz a kedvenc unokája, és az apukád iszonyatosan fogja szégyellni magát.

Csak addig légy erős.

A lánygyermek és az édesapja közötti kapcsolat más , mint a fiú és apa, vagy anya-lánya, vagy anya-fia közötti. Bár ez utóbbi is megér egy misét... :)

Neked sem véletlen, hogy ennyire fáj az, hogy édesapád nem támogat! Azzal, hogy gyermeked lesz, véglegesen felnőttél. A köztetek lévő kapcsolatot is "félti" vagy féltheti (nem vagyok pszichomókus, de édesanyám bepánikolt az első gyermekemnél, és el is mondta így utólag, hogy "féltékeny volt" a lányomra. A gyermekünkkel való kapcsolatunk egyedi.

És akkor a másik dolog, hogy édesapád pedig NAGYPAPA lesz!

A férfiak ettől is be tudnak parázni. Egy újabb korszakhoz ért.

De azt hiszem az előzőről van szó! A szeretett, dédelgetett lánya felnőtt, gyermeket vár! Meg fog békülni!

Ha máskor nem, az első szemezéskor tuti!!! Az unokájának a szemébe nézésekor :)

Kedves Kérdező!

Szerintem idővel meg fogsz tudni bocsátani, sőt, meg kellene, hiszen mindenkinek az a jobb, ha nem szakad meg a kapcsolat, a babátoknak lesz nagypapája stb.

A fontos, hogy ha túl vagy az első dühödön (ami teljesen jogos), meg kellene érteni, vajon MIÉRT reagált így. Biztos vagyok benne, hogy valami régi sérelem/eltemetett félelem, elvárás van a háttérben, de ezt a férfiaknak elég nehéz megfogalmazni, tudatosítani...

Könnyebb lesz megbocsátanod, ha valamennyire megérted őt, vajon mitől fél?

Pl. Ő túl fiatalnak érzi magát, hogy nagyapa legyen? az "Ő kicsi lányának semmi és senki nem lehet elég jó"? attól tart, hogy otthagy a barátod és boldogtalan leszel? Nem hiszi el, hogy a saját lábadra tudsz állni??

Sajnos nem tart Téged felnőttnek, pedig el kellene hogy engedjen, nem csak azért, mert anya vagy, hanem mert 25 éves felnőtt nő vagy. Ki kell hogy alakuljon köztetek egy új, felnőtt kapcsolat, ami minden családban nehéz, és nem egycsapásra megy. de itt az alkalom.

Az szeirntem nem egészséges, hogy rendszeresen pénzelnek, mert "csak". persze, egy-egy különleges alkalom vagy segítség az természetes, de meg kell húznod a saját határaidat vagy a pároddal együtt az új kis családotok határait.

(ha van rendes fizetésed és lakásod, akkor nem lehet gond a pénzzel, csomó ellátást és kedvezményt kaptok a baba után!)

Hadd írjak egy személyes tapasztalatot:

annak idején anyukámat kitagadta a családja, mikor megtudták, hogy gyereket vár (férj sehol, épp csak elkezdte a fősulit), rá akarták beszélni az abortuszra, csupa "jószándékból", mert tönkreteszi az életét, semmi se lesz így belőle, a gyereke is éhezni fog stbstb.

Pár barátja állt mellé, akik szereztek neki munkát, lakást. Mára megbecsült szakember, 3 diplomája van, engem szépen felnevelt, nagyon szép gyerekkorom volt, amúgy jogász lettem, de ez nem is lényeg. A lényeg, hogy a születésem után pár hónappal a nagyszüleim rájöttek, hogy mekkora hülyeséget csináltak, és eljöttek meglátogatni és lassan-lassan újraépült köztük a kapcsolat. Mondhatom, hogy én vagyok az első és kedvenc unokájuk, baromira hasonlítok nagymamámra :)) kellett idő, hogy meg tudjam nekik mindezt bocsátani, de kb. kamaszkoromban egy új fejezet nyílt, és nagyon jóban vagyunk, nagyon kötődöm hozzájuk. Ők pedig nekem köszönhetik, hogy mára dédunokájuk is van! :))

Tehát fel a fejjel, kívánom, hogy sok örömötök legyen a kis "csoda-babátokban", még ha nem is így tervezted eredetileg!

Kedves Kérdező!

Váratlan bejelentés, váratlan reakciót eredményez.

Apukádnak olyan váratlan volt a bejelentésed, mint amilyen váratlan volt neked szembesülni azzal, hogy gyermeked lesz. Ilyenkor felindultságában az ember lehet, hogy olyat mond amit, higgadtan átgondolva nem is mondana. Nem szabad haragudnod rá. Ő nevelt fel, Te vagy a szeme fénye. Bizonyára nagyon büszke az Ő kislányára. Az, hogy most várandós vagy és meg szeretnéd tartani azzal szembesítette, hogy te már önálló életbe kezdesz, és már lehet, hogy nem Reá fogsz támaszkodni. Lehet, hogy megijedt attól, hogy akkor most Ő már nem lehet abban az értelemben az apukád, hogy nem kell már Neki gondoskodnia Rólad. Lezárul az életében egy szakasz amit szeretett, és egy új szerepre még nem készült fel. Esendő emberek vagyunk, többségében megviselnek minket a változások, az új, váratlan helyzetek.

Bocsáss meg neki!

Ha már lehiggadt, beszélj vele erről újra vele!

Nem az a cél, hogy megszakadjon a kapcsolat apa és lánya között, hanem egy következő szintre lépjetek.

Gratulálok a babához, és örülök, hogy felelős felnőttként azt teszitek barátoddal amit kell, szülővé váltok.

Értem, hogy állom esküvőt szeretnél, de alternatívaként javasolnék egy egyszerű esküvőt most, (Kössetek szövetséget egymással! Ez úgy a saját érdeked mint a párodé és a születendő gyermeké is.) később lehet nagy esküvő, egy évfordulón. Ha úgy is házasságot terveztek akkor szülessen ez a drága gyermek egy házasságba, egy családba.

Kívánom, hogy továbbra is jó döntéseket hozz! Legyen az életed békés, boldog és szeretettel teljes! Jó egészséget!

Szeretettel 1Léna

Apád tart el, ezért úgy is kezel. Állj a saját lábadra, legyél felnőtt és nem akkor nem fogja azt érezni, hogy 16 éves fruskaként babázni akarsz.

Valószínű ez az oka annak, hogy így reagált.