Normális, hogy úgy érzem, ezt sosem fogom tudni megbocsájtani az apámnak? Vagy majd idővel elmúlik?

Nem az, hanem hogy neked termeszetes hogy a szulok penzelik a masfel millas utat, a designer darabokat es most a nyakukba varrnal egy sokmillas eskuvot.

Az eskuvod nem attol lesz szep hogy ott van tobbszaz felidegen (mert tobbszaz kozeli ismerose senkinek nincs).

Természetes hogy nem várod el, aztán mondjuk kíváncsi lennék, hogy apád elzárná a pénzcsapot, akkor mit szólnál. Semmit, mert hogy nem te kérted úgysem soha? És nem lenne probléma, hogy spórolni kell egy egyhetes tengerparti nyaralásra, nem pedig másfél millás utakat fizetnek a szüleid? Erősen kétlem.

Konkrétan apád nem szólhat bele, hogy elveteted-e a gyereket vagy sem. Abba viszont nyilván de, hogy ha neki ez nem tetszik (más kérdés hogy köze nincs hozzá), akkor elapasztja a forrást.

Egyébként te nem álltál soha egy napig a saját lábadon. Megkaptál mindent, és most babázni szeretnél, amivel nincs baj, de szerintem mondj köszönetet apádnak, amiért eddig finanszírozta az életed, és kedvesen add tudtára, hogy a továbbiakban nem szükséges ez számodra, elvégre felnőtt nő vagy! (Habár van egy olyan érzésem, hogy te ezt nem akarod...)

A kérdésedre a válasz, igen, normális, hogy úgy érzed, nem fogod tudni megbocsájtani...

De hidd el, az idő megoldja. Ahogy nő majd a pocakod, vagy fogja a kezében az unokáját, le fog esni neki, hogy nagypapa, és milyen csodálatos érzés. Rájön majd, hogy Te már egy önálló felnőtt nő, egy anya vagy.

Minden rendben lesz!

És Te is meg fogsz tudni bocsájtani, mert az Édesapád.

@29: aztán hogy fog a gyerek szemébe nézni a nagyapa?

- igazából ki akartalak nyírni, meg is tettem minden telhetőt az ügy érdekében, de aztán rájöttem, hogy mégiscsak klassz dolog ez a nagyapaság... Na menjünk kisautózni!

Én amit látok ebben az egészben, szerintem telejsen ésszerű, és az a következő.

Ki volt nyalva a segged, azt csináltál amit akartál, el lettél kényeztetve, oda mentél ahova akartál, ház, kocsi, minden megvan, tehát egy kész életet kaptál. Az egyetemért respect, bár minden hülye le tudja rakni, a nyelv az durva mondjuk! Bár gondolom nem sok ideget ettél életed során.

A lényeg.

Az egész egy ilyen szappanopera jellegű szitu. Van a pénzes sikeres apuka, szépen felneveli a kislányát aki mannát eszik, rózsaillatut sz@rik, szülinapra szalonos autót kap stb. Ott az apa a főnök, akinek a karrierje során is valszeg dominálni kellett.

Te találtál értelem szerűen egy nem csóró srácot, és csinált neked gyereket. Viszont relatíve fiatal vagy.

Ha végig gondoljuk, ha valaki karrierista, akkor a 25 éves kor fiatlanak számít. Ha az ember olyan családból származik, ahol az anya és az apa, vagy elég ha a családfő, tehát az apa karrierista, az jólétet akar a lányának is.

És ugye mint az általános vélekedés amit te is említesz, hogy 18 évesen szülnek egy érettségivel, felsőbb körökben ez a szegényebbek reszortja.

A pénzesebb családokban 30 éves kor alatt szó sincs róla. Sokszor ugye a szokásos 10 millás házasság után majd egyszer. Főleg ha vallásosak, mondjuk a gyülibe nagyon sok a pénzes csóka, egymás között osztják el a melókat, iszonyat kapcsolatit tőke, csak ajánlani tudom.

Szóval igazából szerintem ezen akadt ki, hogy a "pórnép" csinálja azt, hogy fiatalon egy volt barátjától becsúszik egy baba. Mert ugye nem terveztétek. És ugye azt hogy felbukkan valaki, felcsinál, aztán majd lesz valami. Vagy egyedülálló leszel, és muterodék nyakába akasztod a gyereket ha mehetnéked van, vagy együtt maradtok és mindenki boldog.

De megfog nyugodni amúgy. Nincs az a férfi akinek a szívét ne lágyítaná meg egy gyerek.

23F