Normális, hogy úgy érzem, ezt sosem fogom tudni megbocsájtani az apámnak? Vagy majd idővel elmúlik?
25 éves vagyok, 11 hetes terhes.
Nem terveztem soha gyereket, többet között azért, mert 19 éves koromban közölték, hogy szinte lehetetlen, hogy babám legyen. Akkor ezt elfogadtam, mert 18-19 évesen az ember jobb esetben nem babázni szeretne...
Elvégeztem két egyetemet, tanultam külföldön, 3 nyelvet beszélek a magyaron kívül, szóval nem unatkoztam soha.
Másfél éve dolgozom is, de a családom által van saját autóm, lakásom (hitel nélkül minden).
Újra közelebbi kapcsolatba kerültem a kamaszkori barátommal (előtte 3 évig nem is beszéltünk) és terhes lettem. Úgy voltam vele, hogy a baba akkor is marad, ha ő nem vállalja, mert ez a terhesség az én esetemben egy kisebb csoda... De ő is szeretné, neki is megfelelő az anyagi helyzete, szóval nem azért akarja, mert így nem kéne dolgoznia, vagy bármi.
Múlt héten elmondtam a szüleimnek és anya nagyon örült, de apa elkezdett fenyegetni, hogyha megtartom a babát, akkor ne számítsak mostantól rá semmiben, ne is keressem és hogy életében nem csalódott még ekkorát senkiben. Meg hogy nem azért taníttattak és törődtek velem, hogy huszonévesen terhes legyek. Azóta nem beszéltünk, vasárnap is kihagytam a családi vacsorát (minden héten szokott lenni).
Anya azt mondja, hogy hagyjam, úgyis megbékél idővel, de szerintem ebben a helyzetben nincs sok joga megsértődni. Nem 18 éves vagyok, aki egy érettségivel vállal gyereket. A barátom 28 éves, én 26 leszek, mire megszületik a baba. Szerintem ez nem olyan "extrém" kor a babázáshoz, pld. anyukám 20 éves volt, mikor megszülettem.
válasza:25 évesen teljesen normális a gyerek.Nem értem apukádat. Nem egy tizenéves kis felelőtlen vagy hanem FELNŐTT!!!!
Majd idővel biztos megnyugszik.Ne is foglalkozz vele addig..
válasza:Semmi bajom nincs azokkal, akik más élethelyzetben vállalnak gyereket. Csak arra céloztam, hogy úgy meglehetősen nehezebb és ha nem ilyen helyzetben lennék, akkor valószínűleg én sem vállalnám.
Hiszen tapasztalat, képzettség nélkül jóval nehezebb később elhelyezkedni úgy, hogy még gyereke is van az embernek. De ez mindenkinek a maga dolga, attól függ, milyen élethez szoktak.
válasza:Az apa (nagyapa) reszerol egyaltalan nem normalis, hogy nem orul az unokanak, de az anyanak igaza van, majd idovel megbekel...ha masnem mikor megszuletik.
Szerintem inkabb magaddal es magatokkal foglalkozz kerdezo, mert en ugy itelem meg az erveidbol (iskolazottsag, allas, egzisztencia, eletkor...), hogy eleg eros megfelelesi kenyszer van itt a szulok fele. Ezt surgosen engedd el, mert most mar te is szulo leszel, es ugyanugy a te szuleidnek foleg apukadnak is el kell engedniuk, hogy mar nem az a kicsi lanyuk vagy, akinek minden dontesehez szuloi beleegyezes kell.
Boldog babavarast!
válasza:Azt nem tudom, hogy meg fogsz-e bocsátani neki, de enyhülni a haragod biztos, hogy fog, talán ő is megnyugszik, de elfelejteni sosem fogod és a kisördög végig ott lesz benned békülés esetén, hogy ezek után bármiben is számíthatsz-e rá vagy számíthat-e rá a gyereked.
Különben amikor 19 évesen közölték veled, hogy nem lehet gyereked, vagyis apudnak nem lehet unokája, akkor mit szólt? Sajnálta, hogy nem lehet nagyapa vagy tudomásul vette és talán még örült is neki? Miért nem akar nagyapa lenni?
Miért gondolja, hogy nem tudjátok eltartani magatokat a pároddal a saját fizetésetekből?
Senki nem tudott az egészségügyi gondjaimról anyukámon kívül. Úgy éreztem, ez nem tartozik másra. Meg akkor nem is zavart ez, igazából sosem fordult meg a fejemben mostanáig, hogy anya szeretnék lenni.
Jól keresek én is, meg a párom is. Viszont én a fizetésem nagy részét el sem költöttem, mert anyáék is utalnak a számlámra rendszeresen, fizették az utazásaimat, bevásárlásaimat. Szóval még sosem kellett igazán a saját lábamra állnom attól függetlenül, hogy képes lennék rá.
válasza:Lejjebb apad majd a merge, most meg kell emesztenie.
Te pedig felnott vagy, viselkedj is ugy, orulj hogy megis lehet gyereked es legyetek boldogok :)
Ha apad berag, ez van, max elzarja a penzcsapot egy idore es haragszom radot jatszik, le kell tojni.
válasza:Oszinten nem ertem apukad reagalasat...25 eves felnott no vagy, semmi beleszolasa senkinek abba hogy megtartod-e a babat vagy sem. Neki pont hogy orulnie kene, hogy megsicsak lesz unokaja... Mi az hogy csalodott? Neki egy unoka csalodas? Komolyan nem terek magamhoz. Ha 10 evvel fiatalabb lennel akkor esetleg valami igazsag lehetne abban hogy igy reagal. Ne torodj senkivel, csak magatokkal most. Ha apukad igy viszonyul hozza, hogy babad lesz, hat te is viszonyulj ugyanugy. En is alig tartom a kapcsolatot az apammal, nem konkretan ilyesmi miatt ugyan, de nala is a problema a teljes mertekben erthetetlen reagalasai. Ennyi ido utan (35 eves vagyok) eljutottam oda, hogy nem hagyom hogy tonkretegye az eletemet, inkabb, ha nem elkerulhetetlen, nem is beszelek vele.
Egyebkent nekem is van 2 gyerekem, 28 voltam mikor az elso szuletett. Lehet hogy apukad azt varta hogy 40 eves legyel minimum az elso babanal, vagy elkepzelni nem tudom.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!