Miért nem tudok megbocsájtani apámnak? Vagy sosem fogok tudni?
Igazából sosem voltunk jóban, sosem foglalkozott velem, sem a tesómmal, mindig ott ült a TV előtt, anya foglalkozott velünk, holt fáradtan esténként, napközben a nagyi (apám anyja) tanult velünk.
Felnőttünk azóta, mindketten kirepültünk. Azonban egyszer adódott egy csavar az életünkben, ami miatt 5 hónapra visszakényszerültünk a családi házba a párommal (2 szintes ház 4 szobával, szóval hely az volt).
Apukám nem szereti a páromat, nem volt neki szimpatikus, hisz eddig egyedül volt "férfi" a házban, és folyton durcás volt, idegeskedett, bunkó volt velünk, olyan volt otthon a légkör, mint egy kriptában. Ráadásul ha problémája volt, nem nekünk mondta el, hanem anyukámnak, akit ezzel teljesen kikészített.
Ekkortájt jelentettük be, hogy babánk lesz. Apám olyan alpári módon beszélt róla, a rokonságban is kampányolt, hogy milyen szégyenteljes dolog esküvő nélkül gyereket vállalni, minek szülöm meg azt a fattyút, ilyenek. Nagyon rosszul esett...
Rá 2 héttel kidobta a páromat, mert nem talált munkát, én ugye maradtam, hisz neki se volt hová mennie. Alkalmi munkákból élt, munkásszállókon aludt, nagy nehezen összeraktunk egy albérletre valót. Mondanom sem kell, milyen nehéz volt nekem otthon, a terrorban, egyedül.
Elköltöztünk, külön. Rá 2 héttel anyám beadta a válást, mert azt mondta, ő nem tud egy ilyen undorító emberrel együtt élni, aki lejáratja és elüldözi a saját lányát. Anyám nagyon jól keres, apám minimálbért, és mivel anya költözött el, apám bajba került, hogy fogja fenntartani a 2 szintes házat. Kért, hogy költözzünk vissza, de nemet mondtam, erre elhordott mindennek.
Mostmár egyedül érzi magát a bazi nagy házban, egy héten egyszer eljön hozzánk látogatóba, de sosem szívesen várom a "nagy találkozást" mert ha rá gondolok, mindig az a sok rossz jut eszembe, amit tőle kapta az évek során (különösen az utolsó fél évben).
Fog ez valaha változni? :/
válasza:Ezzel tisztában vagyok. Érdekes, amióta egyedül lakik, a tesóm minden hétvégén hazajár (kollégista), és akkor ők úgy elvannak.
Így meg apámnak egy héten egyszer eszébe jutok, eljön, megeszi, amit sütök, a párommal megbeszélik, milyen vacak az autónk, érdeklődik, mennyi pénzünk van (mintha bármi köze lenne hozzá) és nagyjából ennyi. Felületes az egész.
Azt pedig egyenesen elképzelni nem bírom, hogy a gyereket majd a kezébe adjam, azok után, amiket mondott róla...
Nagymamám szerint szívtelen vagyok, mert "meg kell tudni bocsájtani" - ezért van bűntudatom.
válasza: válasza:Először is: megbocsátani kell, j nélkül. Másodszor ez nem megy parancsra, tehát valójában nem kell. Harmadszor ezt nem mondhatja meg neked külső ember, hogy megbocsáss-e egy harmadik embernek, vagy sem, azért, amit ellened elkövetett - vagyis nem a nagyanyád dönti el, hogy te mit tegyél, hanem te. Ő törődjön szépen a maga dolgával.
Apád akár bocsánatot kér, akár nem, akkor is nehéz egy valahai agresszornak megbocsátani - apád az volt. Mert az is agresszor, az is bántalmazó, aki eltaszít magától, aki nem ver ugyan kézzel, de szóval annál többet.
Megbocsátani azért jó, (és nem "kell"), mert a megbocsátás után TE megszabadulsz attól a mérgező, rossz kötéstől, ami egy agresszorhoz köt. Amíg te haragszol rá, amíg gyűlölöd (teljes joggal!), addig erősebben köt hozzá az indulatod, mintha szeretnéd. Nonszensznek hangzik, de igaz. A gyűlölet a legerősebb kötések egyike.
Amíg nem tudsz megbocsátani, addig mindig várod a lelked mélyén - várja benned az a kicsi gyerek, aki te voltál -, hogy apuka valamikor talán mégis szeretni fog, ha ...nem, nem fog. Akiben nincs szeretet, az nem fog szeretni téged felnőttként sem, ha gyerekként nem szeretett.
Megbocsátani csak úgy tudsz, ha meggyászoltad az édesapáddal való közös múltat.
És azért érdemes, mert ha ez megtörténik, akkor onnantól már tökmindgey, hogy mit tesz, mit nem - lepereg rólad. A helyére kerül: közömbössé lesz. De ami a legfőbb: az apagyűlöletet nem viszed át a következő nemzedékre, a saját gyerekeidre. Vagyis: már több és jobb leszel apádnál.
válasza:Apudnak kellett ez a pofon, amit tőletek és anyudtól kapott. Pont ez lesz az, ami elindíthatja a változást.
Lesz ez jobb hidd el, és hidd el nagyanyádnak, hogy igenis, tudni kell megbocsátani.
7 év telt el, amire Apummal valamilyen szinten rendeztük sorainkat. Ennek már 8 éve. Azóta semmi gond.
Ha nem bocsátottam volna meg neki, akkor a fiaim nagyapa nélkül nőnének fel. Sose gondoltam volna, hogy ha velem úgy bánt ahogy, akkor jó nagyapa lesz. De le a kalappal apum előtt. Ha fele olyan jó apa lett volna, mint amilyen nagyszülőnek,egy szavam se lehetett volna az életben.
Adj neki még egy esélyt.
Köszönöm a válaszokat, bocsánat az elírásokért.
Én is egy "esélynek" szántam azt, hogy amikor keresett, nem taszítottam el magamtól, de nem igazán hajlandó élni vele, a mai napig nem értjük egymást úgy, ahogy kellene.
Igen, furcsa, és jópofizásnak tűnhet, hogy ilyen mélyen ilyen rossz érzések vannak bennem, de a párom is arra sarkall, hogy túl kell lépni dolgokon, mert bármi történik, akkor is ő az apám, és ha ő kezdeményez (azaz bejelentkezik hozzánk sütire), akkor nem szabad elutasítani.
válasza:Amíg valóban meg nem gyászolod magadban az egészet, amíg nem tudsz megbocsátani, addig nem tudsz rajta "túllépni" sem, mert ez a "túllépni rajta minél előbb"- mentalitás az, ami a lehető legrosszabb: tagadás, elfojtás, és a valódi problémák szőnyeg alá söprése. Ilyenből lehet évek múltán összeszedni mindenféle betegséget, depressziót, munkaképtelenséget stb.
Azok, akik ezt mondják, hogy "lépj túl rajta", valójában nagyon szeretnének az egész problémától minél előbb mentesülni - pedig nem lehet -, és lerázni magukról az egészet, mint a kutya a vizet. De ez nem megy.
Viszont ez az egész a te dolgod, a te felelősséget - azt teszel, amit jónak látsz.:)
válasza:A párommal anno leültek beszélni, mint férfi a férfival. Amikor felhozta neki a sérelmeit, hogy csúnyán viselkedett velünk, annyit mondott csak, hogy "hiba volt".
Egyébként pedig egy birka türelmű, vajszívű ember, hogyha ő nem biztatna, én biztos nem keresném az apámat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!