14. Hétben vagyok, most derült ki down szindrómás a babám. Más megtartaná?

A magzatok közti előzetes válogatás nekem azt sugallja, hogy "ha nem olyan vagy, amilyennek elképzeltek, nem kellesz". Csak a törvény nem engedi meg a más szempontokból "hibás" gyerekek szelektálását.

Ha szeretnéd a gyermeket, szüld meg. Ha nem szeretnél Down-szindrómás gyermeket felnevelni, add örökbe akár külföldre is. Valakitől hasonló helyzetben azt hallottam, hogy megtartja a babát a férj tiltakozása ellenére is. A gyermeket sohase tudná visszaszerezni, a férjet talán igen. És hogy tudnál együtt élni valakivel, aki a közös gyereketek megölésére kényszerített?

Nézzétek meg ezt az oldalt:

[link]

Ebből a szemszögből mindegy is, de teljesen biztos a Down-szindróma? Kromoszómavizsgálat történt? Az anyai vérből végzett szűrések tudtommal csak a kockázat mértékét határozzák meg, biztosat nem mondanak.

Nem, en kegyetlennek hangzom majd.most. de nem tartanam meg 100%, a batyamek megtartottak. Szeretik ugyan de egyaltalan nem olyan a csalad amirol almodtak. Puszta szenvedes , faradtsag (nem a normalis szintu faradtsag, inkabb lelkileg-testileg) szomoruak majdnem. Mindennap...

Es neha azt kivanjak barcsak ne lenne vagy is ne lenne ilyen, mert tenyleg nagyon mas.:/

Lehet te írtad ki a másik ilyen jellegű kérdést, oda ezt válaszoltam:

Én se vállalnám szívesen őket. Bababúszáson találkoztam egy down-szindrómás kisfiúval. Ez egy heti egy alkalmas program, 45 perces. 4-5 éves lehet, nem beszél, pelenkázzák, a többi gyerekkel nem tud úszni, tehát utánuk kell külön bevinni a vízbe úgy, hogy csak az oktató és az anyuka, de anyuka nélkül nem megy. Az anyuka állítja, hogy minden utasítást ért, viszont nem reagál, tehát még ha érti is, önmagában "életkpételen". Szoktunk beszélgetni az anyukával. A gyerek mást nem fogad el: se apukát, se a nagyszülőket, se a pedagógusokat, tehát anyukára 0-24 szükség van. Enni ritkán eszik egyedül, de inkább az anyuka eteti. Keléstől fektetésig muszáj mellé a felügyelet, mert senki nem tudja, éppen mire van szüksége, önmagától nem jelzi, ha éhes-szomjas-rosszul van. Az anyuka is nagyon fél tőle, hogy lenne olyan közeg, ahol bántanák, visszaélnének a helyzet adta lehetőséggel. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha én lennék ilyen helyzetben, mint te, biztos nem vállalnánk, pedig már benne vagyunk a korban párommal.

Én nem mondom se azt, hogy megtartanám, se azt, hogy nem, ebben tanácsot nem tudok és nem is szeretnék/akarok adni, hisz ne okoskodjak olyanban, amit nem kellett (és remélem soha nem kell) átélnem, de a hozzászólásokat olvasva annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy azért ez a helyzet nem hasonlítható össze azzal, ha szülés közben történik valami. Ez így egy hatalmas sarkítás és badarság. A kettő dolog közötti LÉNYEGI és hatalmas különbség, hogy ezt a család TUDJA, ha akar, akkor tehet ellene, az meg, ha szülés közben lép fel valami, akkor az KÉSZ TÉNY, ellene tenni nagyon nem lehet. Szóval értitek, a döntés LEHETŐSÉGE... A kettőt összemosni, és lelkiismereti dolgot csinálni belőle... nem szabad.

Kívánom, hogy mindent mérlegelve a legjobb döntést hozzátok és akár így, akár úgy döntöttök, sok erőt kívánok neked/nektek!

15,

bocs, már fáradt vagyok, de nem tudtam értelmezni azt, amit irtál.

"Tavaly ugyanilyen paránk volt 1:220-hoz esély volt rá, hogy downos a magzat. Akkor alaposan végiggondoltuk (nem lett az), és úgy döntöttünk, nem tartanánk meg. A genetikus, aki az amniót végezte sokat beszélgetett velünk és ugyanezt gondolta a helyzetről. "

most akkor megtartottátok, vagy nem? arra dontottetek, hogy nem -tartanátok meg-, de nem is lett down-os..nem értem.