Elvetetnétek a babát ha kiderülni, hogy Down-szindrómás?
Nem áll fenn nálam ilyen probléma. Nem szeretném elvetetni a gyermekem. Ha beteg is lenne nem tudnám elvetetni, egy Down-szindrómás unokatesó mellett nőttem fel akit imádok.
Egyszerűen csak kíváncsi vagyok más emberek véleményére illetve ha van, tapasztalatára.
válasza: válasza:Amikor az orvos felajánlotta a vérvételt nem mentem
Nem volt gond az uh- al de pont ezért hogy ha mégis valamit jelez s közben érzem őt odabent s úgy vàgytunk rà..mondjak le róla ?
Nehéz döntés.igazàn csak abbana helyzetben tud dönteni az ember.
Amig nem voltam babàs azt mondtam nem szeretnék beteg gyermeket s míg van lehetőség időben kiderül tennék ellene hisz annyi a beteg gyermek s annyiféle betegség van.
Aztàn mióta a pocakban van lakó...nem tudnék róla lemondani jàrjon bàrmivel is a betegsége.
válasza:Oszinten? Nem tudom. :(
Amikor rossz eredmenyt kaptam rettegtem,hogy beteg lesz a babam. De lattam egy downos kislanyt es ugyanolyan volt mint a tobbi. Nyilvan idosebb korata mutatkozik,hogy beteg,de... Az elet ilyen,nem adatik meg sajnos mindenkinek egy egeszsegs baba. Ugy erzem a lelkem melyen,hogy megtartanam. Ok is emberek,akik megerdemlik az eletet!
27hkm
válasza:Igen, el.
Az, hogy miért : szoktam látni egy nőt, akinek Down-os a lánya. Nem beszél, nem lehet vele igazán kommunikálni, annyit csinál csak, hogy ül a földön és kb 3 percenként ordít egy nagyot. Elég ijesztő... Illetve van egy kisfiú, aki Down-os, ő pedig elég agresszív néha. Vannak békés, kedves, aranyos Down-osok is, azt tudom.
Én őszintén szólva nem kockáztatnék, nem szeretném tönkretenni a saját , a család és a testvére életét azzal, ha esetleg félni kell tőle.
válasza:Igen.
A környezetemben van példa rá, a fiú nem lesz képes soha önálló életre.
Az apa lelécelt, mert neki ez így túl sok, az anya egyedül neveli a gyereket, mivel folyamatos gondozásra szorul, nem tud munkát vállalni. Iskolába se jár, mert nem alkalmas a beilleszkedésre.
Mindenkinek az lenne a legjobb, ha beadná egy otthonba.
De azt mondja, amíg él, ő gondoskodni fog róla. De a fiú egyre nagyobb, és egyre agresszívabb: tartok tőle, egyszer kárt tesz az anyjában.
És ott a másik fele, hogy amíg él... de ő sem fog örökké élni. Akkor ott marad egy agresszív, fogyatékos ember egyedül, aki nem képes ellátni önmagát.
Rettenetes ördögi kör ez, amibe nem akarok belelépni.
Nem lenne könnyű, és el tudom képzelni, hogy ha tényleg így történne, én is azt mondom, hogy nem érdekel, az enyém, felnevelem és szeretni fogom. De most, amikor csak a racionális érvek vannak, azt mondom, hogy nem tartanám meg a babát.
Az a szörnyű, hogy mindegyikőtöknek igaza van 😕 az unokatesómnak a súlyosabb fajta jutott, nem beszél sokat, 35 éves és kb egy 2-3 éves szintjén van. Nem mondhatnám, hogy agresszív, csak akkor néz csúnyán ha elveszed a zsebrádióját 😃 emellett viszont egy végtelenül kedves és szeretetre méltó ember. Anyukám pl mindig is félt tőle, engem sosem zavart semmilyen rendellenességgel születő ember, nem tudok rájuk másként nézni, számomra Ők is emberek, ha már megszülettek, megérdemlik, hogy éljenek.
Mindemellett mégsem tudom elképzelni mit gondolnék ha a babám beteg lenne, most 14 hetes a pocaklakó és eddig minden rendben, de a doki azt mondta, hogy majd csak a 16. héten végeznek vérből szűrést. Bár megnyugtatott, hogy jóformán 1% az esélye, hogy beteg legyen a baba mivel még csak 22 éves vagyok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!