Elvetetnétek a babát ha kiderülni, hogy Down-szindrómás?

Az a probléma a Down-szindrómával, hogy nagyon széles skálán mozog betegség súlyossága.

Az unokahúgom 1 vesével született. A 22. heti vizsgálaton derült ki, hogy nem fejlődött ki a 2. veséje és amniocentézisre kellett menni a testvéremnek. 24+1 napon derült ki, hogy negatívak az eredmények, nincsen kromoszóma rendellenesség, így megtartották őt. Ha kiderül, hogy baja van, akkor 24. héten túl, de beindította volna az orvos a szülést az ő kérésükre. Az orvos tudta, hogy ki fognak csúszni az időből 1-2 nappal, mert nagyon lassú az egész folyamat, de nyilván belement, mert ezt tudni kell.

Szerencsére "csak" egy vese probléma volt és semmi más.

Na hát ezeket nem nagyon lehet előre tudni. Nem lehet tudni, hogy kedves, aranyos, okos emberke lesz belőle, vagy egy totálisan életképtelen agresszív ember. Arról nem is beszélve, hogy milyen egyéb betegségeket hoz magával.. Én nem akarom megélni azt, hogy a gyerekem fél éves egy szívműtét után ott marad a műtőasztalon. Persze ez bárkivel megtörténhetne Down ide vagy oda.. de azért itt most esélyekről beszélünk, és ennek nagyon nagy a kockázata.

Úgy gondolom, hogy egy Down-os babának nem szabadna megszületnie. Ugyanakkor az valóban igaz, és teljes mértékig egyetértek vele, hogy ha egyszer már így történt, legyen az a szülők döntése, vagy csak későn derült ki a dolog, akkor biztosítani kell számukra a megfelelő körülményeket és helyet kell szorítani nekik a világban.