Még tiniként (17-19 éves korosztályra gondolok) ti elvetetnétek a babátokat, ha teherbe esnétek?

Sajnos a mai napig nagyon sok tévhit kering a védekezéssel kapcsolatban. Elég megnézni ide a gyakorira kiírt kérdéseket. rengetegen tekintik a megszakítást védekezésnek, holott egyáltalán nem az! A másik, amikor a fiú nem hajlandó óvszert húzni. Sajnos a hüvelyi pesszáriumot meg még az orvosok sem ajánlják, mert nem is ismerik, sajnos itthon nem is kapható. Pedig jó, semmi hátránya, hormonmentes, Pharmatex krémmel kombinálva megbízható (tapasztalat!!).

Emellett pedig tényleg, a felelőtlenség hatalmas!

Ezzel együtt nem vetetném el. Nekem biztosan segítettek volna a szüleim felnevelni a gyereket ilyen esetben, azzal együtt, hogy szerintem iszonyat nagy botrány lett volna hasonló esetben otthon.

Mindezekkel együtt persze a mai életszemlélet nem kedvez a korai szüléseknek. Én nem szoktam embereket elítélni, azért meg főleg nem, mert korán szült.

Szerintem a véletlen terhességek túlnyomórészben felelőtlenségből és tudatlanságból lesznek.

Igaz 20 éves vagyok, de:

Én megtartanám a babát, friss kapcsolatban vagyok, de tudom, hogy számíthatok a családom támogatására és én is feltudnám magam találni. Ha a kezdetben szűkösen is, de megtudnánk élni.

Ha mások lennének a körülmények nyilván máshogy döntenék. Az a 16 éves aki középiskolában másodikos, a pasija otthagyja a pozitív teszt láttán és az apja megfenyegeti, hogy takarodhat otthonról ha megszüli a gyereket az valószínűleg nem fogja megtartani a babát. S szerintem ez is teljesen érthető.

Maga a fiatalon szülővé válás nem rossz, de a körülmények lehetnek azok és vannak esetek amikor teljesen megalapozott a környezet kételye és ítélete.

Én nem éltem 17-19 évesen nemi életet, 20 múltam, amikor megismertem a későbbi férjemet, és lefeküdtünk.

Nem tartottam volna meg, ha teherbe esek. Bár, ha a férjemtől lett volna, tudom, mindenben támogat, de akkoriban nem igen álltunk úgy, hogy arra jöhessen egy gyerek, hiába dolgoztam. Volt ugyan nekem úgy 600-700 ezer forintom, de az mire elég? Egyenes út ahhoz, hogy életünk végéig albérletben tengődjünk.

Ha pedig mástól lett volna gyerek, aki magamra hagy, akkor megint evidens, hogy elvetetem. A szüleim bár biztos nem dobtak volna ki otthonról, de onnan én is igyekeztem elhúzni, nemhogy gyerekkel ott éljek. Anyám masszív alkoholista, apám meg idegbeteg. Ilyen közegben én is csoda, hogy megőriztem az ép elmém.

26N

1-es vagyok, nem bánom a lepontozást de nem tudom ki hova ment volna 16 évesen terhesen, anyám az első pillanattól ellenezte, a kapcsolatom se volt stabil ráadásul ő is gimis volt még és amúgy ő is ellenezte a babát. Gyakorlatilag egyedül voltam az egésszel, esély sem volt.

Az a baj, hogy az emberek azt hiszik, hogy velük nem történik baj, mindig csak másokkal. Gumival védekeztünk, menzesz előtt 2 nappal voltam és a gumi kiszakadt. Azt hittem nem lesz baj, hisz nem lehetek akkor terhes. Fiatal voltam és naív, felelőtlen.