Ti elvetetnétek a gyermeketeket, ha az orvos azt mondaná, hogy beteg lesz a baba? Azt mondják, hogy a 24. hétig, de hát ez egy kicsit durva, nem? Mármint egy 24 hetes baba már nagyon kis fejlett.

Olyannyira fejlett,hogy ha élvemarad akkor élveszülésnek számít,bár ha nem kap intenzívterápiás ellátást akkor semmi esélye nincsen,ha kap,akkor is kevés.

Nagyon nehéz kérdést tettél fel...egyik út sem könnyű,"megszabadulni" a beteg babától , egy életen át hordozni a traumát...vagy pedig felvállalni egy hatalmas nagy keresztet ami próbára tesz lelklileg,próbára teszi a házasságodat.

Ezt csakis mindenki saját maga tudja eldönteni.

Hát szerintem egy 5-6 hetes babát is éppen olyan durva elvetetni. Mindkettőnek vannak testrészei, szíve, lelke.

Mint abban a viccben, amikor bemegy a nődokihoz az anya a kis gyerekével, hogy abortuszt szeretne, mert túl kicsi lesz a korkülönbség és nem fogja tudni mindkettőt ellátni. A doki meg felajánlja, hogy megöli a már megszületettet, mert akkor több idő marad pihenni a másik gyerekre...

ez nagyon nehéz kérdés. de attól is függ, mi a baja. illetve biztosan konzultálnék több dokival is, mert sajnos ismerek olyat, h a nő megszülte ennek ellenére, h betegnek mondták, és semmi baja a gyereknek.

meg azon is múlik, hány hetes. egy 8-10 heteset elvetetnék, ha biztosan rendellenes lenne és ezt több orvos is megerősíti.mondjuk nincs lába.

de arra nem válaszolok, h mi lenne egy 24 hetesnél akár. az igen, nagyon is fejlett. nem szeretnék belegondolni, és nem is tudok. erre a részére nem adhatok értelmes választ.

25/L

Attól függ, mi a baja.

Egy középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek még felnőtt korában is állandó felügyeletre, gondoskodásra szorul, önálló életvitelre alkalmatlan, többségük úgy 16-18 éves koráig valamennyire tanítható, majd látod, ahogy leépül...

Igen, például egy ilyen babát szerintem jobb elvetetni.

Nekem azt mondta a terhesség alatt a dokim, hogy nagy eséllyel beteg a baba.

Nem vetettem el, mert meggyőződésem, hogy egy életről van szó, akkor is ha kicsi még, és ha beteg is... A férjem eleinte nem értett egyet, de leültünk megbeszélni a dolgot, és végül teljes egyetértésben döntöttünk úgy, hogy akár beteg, akár egészséges, akkor is a mi gyermekünk; az a feladatunk, hogy gondoskodjunk róla.

Egészségesen született. Ma már majdnem 14 hónapos, és már a kontroll vizsgálatok alatt kiderült, hogy nincs is semmi gond - persze mire ez kiderült már kb 30-32 hetes voltam.

Szóval egy ideig nagyon izgultunk, és próbáltunk pozitívan hozzáállni, de közben arra is felkészülni lelkileg, hogy lehet, hogy beteg gyermeket kell majd nevelnünk.

Tudom, hogy a történetemre van ellenpélda is, hogy azt mondják nincs baj, és mégis beteg a baba. :(

Nem könnyű helyzet és komolyan nem kívánom senkinek, hogy ilyen helyzetben legyen. Brutális volt átélni.

Hú ez tényleg kemény kérdés!!!

Van már egy egészséges babám, minden olyan volt, mint a nagykönyvben és mégis végigbőgtem a hazáig vezető utat minden vizsgálat után, főleg az afp-nél, nagyon féltem az eredményétől.

Visszatérve a kérdésedre, tudom, hogy szörnyű ezt leírni, olvasni, megválaszolni, de Én azt kell mondjam, hogy nem tartanám meg. Talán azért rettegtem minden eredménytől, mert sok kicsit/nagyot láttam, hogy mennyire küzdenek minden áldott nap a feladatokkal(bevásárlás, séta, evés, ivás...), ezt Én nem bírnám. Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem tudnám elviselni azt, hogy napi szinten csúfolnák, bántanák a gyerekemet.

Abortuszom még nem volt, remélem nem is lesz soha!!! Bár most azt mondanám , hogy egy abortuszt nem tudnék végig csinálni, megölni egy pici emberkét aki x hete benned van, rugdos, hallottam a kis szívét...ááááááááááá kemény ez, de ha beteg lenne muszáj lenne bátornak és erősnek lennem.

Ehhez még le kell írnom, hogy minden tiszteletem azoké akik vállalják a beteg gyermekeiket és a velük járó 100x nehezebb feladatokat!!!

Most ha egy kicsit visszatérünk az anyatermészethez és a természetes kiválasztódáshoz.....akkor tudjuk,hogy a kevésbé életképes utód nem marad meg.Nagyon sok esetben a kotló agyoncsapja a sánta csibét,az emlősök megeszik,vagy nem törődnek vele.Ha nem az anya akkor a társai tépik darabokra.

Ettől sokszor megdöbbentem még sírtam is.Állattartással foglalkoztam.

De az ember az más! Ettől ember!Bár könnyen lehet h az anyaállat is szenved attól amit tesz,de ez ösztönös nála,mert másképp nem tudna foglalkozni az egészséges utódokkal.és az élet,a fejlődés az egészségesekben van.

Ép testben ép lélek! Ebből következtethetünk arra h ha nem ép az utód akkor lelkileg,szellemileg se lesz az.Bár van kivétel.

Isten őrizzen attól h ilyenben kelljen döntsek!

Most igy kivülállóként azt mondom nem tartanám meg.

Amúgy tanulságos az a vicc amit valakik lepontoztak.

Utolsó voltam.

Nem tartottam volna meg. Ált. ilyenkor a család elszegényedik, gyógykezelés milliókba kerül, anya nem tud dolgozni, apa lelép, ha van másik gyerek, még nehezebb dönteni. Szerintem ilyenkor inkább a család széthullása a gyakori.

Szerintem az eleve életképtelen gyereket, akit csak a fejlett orvostudomány, a gépek tartanak életben, nem akarnám megszülni. Kicsi rá az esély, hogy normális életet élhet felnőttként. Igen, valóban fejlett a 24 hós gyerek, de lélegezni sem tud magától, hiába van meg mindene.