Elvetetnétek a babát ha kiderülni, hogy Down-szindrómás?

Semmiféleképpen. Ismerem őket, egy hatalmas adag színtiszta szeretet mind.

[link]

Igen, mindenképpen.

Nem kifejezetten a down miatt, hanem az esetlegesen hozzá társuló betegségek miatt, pl szívbetegség, autizmus...

Igen. Voltam magzatvíz mintavételen, mert nálam nem volt egyértelmű a genetikai ultrahang. Amíg a teszt eredményére vártam, próbáltam végiggondolni, mi lesz, ha kiderül, hogy beteg. Elolvastam, amit a betegségről, és a hozzá kapcsolódó betegségről tudni kell, néztem videókat beteg kisgyerekről, és végül arra jutottam, hogy nem tartanám meg. A férjem teljesen ugyanígy gondolta.

Végiggondoltam, hogy kire milyen hatással lenne a családban. Én ugye feladnám az életemet, nem tudnék dolgozni, nem tudnék kikapcsolódni, nem lenne időm a nagytesóra. A férjem erőn felül dolgozhatna, hogy eltartsa a családot, ha pedig már nem élünk, akkor az egészséges gyerekünk életét nehezítené, hogy meg kell oldania a tesó ellátását.

Szerencsére a teszt negatív lett, és azóta is hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy van, (most már 3) egészséges gyerekem.

Érdekes kérdés, és szerintem az ember nem tud erre reális választ adni, amíg nem kerül ilyen helyzetben. Amikor várandós voltam azt mondtam, hogy még a kombinált tesztet is felesleges megcsináltatni, mert akkor sem szakíttatnánk meg a terhességet, ha beteg a babánk. Aztán mikor a 2. Uh szűrésnél 19.héten kiderült, hogy nagyon beteg, akkor megváltoztattuk a véleményünket és tudom, hogy jól döntöttünk.

Persze nem ugyanaz a szituáció, de hasonló.

Sőt, ha én egy beteg baba lennék, akkor nem szeretnék megszületni. A társadalmunk olyan, hogy még az egészséges embereknek is nehéz dolga van, nemhogy annak, akinek valamilyen súlyos problmával kell megküzdenie nap, mint nap.

Amikor az első babáőmat vártam, akkor egyértelműen nemet mondtam volna. Az én gyerekem, épp úgy szerettem volna.

Szerencsére egészségesen született.

Most viszont, hogy tesót szeretnénk, már egyértelműen igen a válasz. Egy súlyos beteg gyerek összes nyűgjét sem a párom, de főleg a fiam kárára nem vállalnám. És ha mi már nem leszünk, akkor hárítsam egy beteg testvér ellátásának kínját az egészséges gyerekemre, aki semmiről nem tehet és nem is volt beleszólása a dolgokba?

Nekem "könnyű", mert én az abortuszt nem tudom vállalni, kb. úgy, ahogy az előttem szólók a Down-szindróma kockázatait nem tudják vállalni. Van is egy Down-szindrómás lányom, és ha ő nem méltó az életre, akkor nem tudom, kinek "jár" az élet. Kedves, okos, vicces, bearanyozza az életünket. A testvérének is :) Vannak nehézségek, ezekből sokat tanulunk.

Én nagyon örülök, hogy ő van, és higgyétek el, sok nehézség pont abból fakad, hogy a többség szerint nincs helyük ebben a világban, meg sem kellene születniük. Mert sajnos ez azokról szól, akik már megszülettek, az ő lehetőségeik romlanak emiatt. Senki nem kényszeríti az anyákat, hogy szüljenek Down-szindrómás gyereket, de a megszületőknek (akiknek a döntő többsége teljesen váratlanul születik Down-szindrómával) mégis csak helyet kellene szorítanunk.