Az abortusz gyilkosság? Sokat olvasgattam már a témában mégis meghallgatnék még 1-2 választ. Elítélitek azt, aki abortuszra megy? Miért?

Ez a kérdés napjaink egyik legnagyobb vitákat kiváltó kérdése. Igazából borzasztóan sok szempontot kell figyelembe venni, hogy reális képet alkothassunk. Voltak már, akik az állatokat említették, hogy egy fejletlen emberi magzat élete értékesebb-e egy koncepciózusan vágóhídra fogantatott állat, vagy egy csapat rovar életénél. Ezen kívül a túlnépesedésre is gondolnunk kell, hiszen mostanság sokkal több gyerek születik, mint azt a természetes kiválasztódás megengedné, és sokkal több a csaszármetszés, valamint az orvosi segítséggel világra jövő babák száma, mint az abortusz által elvetetetteké. Nem csoda, hiszen egy természetfilmet is képtelenek vagyunk végignézni anélkül, hogy ne szörnyülködnénk, mikor az anya hátrahagyja az gyengébb, életképtelen kölykét. Elképzelhetetlen lenne, hogy ne mentsük meg a születendő utódainkat, ha rendelkezésünkre állnak hozzá eszközök, ugyanakkor ha logikusan gondolkodunk, rájövünk hogy mit csinálunk mi emberek, mikor egy állatfaj túlszaporodik, és ezzel veszélyezteti az ökoszisztémát...persze az ember a terjeszkedéssel már a létező összes fajt fenyegeti. Hogy visszatérjek az eredeti témára etikai és morális szempontból nem szeretnék állást foglalni, viszont nem ítélek el nőt az abortusz miatt, maximum, ha sokadszorra, nemtörődömségből kerül olyan állapotba, amilyenbe nem akar. Viszont véletlenek mindig vannak, és a védekezés elfelejtése, gyakorlatilag, mikor megtörténik, egyenértékű a telefon otthonhagyásával. Tekintve, hogy az abortusz egy biológiai folyamat megszakítása, ami sok esetben lelki és/vagy fizikai megbetegedéssel jár, és sok nő/lány azért kénytelen elvégezni, mert a családja követeli, vagy nem tudna anyagi hátteret biztosítani a kicsinek, képtelen lennék őket elítélni. Ugyanakkor tudom, hogy én sosem lennék rá képes. De senki, aki vádaskodik, ne felejtse el: egy nő sem viccből és szórakozástól dobja el magától egy új élet lehetőségét, szakít ki fizikai értelemben egy darabot a testéből, és néz szembe az ítélkező, rosszindulatú tömeggel, akik vádaikkal az amúgy is nehéz lelkiismeretét fájdítják, ami aztán élete végéig emlékeztetni fogja a tényre, hogy terhes volt, de az anyai örömökről és a születendő csöppségről (mert ugyanaz nem fogan ám meg még egyszer!) kénytelen volt lemondani.