Ti mit tennétek, tanácsolnátok ebben a helyzetben?
A minap futottam bele a következő történetbe, szerintem nagyon nehéz jó döntést hozni...
Adott egy család, második gyermekük fogant meg, tervezetten. Anyuka a két évessel van otthon GYES-en. Apuka sokat dolgozik, mint családfenntartó, előfordul, hogy napokig nincs otthon. Külső segítség nincs.
A terhességről pár hetesen kiderül, hogy veszélyeztetett, hematóma miatt. Az anyának be kell feküdnie a kórházba, meghatározatlan időre, de ha ki is engedik, feküdnie kell.
Az anya a terhesség megszakítása mellett döntött, a már meglévő gyermeke érdekében, hogy őt el tudja látni. (Az orvosok szerint a hematóma ellenére megmaradt volna, ha az orvosi utasításokat betartja.)
válasza: válasza: válasza:#31, persze, inkább szívjon és éljen bizonytalanságban 3 ember, meg szívasson meg másik 30-at, rokonokat, kollégákat, mindenkit, aki a környezetben él és mozog, de ugye az embrió "joga" az aztán mindenki és minden felett áll...
A hideg kiráz az ilyen felfogású emberektől, akik ennyire semminek, csicskának nézik a saját környezetüket, a körülöttük élőket...
válasza:Ezt a kérdést is azért meg lehetett volna értelmesen vitatni,de persze meddő vita lett belőle...
Erről a szóról eszembe is jut,hogy ebben a helyzetben végülis az egyetlen megoldás lenne,ha a szóban forgó nő (pár)Ennyire nem tudja megoldani a gyereke felügyeletét...vagy valami nagyon biztos védekezési mód,ha most már tuti,hogy nem akarnak még egy gyereket.
Mert ahogy már elottem is írták,mi van ha baemi más okból (baleset,betegség stb)kórházba kerül az anya.és se nagyszülők,se rokonok,se barátok,se szabadság,se táppénz az apuka részéről...hát na.
Akkor jön a "csicskaztarása" a környezetének,mert segítségre mer szorulni,ahogy az előző válaszoló írta?
Nem tudom,biztos én vagyok rosszul összerakva...bár volt itt már leqrvázás is,mert aki itt nem vetette volna el,az "ítélkező qrva".
válasza:Igen, én is épp ezt vetettem fel, hogy a család (és főképp a már meglévő gyermek) érdeke számomra előbbrevaló, mint egy még meg nem született valaki élethez való joga.
Írtam, ha bármi más miatt az anya magára hagyná a kétévesét két hétre, már repülnének is a kövek, hogy mit képzel, hogy bármi is előrébb való, mint a gyereke, hogy képes magára hagyni, stb. stb. De ha ezt egy meg nem született gyerekért teszi, akkor meg hajrá, le van tojva, hogy egy kisgyerek mit él át, örüljön a kistesónak felhőtlenül!
Igen, vannak esetek, amikor meg lehet oldani: amikor a kisgyerek eleve hozzá van szokva ahhoz, hogy más rokonokkal van, vagy bölcsiben van. De itt egy olyan gyerekről van szó, aki még soha nem volt távol az anyukájától egy napot sem! A gyermekpszichológiában ismeretes a hospitalizáció fogalma, ami súlyos, tartós lelki sérüléseket okoz a kisgyermekekben, ha hosszú időre elszakadnak a szülőtől.
Tény, hogy vannak esetek, amikor ez elkerülhetetlen, de ebben az esetben a családnak volt választási lehetősége.
válasza:"Akkor jön a "csicskaztarása" a környezetének,mert segítségre mer szorulni,ahogy az előző válaszoló írta?
Nem tudom,biztos én vagyok rosszul összerakva..." - ezzel nem szándékozom vitatkozni... tudod, a történet szereplője tisztában volt annak a szónak a jelentésével, hogy "arányosság" - akik meg osztogatnák ki, hogy kinek mit KELL tennie azért, hogy egy kilökődőfélben lévő embriónak úgymond "megadják az esélyt"... hát most nem azért, ha nekem kellene heteket szívnom mondjuk egy munkatársam miatt, és nem arról van szó, hogy az illetők 5 éve hiába próbálkoznak, és most... hát rögtön megütne a guta. Pláne, hogy ilyenkor mindig odalátom mögé a vallást is...
Igen, az arányosság, ez a jó szó szerintem!
Tegyük fel, hogy anyuka úgy dönt, minden esélyt meg akar adni a születendő babának, és a kétévese felügyeletét megoldja valahogy. Csak idegennel tudja megoldani, hirtelen kell lépni, minden átmenet és fokozatosság nélkül, tehát a kisgyerek mindenképpen sérül lelkileg. Tehát a történetben ő áldozattá válik, a még meg nem született kistestvérrel szemben.
Ez az, ami szerintem nem arányos...
válasza:Egyszerű a képlet egyébként;felfogásbeli,világnézeti különbség dönti el,hogy ebben a helyzetben ki mit tenne,hogy "ítélkezne".
Valakinek előbbre való,hogy milyen hatással lenne a meglévő gyerek lelki világára a veszélyeztetett terhességgel járó gondok,sőt az is szempont,hogy ezzel a munkatársak stb. is szívnak.
Másik viszont ugy gondolják a meg nem született "valaki"is ember,ugyanolyan gyermeke (lett volna) a szóban forgó nőnek,mint a kétéves és érdemes érte áldozatot hozni,még ha a sokat emlegetett"arányosság" elve sérül.
Én az utóbbiba tartozom,hoztam is annak idejen áldozatot,válaszoltam is már,ugyhogy senkit győzködni nem akarok már,csak az eredeti történethez annyit,hogy az első válaszolónak van igaza(pedig elsőre erősnek tartottam amit írt);
Tulajdonképpen egy csak egy kifogás,és tényleg nem akarta ezt a terhességet.
Valamint annyi megjegyzés még,hogy ezzel a erővel ez a kétéves minden,az anyától való elszakadást ami előbb utóbb bekövetkezik elég nagy traumaként fog megélni,legyen az bölcsi,ovi,bármi,tehát ez a család nagyon elszigeteltnek tűnik nekem.Függetlenül a kérdésben felvázolt esettől.
További szép napot mindenkinek.
# 39: Azt nem vitatom, hogy annyira azért nem akarhatták az újabb babát, hogy áldozatot hozzanak érte.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy ez elszigetelődést jelent, azt már fentebb is írtam, hogy normál esetben a bölcsis (ovis) beszoktatás sem hirtelen, egyik napról a másikra történik.
Én is otthon voltam 3 éves koráig a gyerekemmel, és amikor közösségbe ment, akkor az fokozatosan történt, egyáltalán nem volt elszigetelődve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!