Ti mit tennétek, tanácsolnátok ebben a helyzetben?

# 12: nem tudom, ezt nem kérdeztem meg.

Amúgy nem kellett orvosi indok a 12. hét előtt, még lehetett dönteni.

Azt tudom, hogy a meglévő gyermekére gondolt, őt nem akarta hetekre magára hagyni, és ez az, amit meg tudok érteni.

# 17: Na ez például engem most rendesen szíven ütött...

Mert ugyanezt mondta az egyik doki is. Úgy, hogy két orvos állapította meg, hogy 80% eséllyel a 20. hétig meghalna a babám, 20% eséllyel pedig ki tudnám hordani és a születése után halna meg. Tehát arra, hogy megéri akár a pár napos kort is, 0% esély volt.

Szerinted nekem is hordanom kellett volna addig, amíg meg nem hal, hadd oldja meg a természet? Amikor tényleg semmi, de semmi reménnyel nem biztattak, és választhattam, hogy 10 perc alatt, altatásban elveszik, vagy pedig várunk, és több napos vajúdással kell megszülnöm egy halott magzatot, akkor én bizony önző voltam, és az "egyszerűbb" utat választottam.

És számomra döbbenetes volt, hogy van olyan orvos, aki ezt nem képes megérteni!

És igen, én is a meglévő gyermekemre gondoltam, hogy vele tudjam tölteni azt az időt, ne pedig azzal, aki egészen biztosan nem maradna meg.

Nyilván az én helyzetem más, mint az esetben szereplő nőé, de valahol mégis hasonló, mert nálam is előrébb helyezték volna egy meg nem született magzat "érdekét" egy már meglévő gyermekével (és a sajátommal) szemben. Én ezt nem tudom elfogadni...