Ti mit tennétek, tanácsolnátok ebben a helyzetben?

# 3: Az anyukát hetekre be akarták fektetni a kórházba, tehát nem csak a napközbeni ellátásról van szó, hanem 24 órásról. Az apukának, ahogy írtam, olyan a munkája, hogy gyakran van vidéken, sokszor nem is alszik otthon, tehát ő sem tudná ellátni a kicsit. A munkájára, jövedelmére a családnak elengedhetetlenül szüksége van.

Az pedig, hogy egy két éves hetekig nem lássa az anyukáját, elég nagy lelki teher lenne számára, még akkor is, ha egyébként lenne, aki ellátja. (Itt főleg ez volt a döntő, hogy egy már meglévő gyerek lelki fejlődését ne tegyék kockára egy még meg sem született kedvéért.)

"A háztartást a mamám ás a nagynéném látták el. "

Ez a lényeg. Nekem is volt két éves a gyermekem, és akkoriban volt egy műtétem, ami miatt nem tudtam eléggé ellátni (pl. fürdetni), tudom, hogy a párom nélkül nem boldogultam volna.

Egyébként nem, nem én vagyok a nő, a kórházban volt szobatársam, és belegondoltam, hogy mit tettem volna az ő helyében. És megmondom őszintén, meg tudtam érteni, pont azért, mert nekem is van már gyermekem, akiért felelős vagyok, akire tekintettel kell lennem. Nekem van segítségem, de ha nem lenne, akkor biztosan én is hasonlóan döntenék.

# 7: Kösz a személyeskedést. Igen, küretem volt, súlyos fejlődési rendellenesség miatt kellett elvenni a babámat. Valahol emiatt érintett meg a dolog, hogy itt van egy korombeli nő, akinek lenne esélye, és mégsem tudja megtartani. De megértettem.

Mindenesetre ami az abortuszellenességet illeti: volt a kórházban olyan doki, aki szerint hordanom kellett volna a magzatot, amíg meg nem hal, vagy ha kibírja, akkor megszülni, hogy újszülöttként haljon meg (élettel összeegyeztethetetlen betegsége volt, több orvos egyöntetű véleménye alapján).

Én emiatt nagyon berágtam a szélsőséges, szemellenzős abortusz-ellenességre.