Most mi tévő legyek?

Sajnálom.

Mi 4,5 évet vártunk a fiamra, de ha beteg lett volan nem tartjuk meg. Az egész életünk tönkre ment volna és ha netán sokáig él, senki nem tudta volna gondozni, soha nem lehetett volna teljes élete. Kitartás.

Szia!

Sajnálom, ami veled, veletek történik...

Lepontozásra felkészülni, de... én is ugyanezt érezném, amit te. Pláne, ha már 17 hetes, mocorog... Nem tudnám elvetetni, belehalnék.

Ha az az aggály, hogy mi lesz, ha ti nem lesztek - a holnapunk sem biztos, semmi nem biztos, az egészséges kétéves is egy perc alatt lehet árva. Ha egy egészséges baba születésekor fellép valami gikszer, lehet egy életre mozgássérült, értelmi fogyatékos. Nem tudjuk megjósolni a jövőt.

Javaslom, keress meg olyan szülőket, akik Down-szindrómás gyermeket nevelnek, vagy vegyétek fel a kapcsolatot a Down-egyesülettel ( [link]

Downos gyerekblogok:

szirkababa.blogspot.com (most már a [link] helyre költöztek. Két évvel a downos kislány után vállaltak a szülők újabb babát, aki makkegészséges.)

pomogacs.blogspot.com (az első kislány Down-szindrómás, van egy egészséges öccse és húga)

hangalia.blogspot.com (három kislány, a legidősebb downos, a kisebbek egészségesek)

Nem úgy tűnik, hogy ezek a downos lánykák szenvednek, boldogtalanok...

A blogokon biztosan találtok elérhetőségeket is.

De ha a férjed nem nyitott a babára, akit eddig úgy várt, nem is tudom, mit tehetnél.

Nagyon sajnálom, kívánok neked, nektek sok erőt, hogy a legjobb döntést meghozzátok.

Terhes vagyok. Akár az én kisbabám is lehet down kóros, még nem tudhatom.

Beszéltem a párommal erről, ő is élből elutasítaná, de egy férfinak aki még leendő apa könnyebb ezt mondani, ő nem érzi ennyire a picit (nem bántás ez a férfinemnek), ha kiderülne hogy beteg lenne, képtelen lennék döntést hozni anélkül hogy ne tudnám mire mondok igent vagy nemet.

És utána lehet nézni, lehet keresgélni blogokon, orvosi oldalakon, fel lehet keresni alapítványokat, szülőket.

Bármennyire is ellenezné a párom a kutatómunkát, a gyerekünkre hoznánk ítéletet és ennél azokban az időkben nincs fontosabb. Többet ér ez a döntés annál hogy otthon üljek kétségbeesetten, és várjam hogy eljöjjön az a nap amikor ténylegesen mondanom kell valamit.

Tehát az én tanácsom az lenne hogy nyugodj meg, végy egy nagy levegőt és kezdj el böngészni, keresgélni, ismerkedni. Ez egyrészt lefoglal, nem tétlenül őrlődsz, másrészt segít döntést hozni.

Nagyon sok erőt kívánok neked, bárhogy is döntesz.

Kérdező azért azt gondold végig, hogy ahogy írták nem tudhatod milyen fokú lesz nála a betegség illetve milyen más rendellenességek társulnak hozzá, még a legszerencsésebb, legenyhébb esetben is valószínű, főleg gyermekkorában, hogy intenzív figyelmet, ápolást igényel. Fel tudnád adni ezért az eddigi életed, hogy egy beteg gyermeket ápolj? Ami nemcsak lelki, hanem anyagi teher is. Emellett valószínűsítem szeretnétek egészséges gyermeket is, de így, hogy ott van a beteg testvére, rá nem fog annyi energia jutni.

Aki itt válaszol és írja, hogy tartsd meg, nem fogja helyetted nevelni, ápolni akár tizen, huszon éveken keresztül.

Szeretni ne a magzatod szeresd, hanem az majd a megszületett, egészséges gyermeked.

Köszönöm mindenkinek, aki 18%-ra pontozott le.

NEM mondtam a kérdezőnek, hogy tartsa meg, azt sem, hogy felnevelem helyette.

Csupán szerettem volna rávilágítani, hogy a Down szindróma NEM élettel összeegyeztethetetlen betegség. Persze nem habos-rózsaszín dolog, nehéz, persze, hogy nehéz, de nem halálos ítélet feltétlenül a családra nézve.

Nekem súlyos testi és értelmi fogyatékos testvérem van.

És bár szeretem, de ha valaha teherbe essek semmi pénzért nem fogok megtartani egy olyan babát, aki nem jöhet egészségesen a világra. Hatalmas lelkierő, (+erős családi kötelék) türelem felnevelni egy sérült gyermeket. Szerintem nem tudod mit vállalsz, ráadasul a párod sem akarja. Apám nem hagyta el anyámat, de többségében nem ez a jellemző, sajnos.

26: Számos kísérőbetegsége van. Én nem tenném ki annak a gyereket, hogy majd évente vigyem szívműtétre vagy egyéb problémák miatti beavatkozásokra. Ez neki sem élet.

Azt meg nem lehet előre tudni, milyen szintű lesz a fogyatékosság.

Nyilván, akinek már megszületik a downos baba, nem igen tehet mást: felneveli vagy intézetbe adja, mert valahol élnie kell.

Nem azt kell nézni, hogy élnek egy 5-10 éves downos gyerekkel a szülők, ahol még kitartóbbak, derűsebbek. Meg kell nézni egy olyat, ahol már 50-70 évesek a szülők, és a felnőtt gyerekről gondoskodnak. Már, ahol van más az édesanyán kívül...

11 hetes kismama vagyok. Van két gyermekem. De egyiket sem tartottam volna meg, illetve a mostani babámat sem, ha beteg lenne.

Ápolónő vagyok. Igaz csak egy kis részletet az életükből, de nem egyszerű.

A gond az, hogy nem csak értelmileg lehetnek érintettek. Egy egyszerű megfázás is nagyobb gond.

Nagyon nehéz a helyzeted, remélem én nem fogok ilyen helyzetbe kerülni. De minden képpen beszéljétek meg a pároddal. Sajnos az a tapasztalatom, hogy egy egészséges baba is megviseli a párkapcsolatokar nemhogy egy beteg baba.

Ezzel kapcsolatban sincs jó tapasztalat. Nagyon sok az egyedül nevelő sérült gyerekes anyuka.

Nyílván van olyan aki nem hagyja el a párjat de valljuk be ez a kevesebb.

Szorítok, hogy a legjobb döntést tudd meghozni, bármi is legyen.