Van egy 14 hónapos lányom. Párom 2szor is elhagyott.10 hetes terhes vagyok. Egyedül merjem vállalni a 2. babát? Nem tudom mi a helyes döntés. Ember maradok, ha nem tartom meg a picit? Terveztük a babát, de a párom az anyja miatt elhagyott.

Ha az elso oldalon a valaszom elolvasod, latod, hogy en azt irtam a maganytol nem kell felnie! Nem marrad egyedul semmikepp!

Ha a kommentem olvasod par valaszt osszeraktam ami nekem oda ver! Elkapartatni ezt te irtad! A ne old meg o mar szeret teged csak egy agymenes... Ki a fontosabb a baba vagy a tars? WTF?? Na ezekkell van szegenykem lekopve... Jobbat nem tudok ra irni... A szavak sulyaval van bantva!

Szerintem amiert o ide kerdest irt ki az a megerosites! Hisz a kerdese meg kerdeskent jon, de a tobbi kommentje es valasza eleg egyertelmu! Ha tarsfuggo (lehet hogy az) akkor egyedul vegkepp meg van love! A legszarabb emberrel fog a vegen megbekulni, hogy ne maradjon tars nelkul! Ha nem es nem tarsfuggo 24 eves! Rohadtul fiatal a lanya picike egyedul van azt irja az elso valaszaban mar most sincs senkije! Akkor kire tamaszkodik majd? Szulei valoszinuleg fiatalok vagy legalabbis nem nyugdijjazottak, hogy tenyleg segiteni tudjak a Lanyukat! En 26 vagyok, nem partolom az abortuszt elitelem, ha valaki feleslegesen ugrik a mutoasztalra! De ez nem az a helyzet, hogy jol donthessen! Mindenkepp fajni fog a dontes! Vagy igy vagy ugy!

Hozzateszem sok mindenben igazad van amit irsz!

Szep dolog, hogy felajanlod a segitseged, de nem hiszem tovabbra sem hogy havi szintu tamogatasban reszesitened a kerdezot vagy mast hosszutavon! 1-2 alkalom meg oke! De tobbet nem hiszem hogy tennel..

Még egyszer elmondom, nem én írtam, hogy a magzat szeretni képes, bár egyre több kutatás véli bizonyítottnak, hogy az érzelmi azonosulás, az egy hullámhosszon levés egészen korai életszakasztól jellemző.

Azzal, hogy finomkodva, eufemizálva elvetetést, megszakítást, műtétet, meg beavatkozást, esetleg meg nem tartást veszünk a szánkra, természetesen a világon semmit nem kisebbítünk: egy abortuszban a magzat eleven testét szúrják halálra, darabolják fel, majd a testmaradványokat egy vákuum kiszívja az anyaméhből. Ez a nagy büdös valóság. Ehhez képest az elkaparás - ami a küretkanál alapvető módszere (volt), pitiáner semmiség.

A kérdező nyilván tisztában van az abortusz menetével, etikai súlyával. Ezért ELLENZI. És mint írta, NEM anyagi természetű aggályai vannak, hanem párkapcsolatiak, érzelmiek, melyekre Magad is írod, hogy ettől hosszú távon feltehetőleg nem kell tartania. Majd biztosítod hogy abortuszellenesként az lesz a legjobb, ha megöleti a magzatot.

Milyen alapon állítod rólam, hogy köpködök? Nem gondolod, hogy nem a szavaknak, hanem, a dilemma tárgyának van súlya? Nagyon nagy súlya? Elhiszem, hogy Te már túl vagy egy ilyenen, de lehet, hogy e pillanatban az ő gyereke még él!

Segíteném, ahogy tudnám. Amikor tudnám. Amivel tudnám.

De társa a párja helyett nyilván nem tudnék lenni. Én végig úgy éreztem, hogy neki ez a pont az Achilles-ina, nem a pénz. Ráadásul ott vannak a szülei is, akik mellette állnak.

Nekem 3 gyerekem van, szülői segítség semmi, most készülök visszamenni dolgozni, teljes állásban, felkészülve arra, hogy legkisebbem is beteg lesz. Nem tudom egyedül megoldani a problémáját, ezt nem is állítottam soha.

És minden közöttünk meglévő nézeteltérés ellenére nem feltételezem Rólad, hogy direkt rosszat akarsz: éppen ezért kizártnak tartom, hogy ha az apuka mondjuk 1 év múlva lépett volna le, akkor azt javasolnád, fojtsa vízbe az 5 hónapost. Pedig hidd el, a mostani magzat és a későbbi újszülött, csecsemő, majd kisgyermek a mostani önmagával 100%-ban önazonos. A különbség pusztán abban áll, hogy míg most állami, orvosi segédlettel lehet elvenni az életét, úgy, hogy ez jogilag is megalapozott, addig a születése után ez már ebben a formában nem lehetséges.

Maradjon is eletben a baba, ha tudja vallalni! Ha nem akkor nincs min dilemmazni! Minnel tobbet agyal rajta annal fajobb a dontese! Es en ezt a meddo vitat itt le is zartam...

Sajnalom ot mint Te is! De kerdeztem a lehetosegeirol amire nem is valaszolt tehat annyira nem bovelkedhet bennuk...

Nekem ezek a levegoben logo kerdesek es valaszok is mervadoak!

Nem veletlen kerulte ki a kerdeseimet es csak a kommentem vegere reagalt...

Egyertelmu, hogy nem mondanam egy 5 honaposra, hogy folytsa vizbe vagy adja orokbe vagy barmi!

En nem rosszat akarok es azt, hogy szenvedjen! Mindenkepp fog, ezt te is tudod, ha egyedulallo anya vagy!

De mindegy, hogy hanyan szenvednek meg rajta kivul! En mindenhol irtam, hogyha tudja vallalni hat vallalja! De ne erje meglepikent ha mindenrol lemarad! Vagy a munkaltatoja a nyakara lep, ha sokat van betegszabin a picikkel, es a fizuja ugye mar nem 100% hanem csak 65-75 lesz...

A szulei segithetik, de hogy ha meg netan ok is aktiv dolgozok!?

Lenyegeben sehogy!

Nem azert irom amit, hogy mindenkepp ab. Legyen a vege! Hanem, hogy logikusan gondolja at az eselyeit az eletre egy es ket gyerekkel is!

1 honapja lepett le az embere egyutt voltak meg uh-on... Tehat vagy most jutott eszebe hogy hello! baj van! Vagy a parja lelepese most ebresztette ra hogy szep rozsaszin alom az hogy megszulom es boldogan elunk, de hogy? Mibol?

Azt mondta, előteremti. És őszintén szólva, ilyen esetben minden szívbaj nélkül állapíttatnék meg 2 gyermekre gyerektartást, plusz az emelt családi pótlék, adókedvezmény, meg az ő fizuja, szülei támogatása. Talán így elég lenne. Továbbra is úgy érzem, itt nem a pénz a probléma: otthona, ingóságai vannak. "Csak" a megélhetést kellene kigazdálkodni.

Én nem vagyok egyedülálló, férjemmel együtt neveljük őket, csak a gyakorlat jelenit azt, hogy a férjem temérdek munkája miatt vagyok velük rengeteget egyedül.

Azt írta, ma kell döntenie, és mivel nagyon eltűnt, szerintem belement. :(

Köszönöm, jó volt Veled beszélgetni. Még úgy is, hogy nem mindenben értettünk egyet.

Annyit engedj még meg, hogy szerintem a szenvedés valóban rettenetes dolog, de nem feltétlen jellemző egy csonka családban élő gyermekre. Én is így nőttem fel. Viszont a halál olyan misztikus dolog, amivel kapcsolatban nincsenek, mert nem is lehetnek személyes tapasztalataink, ezért gondoljuk azt, hogy sokkal jobb, mint a szenvedés.

Ha azonban végigmész egy elfekvő kórházi osztályon, java részben azt fogod tapasztalni, hogy még a valóban, fizikailag is szenvedő, reménytelennek mondott esetek is foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, amit életnek nevezünk.

Hiszem és vallom, hogy a szenvedés, ha úgy tetszik a csonka családban való lét ezerszer jobb, mint a halál. Arról nem is beszélve, hogy az ember az életének csak kisebb részét tölti el gyermekként: egyszer felnő és a saját sorsának kovácsává válik. Egy adott esetben nélkülözni látszó, vagy erre esélyes gyermekkor alapján nem szabad és nem is lehet következtetni a felnőtt élet paramétereire.

A 2. válaszoló vagyok ismét.

Az egyedülálló édesanya.

Egy dolog nekem borzasztóan unszimpatikus a hozzáállásodban kérdező.

Még nem döntöttél a terhességed sorsáról, még nincs lerendezve véglegesen a "párod"-dal a kapcsolatod, de minden hozzászólásodban elsőként emeled ki, hogy magányos vagyo, elhagyott vagy, mi lesz VELED, társ nélkül vagy stb.

Ez most NEm jó hozzáállás.

Most anyaként kell viselkedned elsősorban és a meglévő gyermeked és a születendő gyermeked érdekeit nézni. Róluk dönteni, az ő lakhatásukat, ellátásukat megoldani és szeretni őket egyedül is (hidd el, lehet).

Ne azon fanyalogj már most pár nappal a "nagyszerű párod" lelépése után, hogy veled, mint NŐvel mi lesz... azért ennél lehetnél egy kicsit ebben a nehéz helyzetben kevésbé önző is!

Tudom, kemény szavak, de úgy gondolom, ezt muszáj volt visszajeleznem neked. Én is egyedülálló vagyok (teljesen más okból) és hidd el, hogy normális értékrenddel, rendezett anyagi körülmények között lehet egy gyermeket egyedül is nevelni, lehet belőle teljesértékű, egészséges lelkületű felnőtt ember.

Ellenben egy olyan anya mellett, aki egyik kapcsolatból (NEm is házasság...) röppen a másikra és azzal van elfoglalva, hogy Ő milyen magányos, Ő mennyire elhagyott, Ő, Ő, Ő... nos az ilyen szülők mellett borzasztó magányos és érzelmileg elhagyatott valójában a gyermek lesz.

Nem mondom azt, hogy te ilyen vagy, mert nem ismerlek. De kérlek, gyakorolj most egy kis önuralmat és ne magadat, a saját becsapottságodat, a saját szexuális és érzelmi igényeidet told előre ebben a helyzetben, mert most nem ennek van itt az ideje.

Nagyon nem.

Üdv: egy egyedülálló édesanya