Nagyon érdekelne a véleményetek! Mi a helyes döntés ebben a szituációban?

Az én anyósom hasonló típus, most várjuk a második babát. Mi mindenképp szólunk neki, különben hisztizne, hogy még csak nem is szóltunk. Aztán valószínűleg majd kihisztizi a sógornőmtől, hogy hozza be kocsival a kórházba, mert nincs kedve buszozni 5 km-t, úgy hogy a háza előtt közvetlenül, és a kórház előtt közvetlenül van a buszmegálló, és még bérlete is van.

Aztán eljön még az illendőség kedvéért, amikor hazajövünk, egy kb. 15-30 perces látogatásra, aztán utána úgyis letojja magasról a dolgot. Én meg ennyit kibírok, és akkor nincs sértődés, és talán, de csak talán nem fogom majd azt visszahallani másoktól, hogy engem szapult a buszon munkába menet a barátnőinek.

Szóval szerintem szóljatok neki, ha megvan a kicsi, aztán 1-2 látogatást kibírsz, utána meg úgyis elmarad a nagy érdeklődés. Ő ilyen, megváltozni úgyse fog, így kell elfogadni. De az csak felesleges stresszforrás, ha esetleg besértődik amiatt, hogy nem szóltatok neki, aztán megy az egymás kibeszélése a városban.

Ha esetleg tényleg szeretnéd, hogy gyakrabban jöjjön hozzátok (én a saját esetemben nem :D), akkor beszélni kell vele, mondjuk inkább a párodnak, hogy gyakrabban is meglátogathatná az unokákat, esetleg néha ti is elmehetnétek hozzá, akkor kialakul talán egy ennél jobb mama-unoka kapcsolat. De az hogy segíteni jöjjön, vagy vigyázni az unokákra, azt szerintem ne várd el tőle, mert valószínűleg nem ilyen típus. Az én anyósom pl. már első terhességem alatt mondogatta a sógornőmnek (ők vele laknak), hogy ő nem bírja a gyereksírást, és ő nem fog vigyázni az unokáira (mondjuk ilyen típusú emberre rá se bíznám).

Bocs, hogy hosszú lettem.

Voltunk mi is hasonló szituban, csak apóssal. Eljöttek megnézni a gyereket, aztán túl sokáig nem tartott a béke. Most megint lassan 1 éve nem látták. Az én lelkiismeretem tiszta, én megtettem, amit megtehettem.

Szerintem szóljatok, hogy megvan a baba, de mondjátok meg, hogy majd jelentkezzen, ha szeretne titeket meglátogatni, ha már megérkeztetek a kórházból. Én nem szívesen fogadnék ilyen látogatót a kórházban.

Anyóssal nem tartjuk mi sem a kapcsolatot,igaz messze lakunk egymástól,de a szitu ugyan az mint Nálatok,csak nálunk a Párom sem hívta fel soha,nem erőltette- ha nem kíváncsi ránk,hát nem kíváncsi. Eleinte jártunk hozzá pár havonta,képeslapot kaptak Karikor ha nem tudtunk menni,Húsvétkor is,a második gyerkőcöt akkor látta,mikor mi elvittük 2 hónaposan először. Így mikor nem tudtunk menni egyikünk családjához sem,akkor a közeli rokonok tudtak a 3. babóról,de kértük,maradjon köztünk. Anyós akkor hívta fel a Páromat,mikor már 4 vagy 5 hónapos volt a 3. gyerkőc,hogy mi az hogy nem tudott róla,miért nem szóltunk..stb. A Párom csak a vállát vonta. Majd megszületett a 4. gyerkőc... akkor sem szóltunk,sőt most sem tudná,ha a Párom idióta apja (egy ideje ember számba sem veszem,mert történt ez-az,amúgy anyóssal elváltak már nagyon rég,ő ide költözött miután képbe kerültem és a 2. gyerkőc született) fel nem hívta hót boldogan,hogy megszületett az első fiú unoka!! Na,hát Őt látni kell,vette a fáradtságot és el is jött,jópofizott egy sort,hogy milyen szépek a gyerekek,milyen aranyosak,stb,azóta sem hallottunk róla.

Én azt mondom,hogy bor nem válik vízzé... Ha úgy döntesz is,hogy ne tudjon a születéséről,hát maradjon tiszta a lelkiismereted,mert ha egyszer nem volt kíváncsi a két nagyobbra sem....

Amúgy megkérdezhetem,hogy miért nem tartjátok a kapcsolatot,vagy is hogy távolodtatok el így egymástól?