Mi a véleményetek az abortuszról? A többi lent.

Úristen 12-es.. 6 hetesen már lehet menni szívhangot hallgatni. Erről nem tudtál? Hoppá..nagyon nagy tévedésben élsz. Vagy szerinted a szívhangot kiadhatja egy nem-szív?

Ajánlom nézz utána az embrió fejlődésének, ha ennyit sem tudsz, meg fogsz lepődni néhány dolgon.

#10 Scytian, van egy ötletem, ne emelgessük meg ne csökkentgessük, mert a magyar abortusz-szabályok alapvetően jók, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az elmúlt 40-50 évben pusztán jogtechnikai változtatásokra volt szükség benne, ugye minisztertanácsi rendeletből lett törvény, meg a bizottságosdit felváltotta a tanácsadó, de a határidők változatlanok. Nem sok ilyen törvényünk van.

Szóval Kérdező, nekem az a véleményem, hogy kivételesen ebben egyetértek a jelenlegi magyar szabályozással... (egyedül az agybeteg szülő által aláírandó műtéti beleegyezést szüntetném meg 14 és 18 év között, fölösleges kellemetlenkedés, Ausztriában eleve 14 éves korig kérik, mégse megy több 14-18 éves abortuszra.)

#15, igen, azt hiszem, teljesen normális... tudod, egyfelől azt gondolom, hogy ahol jó a kapcsolat és normálisak a szülők, ott úgyis kikéri a tanácsát a gyerek, másfelől meg nekem pl. sacckb az anyám lett volna az utolsó ember a bolygón, akinek a tanácsa érdekelt volna bármi komoly dologban már akkoriban. Illetve hazudok, annyiból érdekelt, hogy mit NE csináljak még véletlenül se...

Szóval ez teljesen egyéni, de manapság meg tudod az a téves eszme jelenik meg ezek miatt a műtéti beleegyezések miatt, hogy ilyen helyzetben a szülőnek lenne döntési joga a fiatalkorú gyereke terhessége kapcsán bármelyik irányba is, és ez meglehetősen kiirthatatlannak tűnik, nézd meg, itt a GYK-n is hemzsegnek ugye az ilyen kérdések, és mindenhol előadja a válaszadók nem kis része... emiatt a dolog miatt, már hogy az EÜ törvényben nem tették kivétellé a művi abortuszt az általános előíráshoz képest, ami ugye azt mondja, hogy 18 év alatt a szülő/gondviselő által ellenjegyzett műtéti beleegyezés kell minden - nem életmentő - műtéti beavatkozáshoz.

Kicsit muszáj lenne rendet rakni a kobakokban...

A sejtcsomóhoz: az illető, aki ilyet ír, rohadtul el van tévedve. Egy abortusz "átfutási ideje" kb. 2-3 hét mindennel együtt. Ha 5 hetesen észreveszi, hogy terhes, akkor is már legalább a 8. hétben van, mire el tudja vetetni. Láttál már 8 hetes terhességet? Ezek szerint nem. Az 5 hetes terhesség... az sejtcsomó valóban. A 8 hetes már közel sem, sőt!

Mindennek ellenére azt mondom, hogy a missed ab-ra várva rengeteget "tanultam" az abortuszra váró lányoktól, akik velem egy kórteremben feküdtek. Persze, védekezni lehet és illik, ha az ember nem akar gyereket, de el kell, hogy mondjam, mindkét lány jobban szenvedett a tudattól, hogy mire kényszerülnek, mint én, aki a második elhalt terhességemmel feküdtem ott úgy, hogy mindennél jobban szeretnék babát.

Nagyon ellenzem a mai napig magát az abortusz tényét. Vagyis nem ellenzem, inkább viszolygok a gondolattól, egészen egyszerűen borzasztó. DE! Megfogadtam, hogy sem itt, sem máshol nem fogok kardoskodni azok ellen, akik elvetetik a gyereküket. Társadalompolitikai szempontból markáns ellenvéleményem van, de az egyéni, szubjektív oldaláról tekintve asszem semmi jogom szólni egyetlen szót sem. Aki úgy nyilatkozik, hogy "oh, én már a harmadikat gyilkolászom", annak válogatott kínzóeszközöket tudnék kitalálni és elég kreatív lennék. De aki zokog a fájdalomtól, hogy ilyen helyzetbe került, azt a nőt minden igyekezetemmel támogatnám (ahogy tettem is a kórházban) és egy büdös kukkot nem mondanék annak érdekében, hogy már pedig igenis tartsa meg a gyereket.

Baromi sokrétű a kérdés. Itt rohadt könnyű okosnak lenni a kényelmes ágyikóból a monitor előtt. Nem kívánom senkinek, hogy részesüljön akár a missed ab borzalmaiban, akár az önkéntes abortuszban, de érdemes lenne egyszer mindenkinek végignézni egy ilyen két napot, amit egymás mellett eltölt egy elhalt embriót hordozó és egy fájdalmakkal teli, élő embriót elvetetni készülő nő. Tanulságos lenne sokatok számára, ahogy számomra is az volt. Egy percig nem ítélkeztem felettük és majd megszakadt a szívem magam miatt, a babám miatt, miattuk és az ő babájuk miatt is.

Nehéz, de néha érdemes szembenézni saját magunkkal...

A véleményemet úgy olvassátok, hogy egy 17+5 hetes kismama vagyok, aki 2,5 évet küzdött azért hogy teherbe essen.

Olyan, hogy abortuszt pártol valaki olyan nincsen. Olyan van, hogy valaki elfogadja és megérti.

1. eset: Amennyiben a baba beteg stb..nem is kérdés. Nem szeretné senki tönkretenni a kicsi, a család, de legfőképpen majd a születendő kistestvér életét. Egyértelműen elfogadott az abortusz. 100%-osan soha nem lehet bebizonyítani a legtöbb születési rendellenességet, ha felmerül a kockázat, és van alapja, támogatom a terhességmegszakítást.

2.: Nemi erőszak: Férfiként, illetve olyan nőként, aki nem esett át nemi erőszakon, elképzelni sem tudja az ember, hogy az micsoda óriási és elviselhetetlen fájdalom és lelki teher. Egy ebből fogant gyermek 9 hónapon keresztül az undot, az utálatot, a gyűlöletet válthatja ki egy nőből. Nyilván nem a magzat tehet róla, de a nőnek minden nap ezzel a szennyel, mocsokkal kell együtt élnie, amire emlékezteti a növekedő pocakja. Nem tartom egészségesnek kihordani, megszülni egy elvetemült bűnöző gyermekét, aki gyűlölet, fájdalom és erőszak közben fogant. Szerintem egy ilyen gyermeknek nem lesz egészséges lelkivilága, hiszen az édesanyja akaratán kívül, de gyűlölettel is gondolhat rá. Egy megszületett gyermek pedig örök emléke lesz egy ilyen borzasztóan megalázó, és fájdalmas esetnek. Azokat a nőket elítélni akik nem tartanak meg egy ilyen beteges s gyalázatos fogantatásból létrejött magzatot, szerintem nincs joga senkinek sem elítélni.

3. eset: Ez az eset ami lehet vitatott.Én a saját szenvedéseim, saját meddőségi problémáim és küzdelmeim miatt elég nehezen tudom elfogadni ha valaki elveteti a babáját. Fáj minden egyes ilyen eset, és foggal körömmel próbálnám lebeszélni az illetőt. Mégis, amíg nem voltam az illető helyzetében, nincs jogom pálcát törni a feje felett. Soha nem tudhatjuk, milyen élete lenne a kicsinek, ha nem kívánatos gyermekként születik. Ti láttatok már intézetis gyerekeket? Sajnos néha olyan tragikus gyermeksorsok vannak, hogy még én is azt mondom, jobb lett volna ha meg sem születik.

Természetesen soha nem engedném hogy a nőnek egyedül legyen joga ezt eldönteni, mert valóban ott már egy közös dologról van szó.

"Olyan, hogy abortuszt pártol valaki olyan nincsen."

Én is ezt gondoltam először, de sajnos ez nem igaz.