Valaki érzett ilyet abortusz elött? (bővebben lent)

#68, próbáltam nekifutni a második kért bekezdésnek, de rájöttem, hogy azt is megválaszoltam az előbbivel. Szóval nem, nem én alkalmazok kettős mércét, egész egyszerűen az van - és újfent, nem miattam van, ha úgy tetszik nem én szúrtam el - hogy az általad felsorolt összes többi ellentét nem antagonisztikus, hanem feloldható valamelyik fél jelentős érdeksérelme nélkül is. Ezzel szemben, HA az ember terhessége érdekellentétet eredményez anya és embrió között, az nem oldható fel olyan módon, hogy valamelyik félen erőszakot ne tégy. És ha ezért rajtam interpellálsz, rossz úton jársz, nem én teremtettem ezt a szaporodási módot, ami magában hordja eleve ennek a generikus hibának a lehetőségét.

Tudod, ha két ember összevész, mondjuk az általad felsorolt okból "romák (gondolom zsidókéi is), a nők érdekében, de halált kiáltasz az embriókra." legegyszerűen odébb küldöm őket 100 méterrel. Kivétel nélkül, az összes ellentétpár részeseit, nem kiáltok én halált senkire. Tehát teljesen kogens módon cselekszem. Hogy ezt a mai kor tudományos szinvonalán egy humán embrió nem éli túl, azt rossz helyen tetszel számon kérni, egy tyúktojásban lévő csirkeembrió simán túléli...

De ha neked van ötleted arra, hogy egy felmerülő anya-embrió ellentétpárt hogyan lehet feloldani valamelyik fél jelentős érdeksérelme nélkül, ne kímélj.

Köszönöm a válasz(oka)t. Az írásom személyes, hiszen Neked szól, de nem személyeskedő. Ez két külön dolog.

Igyekszem mindenre reflektálni, remélem, nem fogok kifelejteni semmit.

Az evolúció lényege a fejlődés. Pusztán evolucionista szempontból sem lehet azt állítani, hogy a méhlepényes emlősök fejletlenebbek lennének a tojásrakóknál, mint ahogy azt sem, hogy ezen emlősök az evolúció zsákutcájába jutottak volna. Nincs indokunk tehát azt mondani, hogy a méhlepényesek szaporodási módja rendszerhiba volna.

A tojást valóban más tyúk alá lehet helyezni, de csak akkor, ha azt a kotlani nem "kívánó" tyúk már megtojta. Előtte mindez lehetetlen, pedig az a tojás már akkor is tojás...

Azt írod, a tyúk nem "szándékozik" tojni. Nos ezen a ponton kerültél logikai tévútra. A tyúknak, mint ahogyan az emberen kívül egyetlen más élőlénynek sincsen akarata, szándéka. A (teremtett) világ emberen kívüli elemei maximum az ösztönlény szintjéig jutottak, nincsenek felruházva jogokkal, ennél fogva döntési pozícióba sem kerülhetnek, és ezzel párhuzamosan kötelességeik sincsenek. A szabad akarat és a döntési felelősség az esetükben nem értelmezhető az életük semmilyen területén sem, így a saját reprodukciójuk kérdéskörében sem.

Egyszer beszélgettünk már itt a bűnbeesés történetéről, ahol Te azt mondtad, a Sátán nélkül is ettél volna az almából, mert az Úr helyében azt mondtad volna a tilalom helyett, hogy döntsön az ember: több jog nagyobb felelősséggel, vagy kevesebb jog kisebbel.

Nos, ebből kiindulva is hasztalan és eredménytelen az ember összevetése az állatokkal a reprodukció tekintetében, mert az állati gondolkodás hiánya párhuzamosan szerkesztődött az ösztönös irányítottsággal, szemben az emberrel, ahol a szabad akarat lehetővé, sőt szükségessé tette a döntési pozíció létjogosultságát.

Olyan opció, hogy tudás is, szabad akarat is, de nulla felelősség nincs felkínálva az ember számára. És nekem nagyon úgy tűnik, hogy Te ezt szeretnéd.

Bármennyire is hihetetlen Számodra, de Istennél nagyobb liberálist nem ismertem/ismerek. Mindent megenged, és a szabad döntéshez minden tudást megad. De az engedékenységén túl van még egy hallatlanul fontos tulajdonsága: hogy IGAZSÁGOS. A feltételeket pedig előre tisztázta. Ez kb. annyit tesz, hogy bármit megtehet az ember, BÁRMIT, de természetesen nem következmények nélkül. Erre mondta egy nálunk helyettesítő atya egy szép nyári homíliában, hogy: "Emelt fővel is be lehet sétálni a Pokolba...". Az Isten világossá tette, hogy ne öljön az ember, ugyanakkor mégis lehetővé tette ezt, nem titkolva el, hogy mindezért mi jár. Hogy Te esetleg reklamálni szeretnél-e vagy sem, ha majd odakerülsz, a Te dolgod. Tudod, erre mondtam én, hogy lehetsz még jobb lator...

Egy a lényeg: ha a döntés szabadságához körmödszakadtáig ragaszkodsz, sajnos vállalnod kell a döntéseid felelősségét és következményeit is. Ahogyan mindenki másnak is természetesen. Valamit valamiért. Ha tehát emberként kívánsz élni, ne tedd magadévá az állatvilág morálisan óhatatlanul értelmezhetetlen és súlytalan boldog együgyűségét, döntési pozíciójának hiányát. Vagy ez, vagy az, de kívánalmak, érdekek szerinti közös metszet NINCS.

Második bejegyzésedben egy óvatlan pillanatban elhagyta a "tolladat" egy kulcsszó: ez pedig így hangzik: "Érdekellentét". ÉRDEKellentét. Azonos pozícióban, a nem kívánt gyermekáldás tekintetében általában az emberi méltóság veszélyeztetettségét szoktad felhozni, ami marhaság(bocs). A biológiai küldetés teljesítése, az evolúciós cél sosem veszélyeztetheti az ember FOGANTATÁSÁTÓL adott méltóságát, mert az ember ettől a pillanattól kezdve SZEMÉLY, még akkor is, ha Te ezt nem ismered el. Tudod, tagadhatod akár a gravitációt is... :)

Szóval azt írod, ami színigaz: a nem kívánt gyermek ÉRDEKET sért(het). Anyagi, kényelmi, önző érdekeket sérthet. Igaz, hogy még a fogantatásukról sem tehetnek, de kéretlenül életre hívva magyarán mondva pénzbe, időbe, energiába kerülnek, és ezért a sorsuk az abortusz általi halál. El kell, hogy keserítselek: a társadalom telis-tele van "felesleges, drága, időbe, pénzbe és energiába kerülő, kéretlenül is jelen lévő" emberekkel. Embriókkal, betegekkel, idősekkel, szegényekkel, bizonyos nézetek szerint nem kívánatosakkal: pl. cigányokkal, zsidókkal stb. Ugye, nem gondolod, hogy az általuk esetlegesen okozott érdeksérelem szükségessé teszi a halálukat? És az a meggyőződésem sem lep meg talán, hogy MINDEN emberi reláció komoly eséllyel tartogat érdekellentéteket, mert az ember sajnos alapvetően önző lény, az önfeláldozó meg ritka példány, de ettől még nem likvidálódik teljes evidenciával az a fél, aki az érdeksérelmet éppen aktuálisan okozza.

Szó nincsen az abortusz esetében az emberi méltóság veszélybe kerüléséről, arról szól a dolog, hogy a legfőképp anyagi ÉRDEKEK legyőzik az élethez való jogot. Na meg a szabad szex joga. Tömören az abortuszt támogatók a saját jólétükért és következmények nélküli szexuális életükért feláldozzák a tulajdon gyermeküket, mert az ő életük árán kívánnak fogyasztani és szexuális örömökben részesülni. És még az sem elegendő, hogy ehhez a mai magyar szabályozás sajnálatos módon minden jogi, anyagi és erkölcsi támogatást megad, hanem még az is kell nekik, hogy a más véleményen lévők, akik az emberi életet kivétel nélkül, azaz nemre, korra, vallásra, bőrszínre és ÉLETKORRA való tekintet nélkül tisztelik, szabadon véleményt formálhassanak az abortusz gyakorlatáról és az embrionális élet kioltását gyilkosságnak, az ebben tevékenyen részt vállalókat pedig gyilkosnak tarthassák. Nem elég, mert elvárják, hogy szerencsétlen áldozatoknak, gyermekük miatt nyomorra kényszerült, kisebbik rosszat választani képes, és ez utóbbi vonatkozásban felelősen gondolkodó, bátor és szabad embereknek tekintsék őket. Követendőnek.

A tudás az ember számára adott. A jó tudás is, meg a rossz tudás is. Így a férfi/női művi meddővé tétel tudása és képessége is. Miért nem ezt választod?

#72, igyekszem rövid lenni a viszontválaszban:

A méhlepényes emlősök megjelenése természetesen NEM zsákutca biológiai-evolúciós szempontból, kizárólag a szabad akarat szempontjából az.

Ez kérlek egy óriási tévedés, hogy az állatoknak ne lennének szándékaik, vagy döntéseik. Tudod, a biológiában NINCS ugrás, folyamatos fejlődés van, ennek megfelelően pl. egy kutya vagy egy cica (hogy közismert állatokat mondjak) asszociatív agykérgi működés tekintetében úgy kb a 3-4 éves gyerek szintjén van, ennek megfelelően bizony vannak szándékai is meg döntései is. Az egy más kérdés, hogy jogi felelősséget persze nem visel értük, ahogy a 3-4 éves gyerek SE. Na, a tik ennyire azé nem penge, de akinek volt már dolga vele, az bizony tudja, hogy a tyúk vagy akar kotlani - kotlásról beszéltem, nem tojásrakásról - vagy nem, és sehogy sem veszed rá, hogy megüljön a fészekaljon, ha egyszer nem akar. Node sebaj, mert amelyik akar, azt meg nem zavarja, ha beraksz alá még pár tojást... na ez nem müxik méhlepényes emlősöknél...

"Bármennyire is hihetetlen Számodra, de Istennél nagyobb liberálist nem ismertem/ismerek. Mindent megenged, és a szabad döntéshez minden tudást megad." - khmmmm, hogy is idéztél a bekezdés elején? :)))

"Egy a lényeg: ha a döntés szabadságához körmödszakadtáig ragaszkodsz, sajnos vállalnod kell a döntéseid felelősségét és következményeit is." Nézd, ez általánosságban nyilván igaz, erre vannak a nagyon is evilági törvények, és az ember döntése, hogy önkéntes jogkövet, vagy polgárilag engedetlen éppen. Az, hogy te hiszel valami efeletti törvényekben, meg számonkérésekben is, az meg ugye a te dolgod, aki nem hisz benne, azt nyilván ez nem fogja érdekelni. Azután majd elválik, kinek lesz igaza:) Azt viszont vissza kell, hogy utasítsam, amikor emberek rá akarják erőszakolni másokra a saját hitük szerinti életet vagy erkölcsi alapállást.

A többi ugye a Te alapállásodból következő vélemény.

" Így a férfi/női művi meddővé tétel tudása és képessége is. Miért nem ezt választod?" - ezt nem egészen értem, akik a nem kivánt terhességük kapcsán kerülnek problémás helyzetbe, azokon mit segít a művi meddővé tétel? Egyfelől terhesen meg se csinálják, másfelől a meglévő terhességet sem szüntetné meg a petevezetők lekötése. Vagy rám gondolsz személyesen? Nekem semmit nem változtatna az a véleményemen, hogy mi milyen fogamzásgátlást alkalmazunk.

Szóval azt azért minimum merésznek tartom, hogy az evolúció méhlepényesekre, ill. szabad akaratukra vonatkozó tényszerű megfigyeléseit bárki zsákutcának tekintse. Ha nem vagyok diszkrét, akkor azt mondom, szánalmas, esetleg röhejes.

Ez kb. olyan, mintha én azt mondanám, a gravitáció zsákutca, mert én repülni akarok. Ez is pont olyan röhejes lenne, mint a te állításod. Szóval érvként - már megbocsáss - egyáltalán nem fogadom el. Akkor sem, ha nyilvánvalóan csak a bolha köhög...

Etológus meg nem vagyok, de a kívánságodra úgy módosítom a vonatkozó tartalmakat, hogy ne akarj egy 3-4 éves gyerek felelősségével 100% szabad akaratot magadnak, mert ez lehetetlen.

Hogy "akar"-e a tyúk kotlani, vagy sem, ezt szabadon "eldöntheti", akár a gyermekét kihordott és megszült "anya", aki nem kívánja felnevelni őt. A tyúk sem pusztítja el a tojását testen belül. Nem értem, mit nem értesz ezen. Egy kakas nem fog a csőrébe semmiféle botot, vagy pálcát és nem esik neki a tyúk kloákájának, hogy a benne lévő tojást szertezúzza. A megszült nőnek se kötelező "kotlania", a gyerekérő szabad akaratából lemondhat. A történet röviden ennyi.

Nagy örömmel és megnyugvással veszem tudomásul, hogy az aljas önérdek-szülte abortusz - hogy ezzel a képzavarral éljek - kérdését nem véleményezted és a "hallgatás beleegyezést jelen" elve alapján úgy veszem, hogy ebben egyetértünk. Csakúgy, ahogy a jogvédő köntösébe bújt legfőbb diszkriminátorok kérdésében is - ugyanezen okból kifolyólag.

Hogy rád kívánom erőltetni a meggyőződésemet?!?! Isten mentsen meg ettől. Nem is lehetne. Max. információkat közvetítek, ami meg dolgom. Ennyi.

#74 "Hogy rád kívánom erőltetni a meggyőződésemet?!?! Isten mentsen meg ettől. Nem is lehetne" - khmmmm... vesd össze:

"#60 Azt eltűröm, mert nem tehetek mást, hogy az abortusz legális, bár minden erőmmel küzdök azért, hogy ez megváltozzon,..." - na ennyit mindarról, hogy mennyire fogadod el és tartod tiszteletben valójában az ember szabad akaratát... magad adtad írásba alig 2 napja, hogy VALÓJÁBAN ha tehetnéd, betiltanád a művi abortusz lehetőségét.

Szóval szerintem nézz szembe magaddal, és ismerd be legalább magadnak, hogy nem azért nem tiltasz és korlátozol, mert ez ellenkezne az elveiddel, hanem pusztán azért nem, mert - szerencsére:) - nincs rá módod, lehetőséged. Tudod, már ottan lebuktál ezzel, amikor anyáméknak adtál igazat abban, hogy belevauztak, hogyan szólítsanak engem a saját gyerekeim, csak ott nem akartam promptul lereagálni.

Tudod, az a baj ezzel a fajta gondolkodásmóddal, hogy ha az ember - konfliktuskerülésből, jóindulatból, szánalomból, akármiért - teret ad neki, akkor utána már nagyon nehéz a menekvés előle. És bizony ez az abortusz egyik kulcskérdése manapság. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az ember csak egyetlen ponton is enged, akkor többé nem fog menekülni, lásd a linkelt kérdés, ahol a lány örökbe akarta adni a majdani újszülöttjét.

Szóval nem kérlek, te nem vagy a szabad akarat híve, te betiltani szándékozó vagy, aki azért beszél a szabad akaratról, mert tudja, hogy az érintetteket csak ilyen módon éri el, ez az álarc, a báránybőr a farkason:) De ha egyszer elérted, akkor addig nem fogsz nyughatni, amíg rá nem plántálod az általad helyesnek tartott értékrendet, ha teheted, akkor bele nem kényszeríted az általad helyesnek tartott értékrendbe.

Szóval az van kérlek, hpogy ha valaki felül a magukat magzatvédőknek nevezők sziránhangjainak, és kifut abból a határidőből már, ameddig döntési joga van, akkor jön a következő nyomás, azután a következő, azután a következő, és az illető pillanatszerűen azon kapja magát, hogy lett egy olyan élete, ami minden bizonnyal roppantul tetszik az őt folyamatosan nyomás alatt tartóknak, de vagy az általuk hitt istennek, de az illetőnek magának a világon semmi köze hozzá, és szenved tőle, mert tőle magától teljesen idegen, nem az ő élete, tőle ellopták a saját célját, a saját gondolkodásmódját, a saját erkölcsét, a saját életét.

És tudod, a legnagyobb tragédia, hogy mindezt "csak jót akarva" teszitek, pont, ahogy anno a középkor hasonló módon gondolkodói is csak jót akarva hordták a rőzsét a boszorkányságért elitélt alá a mágjához - abban a szent tudatban, hogy így MENTIK MEG az illető lelkét az örök kárhozattól.

Aztán lehet ellamentálni, hogy mi nagyobb "csak jót akarva" kiszúrás valakivel, egy máglya, ahol percek alatt meghal vagy legalábbis elveszti az öntudatát a füsttől, vagy olyan élet 40-50-60 évig, amit az illető soha nem akart, ami nem az ő útja, szóval az aránylag gyors halál, vagy sok év minden napján a "kismacska-effekt"...

Szóval csak azt tudom mondani, óvakodj a báránybőrbe bújt farkasoktól, a szabad akaratot hirdetve betiltani akaróktól:)

Ó, de szép kísérlet! Veretes stílus, pallérozottság, logikus érvrendszer, tökéletes szerkesztettség... Szinte hihető.:)

Sőt, majdnem meggyőző is. Majdnem. Komolyan mondom, majdnem teljesen meg vagyok elégedve. Egyetlen icipici, úgy is mondhatnám, nüansznyi bibi van csak benne: hogy sajnos nem igaz.:( Milyen kár!

És akkor most lássuk, hogy miért nem.

A meggyőződésem rád erőltetésén természetesen hitbéli meggyőződésemet értettem, nem az abortusszal kapcsolatos alapállásomat. Mindezzel természetesen te is tisztában vagy, hiszen jól tudod, hogy senkinek nem mondom, hogy tartsa meg a gyerekét, miközben természetesen elmondom, miért hiba/bűn abortálni, illetve, ha szükségét látom, az adott témával kapcsolatban tévhiteket és hazugságokat oszlatok el a virtuális térben.

Magzatvédő vagyok, bár inkább életvédőnek gondolom magam. Megkülönböztetés nélküli életvédőnek. És igen, szándékaim szerint betiltanám az abortuszt, soha nem állítottam ennek ellenkezőjét. Lehet, hogy emiatt a szemedben farkas vagyok, de látod, a báránybőr hiányzik rólam. Azért a játék kedvéért képzeld már el, milyen életvédő lennék, ha az abortuszt minden erőmmel támogatnám...! :)

Az meg, hogy az apa-anya rokonságnevek tekintetében a családod vonatkozásában kinek adok igazat, mit sem számít, hisz senkid nem vagyok. Ne haragudj, de mindent el tudok képzelni, de azt nem, hogy neked éppen az én véleményem jelentene bármit is. Pontosan nem emlékszem már, mit írhattam, de mai ésszel kb. annyi lehetett, hogy erre a fajsúlyos problémára mondjuk a Magyar(?) Bálint-féle 1-es szülő - kettes szülő terminus technicus lett volna a megfelelő megoldás, mert ebben még a szabad nemválasztás lehetősége is benne rejlett volna. Esetleg annyit fűzhettem még hozzá, hogy a saját vágyálmaidon túl talán a saját gyermeked érdekeit, tudod ÉRDEKEIT is szem előtt tartottad volna, akkor nem tetted volna ki annak, hogy az óvodában mondjuk úgy fogadjon: "Szervusz Tamás!"

Lássuk a báránybőrt is! Amit itt írtál, tipikus példája, de úgy is mondhatom orvosi lova a liberális projektálásnak, a saját hibák/bűnök másokra való kivetítésének. Míg én nyíltan vállalom, hogy életvédő vagyok, te azt állítod magadról, hogy jogvédő, és abszolút egyenlőség-/egyenjogúságpárti vagy. Olyan jótevő, aki kiáll a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés, az árjázás/cigányozás/melegezés stb. ellen, miközben jog- és személyiség nélküli, abszolút védelemre nem méltó, esetleges érdeksérelem esetén pedig elevenen feldarabolandó, sőt elsósavasítandó, adott esetben "koponyalékelendő", és elevenen megszülendő, aztán megfullasztandó mini Bin-Ladeneknek tartod az emberiség legvédtelenebbjeit. Csak mert időt, pénzt és gondoskodást igényelnek, akadályoznak/korlátoznak az általad állítólag megvetett fogyasztásban és a szabad szexben is. Olyan jogvédő vagy tehát, aki sárba tiporja a 0-20 hetes embriók/magzatok emberi jogait, azzal a hivatkozással, hogy az ENSZ is ezt teszi - azzal a nem mellesleg semmilyen jogkövetkezménnyel nem rendelkező ajánlásával, ami egy adott, konkrét történelmi kontextusban volt hivatott véget vetni a II. világháború jogsértéseinek. Rajtad tehát a báránybőr.

És ahogy korábban is megsúgtam már, most is megteszem: minden emberi reláció óhatatlanul érdeksérelemmel jár. Úgy jobb, ha belegondolsz, hogy hozhat még az élet olyan kényszert, meg elvárás-halmazt, amiben pelenkáznod, virrasztanod, pénzt költened, szexről lemondanod kellhet: ez a feladat és kihívás ugyanis nem csupán a gyermekvállalásra állhat, hanem adott esetben a választott társ időskori-, vagy betegellátására is. Megnézném, mit kezdenél egy ilyen helyzettel. Meg a vele kapcsolatos társadalmi elvárásokkal. Vagy akár a helyzet reciprokával, mikor is te kerülnél az ellátandó helyébe...

Hogy a szabad akarat híve vagyok-e, nos ezt az állítást/felvetést értelmezni sem bírom: hiába vagyok híve, vagy éppen nem híve, ha egyszer a helyzet adott. Nem kérdés, hogy az akarat szabad, mint ahogy az sem, hogy ez eszköz csupán, mellyel(vissza)élni lehet. Az érvelésed újfent felveti bennem a végtelenül relatív ember-hozta törvények létjogosultságának kérdését, továbbra sem értve azt, miért fogadod el magadra és másokra kötelezőnek, hogy pl. az emberölés bűn, ha egyszer bárki bárkit a szabad akaratából likvidálhat. A te szemléletedből könnyed és egyenes vonalú logikai következtetéssel egy lépésben el lehet(ne) jutni pl. ahhoz a kérdéshez: Mi volt a baj a sztálini diktatúrával? Vagy az AVH-val? Akár a holokauszttal? És ekkor a báránybőr a vehemenciának köszönhetően akár egy-egy óvatlan pillanatban még le is kerül, a farkas kivillantja a foga fehérét, vicsorog, és habzó szájjal, vehemensen védi a nyilvánvalóan aljas kirekesztések áldozatait. A következő pillanatban pedig elcsendesedik, lehiggad, és ugyanez a farkas immáron csendben halált kiált az emberiség legnépesebb áldozat-táborára: az embriókra.

Egyébként meg még nagyobb megelégedéssel és megnyugvással veszem tudomásul, hogy az önérdek-abortusz-diszkrimináció kérdéskörében továbbra sem érkezett részedről érdemi válasz, mert a hallgatás beleegyezés, mint tudod. A veled folytatott diskurzusom talán egyetlen igazi sikerének ezt tartom. Köszönöm az élményt. :)

Kedves utolsó előtti válaszoló,

valószínűleg nagyon kemény fába vágom a fejszémet, de azért csak elmondanám a véleményemet. Holott nekem sem időm, sem affinitásom ilyen messzemenő vitákba bocsátkozni.

Végigolvasva az eszmecseréteket, egy dolog hiányzik nekem nagyon: az érvek az abortuszpártiaktól.

Az a helyzet (amennyire én megfigyeltem), hogy egyetlen érvetek van csak - és ennek továbbfűzött verziói, és ebből kiindulva kreált indokok -, mégpedig az élet védelme. Ezt én teljes mértékben tiszteletben is tartom.

DE!

A másik, amit hiányolok, azok az észérvekkel alátámasztott reakciók abbéli kérdéseimre, miszerint: Tegyük fel, hogy igazat adok nektek, tiltsuk be az abortuszt, védjük az életet. Ok. Mit érünk el vele? Nézzük szépen sorjában a lehetőségeket.

a, Megszületik a baba, azonnal "le is adják a kórházban". Azt most hagyjuk is, hogy milyen körülmények között hordták ki a nem kívánt babát (cigi, pia, drog stb., ami kiváló hatással van a magzatra), tekintsünk el attól is, hogy milyen körülmények között szülték meg (esetleg csak bedobták egy inkubátorba, mint egy szemetes zacskót stb.). Szóval, ott tartunk, hogy megvan a gyerek, de nem kell. Itt két lehetőség van, nyílt örökbeadással sikerül jó családhoz kerülnie, vagy nem. (ez talán az egyetlen pozitívuma LENNE, de mutass egy olyan nőt, aki becsülettel kihordja a gyerekét, majd odaadja valakinek rögtön a szülés után, és nem bolondul bele... Én beleőrülnék). Második lehetőség, bekerül a csecsemő a rendszerbe, és vagy nevelőszülőkhöz kerül (akik lehetnek akár normálisak is, de lehetnek kóklerek is, akik csak a agyerek után járó pénzre mennek), vagy pedig árvaházban, szörnyű körülménye között nő fel.

Hát, ha tetszik, ha nem, szerintem egyik sem egy rózsás szcenárió szegény kis csemeténk számára.

b, Megszületik a gyerek (ismét eltekintvén a kihordás és születés során tanúsított anyai viselkedéstől) egy nagyon szegény családba, ahol senki sem várja. Törődnek vele, vagy nem. Etetik, vagy nem. Van ruhája, vagy nincs. Verik, vagy nem. Majd az utca, vagy a tucatnyi testvére szépen felneveli. Már tovább lehet innen gondolni, nem írom le végig.

Summa summarum, nekem ennél is még szimpatikusabb az abortusz.

c, Megszületik a nem várt gyerek, egy jó családba. Van pénz, kaja, pia, zongora, minden. Van testvér vagy nincs, az most mindegy. Megvannak az anyagiak. Igen ámmmm, de anyukának és apukának nem kellett a gyerek. Fel kell érte adni a karriert, amiért oly sokat dolgozott az asszony. Boldogtalan lesz, okafogyottá válik az élete, ha nem tud kiteljesedni az anyaságban (már pedig miért tudna, ha egyszer nem is akart), és minden keserűségét a gyermekén tölti ki. Ennek eredménye egy kellőképpen megnyomorított gyermek, aki 20 évesen idegnyugtatókat szed, túl van már 15 évesen az anorexián és a gyógyszerfüggőségen, mert soha nem értette, hogy eminens tanulóként és jó gyerekként miért nem tud megfelelni szüleinek, mégis egész élete folyamán érezte, hogy "ő soha nem lesz elég", nincs rá szükség, egyszerűen csak nem kell.

(Kéretik a c sztorit nem elbagatellizálni, megcáfolni, mert - ha eddig bárkinek nem esett volna le - khm, testközelből "láttam" ezt az esetet, és tudom, miről beszélek.

Őszintén, életem során többször tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy miért nem vetettek el a szüleim, mint ahányszor azt mondtam, hogy "Jó reggelt!". Szóval itt is az abortusz nyert.

Még rengeteg forgatókönyv van, jobbak is, rosszabbak is. De egy a lényeg: valid argumentumokat kérek magzatvédők az előbb vázolt esetekre. Tényleg ez a helyes út? HOgy ilyen körülményke közé "születtetnétek" meg a gyerekeket?

Bizots, hogy ez a helyes? És, ha igen, miért?

Azt az egy argumentumotokat, hogy az élet védelme, már kismilliószor hallottam, nem érdekel. Azt mondjátok meg, hogy mért jobb az árvaház, a verés, a folyamatos bűntudat, a kutya élet, mint a tudattalan "eltávozás"? Ha valaki ezt nekem meg tudja magyarázni, ígérem, komolyan fontolóra veszem az érveit és nyitottan fogok hozzáállni a kérdéskörhöz.

Bocsánat, előző vagyok.

"Végigolvasva az eszmecseréteket, egy dolog hiányzik nekem nagyon: az érvek az abortuszpártiaktól."

ELÍRTAM: Nem ABPÁRTIAK, hanem ABORTUSZELLENZŐK!!!