Valaki érzett ilyet abortusz elött? (bővebben lent)

Nézd #60, neked is jogod van a privát véleményedhez, csak hát szólnék, hogy ez alkalommal a "legjobb védekezés a támadás" taktika nem vált be, túlontúl egyértelmű, hogy azért estél nagy vehemenciávl a vitapartner indítékainak, mert magad a valós példa végén feltett eldöntendő kérdésre nem tudsz, vagy nem mersz válaszolni, ez pont ilyen egyszerű, kérlek, mondhatni Occam beretvája jelen esetben:)))

Ellenberger vitathatatlan alapvetésként kijelented, hogy az Euro-atlanti kultúrkör egykori államvallása szerinti tanítás az egyetlen és mindenkor hiteles mérce:)

Egyébként jó lenne tudni, hogy Kérdezővel mi van...

Jaj, dehogy vehemens ez! Csak színigaz! 8-as számú bejegyzésemben adtam választ a feltett kérdésre, ezzel kezdtem, csak te akkor még bizonyára nyaraltál.

48-as hozzászólásomra szeretnék ÉRDEMI választ kapni. Nem elkenést,figyelemelterelést, liberáliséknál divatos projektálást (miszerint én védekezésképpen támadok), hanem valós reflexiót, ha lehet.

Jaj, Lucifer, ha nem "ismernélek", most jót nevetnék.

4. és utolsó előtti bekezdés kommentje érdekelne. Na, ki vele, ne kímélj, hadd szóljon! Legalább mások is okulnak belőle. :)

Nézd #65, ahhoz már hozzászoktam mostanra, hogy a magzatvédők általában furcsa szerzetek, úgy müxenek, hogy ők lazán számon kérnek meg gyilkosoznak, ugyanakkor rendszerint túlérzékenyek minden feléjük megnyilvánuló kritikára, észrevételre, általában annak a tizedétől fognak padlót, amit ők engednek meg maguknak másokkal szemben. Na, ez egy dolog. De megmondom őszintén, hogy veled még hímestojás-stylben sem tudok mit kezdeni, amióta bemásoltam neked valamit, amire úgy reagáltál, hogy állításod szerint 3 napig nem tudtál aludni tőle, és ezért nem mersz velem magánban tárgyalni, mert "a nyilvánosság kontrollja" - a vicc meg az benne, hogy amit bemásoltam, az egy itteni kérdéshez fűzött, és tök vicces módon a "nyilvánosság kontrollja" által 100%-ra értékelt hozzászólásom volt:)))

Na, ennek tükrében szerinted hogy kommunikáljak a maga nyers, kendőzetlen, rideg valójában, (6)66:) réteg selyempapíros nélkül???

Viszont a böngészőm nem tördeli jól a bekezdéseket, tehát nagy segítség lenne, ha idemásolnád legalább az első pár szavát annak a bekezdésnek, amire elégedetlen vagy a kapott válasszal.

Félreértettél. Engem nyugodtan leköphetsz, lábadat törölheted belém, megvethetsz, mert egyáltalán nem vagyok sértődékeny. Komolyan nem. A sértődéshez gőg kell, és önszeretet, amim nemigen van talán. Remélem, hogy így van ez velem.

Az értékeim meggyalázását viszont tényleg nehezen viselem. Ebben igazad van. A személyemet halál nyugodtan támadhatod, max. írok rá valami élces, vitriolos választ, de ki nem akadok rajta.

A kiscicás hasonlat, az valóban felfoghatatlan számomra a mai napig. Az lehet, hogy 100%-os válasz volt - bár én fittyet hányok a köz értékelésére -, de én még mindig nem hevertem ki. Ez van.

Bekezdést majd írok, de most hív a babám. Addig is... :)

"Ha a szabad akarat..."

"Akárhány kört futok is..."

Ezekre gondoltam.

#68, essünk neki, ha ezt szeretnéd:

"Ha a szabad akarat az emberi értékek non plus ultrája, akkor miért akkor baj az, hogy nevelőszüleid, nyilván a saját akaratukból zsarnokoskodtak feletted? Hiszen csak a "legfőbb" emberi értéket váltották készpénzre a hétköznapokban! A párod is csak ezt tette annak idején: ő is élt a szabad akaratával - no, meg a törvény adta jogával, hogy döntött a magzatai sorsa felett! És megtartotta őket. Vagy másoknak mégsem szabad az akarata? A döntése? Vagy csak addig abszolút érték a szabad döntés joga, amíg nem ellened irányul? "

Na látod, ez olyan kis félig személyes, de nem baj. Na szóval, a szabad akaratnak van egy természetes korlátja, és ez a másik személye. Bár a "személye" szó használatával eleve kizártam innen a meg nem születetteket lévén nem személyek, de nyilván való, hogy nem érnéd be ennyivel, tehát kifejtem. Naszóval, az élet nem más, mint kölcsönhatás. Az esetek 99%-ban az ezekből a kölcsönhatásokból eredő konfliktusok nem antagonisztikusak, tehát feloldhatóak anélkül, hogy bármelyik fél is jelentős kárt, érdeksérelmet szenvedjen, ott tehát csont nélkül alkalmazható a "saját szabadságom addig tart, ahol a másiké kezdődik" klasszikus megállapítás. Sőt, az esetek 99,9%-ban ez a reprodukcióra is igaz, egy kotlani nem szándékozó tyúk alól simán átteszed a tojást a kotlani szándékozó tyúk alá, és sem a tyúkokon, sem a csirke-embrión nem kell semmiféle erőszakot tenned. Na, és akkor van a biológikum kb 0,1%-a, kizárólag a méhlepényes emlősök, ahol az anya és a magzat össze van drótozva a mai tudásunk szerint oldhatatlan módon köldökzsinórilag, teremtve egy olyan helyzetet, ahol HA konfliktus van, az egyszerűen nem oldható fel valamelyik fél jelentős érdeksérelme nélkül, kikerülhetetlen, hogy valamelyik fél ne legyen vesztes, valamelyik félen erőszak ne essen. Tudod, HA igazak azok a z elvek amiben Te hiszel, és engem felelősségre akarnának vonni egy túlvilágon az abortusszal kapcsolatos nézeteimért, arra csak egyet tudnék teljes eszemből és szívemből válaszolni: "Bocsika Uram, EZT TE szúrtad el, a saját hibádat ne másokon kérd számon". Ha meg vallásalapító lennék, akkor úgy állnék az abortusz-kérdéshez, hogy a "teremtő hatalom észrevette, hogy valami olyant teremtett, ami szükségképp szemben áll a saját vezérelvével, a szabad akarattal, és a csorba kiküszöbölésére adta az emberiségnek az abortusz tudását"

A konkrét felvetéseidre meg annyit, hogy az örökbefogadó szüleim vállaltak engem és nem én őket, engem a kutya sem kérdezett meg... ezek után ugye ők persze azt csinálnak a törvény szabta keretek között, amit akarnak... no de én meg pláne...

És hát ja, az EX párom is úgy dönt a gyerekvállalásról a törvény szabta keretek között, ahogy akar, node én is az ehhez való hozzáállásomról.

A gyerekvállalás mint döntés még egy vonatkozásban speciális, nevezetesen, hogy erősen függ a társadalmi környezettől is, ahol történik. Az esetek döntő többségében egyébként nem is a gyerek maga, aki vállalhatatlan az adott embereknek, hanem a hozzá kapcsolt árúként a nyakadba kapott elvárás-halmaz. Ugye nem véletlen linkelgettem azt a kérdést, ahol a lány a megtartás és az örökbeadás irányába hajlik, erre megjelent ott az a csapat - kik mentalítása egyébként erősen hajaz arra, amit a szüleimben is gyűlöltem - és feljogosítva érzi magát, hogy ha már nem az AB mellett döntött a szerencsétlen, akkor "jutalmul" belenyomják, belekényszerítsék egy olyan életbe, amit ő nem kíván és nem vállal, természetesen úgymond "csak az ő érdekében" meg valamiféle "felsőbb erkölcsiség" nevében... na, itt és most pont EZÉRT kell ezerszer meggondolni a gyerekvállalást, mert ráadásul erősen túlmutat önmagán.