Valaki érzett ilyet abortusz elött? (bővebben lent)

tudod én nem tartottalak hazugnak - akartam írni, pedig nem ismerlek és alapból az feltételezem rólad, hogy őszinte vagy.

gondolj amit akarsz, élj a kis individualista álomvilágodba, majdcsak egyszer felébredsz és rájössz, miért vagyunk itt és mi volt, vagy mi lett volna az értelme az életednek...

és köszönöm, tökéletesen boldog vagyok!!!!

annyira felbosszantottál, hogy nem tudom abbahagyni!

hát nem érted, hogy nem a gyerek rabszolgája vagyok!!! A gyerek nem az enyém, hanem Istené, mint minden ember, célja van az életének, az én feladatom annyi, hogy szeretetben felneveljem és nem az, hogy elpusztítsam!!!

Olyan értelemben nem áldozom fel az életemet, ahogy írtad, mert NŐ vagyok, ANYA vagyok és most, vagyis még vagy 15 évig ebben a feladatban teljesedek ki, leszek boldog. Ha a gyerekek kirepültek, biztos vagyok benne, hogy kapok valami más feladatot...

A gyermek nem a tulajdonom, ilyet sosem mondtam. Ne gondolg, hogy rátelepszek és nem tartom tiszteletben a személyiségét!

#50, "nagyon rosszul esik, hogy őszintén írtam magamról és megkérdőjeleznek!" - nem tetszel picit túlérzékenynek lenni? Na, mert hogy nem volt semmiféle megkérdőjelezés, manapság teljesen tipikus, hogy az emberek különböző okokból messze jutnak a tanult hivatásuktól. Egyébként nincs ebben semmi, a zasszony is pedagóg, föci-töri szakon, és ő sem azzal foglalkozik manapság, lévén pályakezdőként sehol nem kapott Budapest környékén ilyen állást...

Ahogy azt sem írtam sehol, hogy TE csinálnál ilyesmit a saját gyerekeiddel, lévén ha jól veszem ki, akkor kicsikről van szó, ezek a konfliktusok meg inkább a kamaszkor velejárói... Szóval ha már személyesre veszed, akkor is legfeljebb úgy vedd arra, hogy próbállak megóvni valamitől:)

#48 " Ha azt vallod, a legsúlyosabb bűn más(ok) feltétlen engedelmességre kényszerítése, és nem az ölés, akkor nem szabadna örülnöd a büntetés ezen formájának. Nagyon nem." - Na ya. És ki mondta, hogy örülnék neki? Tudod, inkább nem írom ide, hogy általában hogyan hívom én a mai kort, mert valszeg már a szoft trágárság-szűrőjén elbukna, szóval maradjunk abban, hogy nem, én a Btk 1991-es verziójával, állapotával értek egyet, pont, ahogy írtam, hogy "akkor úgy éreztem, jó magyarnak lenni".

Az "évezredes erkölcsök"-re meg jobb nem hivatkozni, mert az - mint tudjuk - még a jognál is sokkalta relatívabb, elég odébb menned párezer kilométert, és teljesen más mondó "évezredes erkölcsöket" találsz.

Ja, és azért elárulok még egy titkot, NINCS egyenlőségjel az emberölés és a halálbüntetés között, a halálbüntetést azon az alapon is lehet ellenezni, hogy a létezése szükségképp azt eredményezi, hogy az állam nevű társadalmi erőszakszerv fölébe kerül az embernek, a láncos kutyából úr lesz... Ha annyit mondok, hogy az állam van az emberért, és nem az ember az államért, ezzel már egyértelműen kizártam a halálBÜNTETÉS létét, ha pöttyet gondolkozni tetszel.

És hát, ha téged a másnak való feltétlen alávetettség és engedelmesség tudata tesz boldoggá, akkor érzed magad szabadnak, hát egészségedre, jogod van hozzá:)

az "érzékeny lelkű" pedagógus vagyok...

igen, igazad van, érzékeny ember vagyok. képes vagyok sírni az élet dzrva dolgain. nézz meg néhány képtalálatot a neten magzatokról, művi abortusz után... véleményem továbbra sem változott, de kiszállok ebből a vitából, mert nincs semmi értelme.... sajnos...

Nézd, az apa meg az anya az ember, és nem erőszakSZERV, egyfelől, másfelől meg a terhessg kihordása és a szülés során még inkább fölébe kerülHET - sajnos.

De, hogy kissé borzoljam az idegeidet - nem rosszindulatból persze, pusztán az egyszerű közérthetőség kedvéért sarkítva - vedd azt, hogy a Távol-keleten sok helyütt az volt a módi, az "ezer éves tradició és erkölcs" hogy a szüléskor meghalt anyával együtt eltemették az újszülötteket is, ha élt, ha nem. Na, a mi "ezer éves tradiciónk és erkölcsünk" meg ugyanebben a korban, ugyanerre a célra fenntartotta a Jókai által (a Kőszívű ember fiaiban) oly plasztikusan bemutatott "meghalató intézeteket" (banyek 40(!!!) éve olvastam a könyvet, és még mindig beleborzongok, ha meglátom a Monor helységnévtáblát...)

Na, és akkor innen mindenki vehet egy nagy levegőt, és elgondolkodhat, hogy szerinte melyik ezeréves tradició és erkölcs volt az emberségesebb...

#57 "nézz meg néhány képtalálatot a neten magzatokról, művi abortusz után" - OK, megnézhetek, bár nem hiszem, hogy más lenne, mint élőben... egyébként láttam, hogy kérdezted, aneszt-intenzíves ápoló voltam még a rendszerváltás előtt.

Egyébként, ha el tetszel fogadni egy tanácsot, az érzékenység nagy erény, a túlérzékenység viszont nem az, az gyakorta a kívánttal ellentétes eredményt ad, és gyakorta ezt fel sem ismeri a túlérzékenység alapján döntő ember. Tudom, paradox dolog, de a túlszeretve lenni sokkal borzalmasabb, mint ha gyűlölnek.

Megint a szokásos sarkítás részedről: Nem, az emberiség ősi morális iránytűje nem téved. A Ne ölj! parancsa egyértelmű, örök és változatlan törvény, amit nem tartanak be az emberek. Ettől azonban nem lesz az sem irreleváns, sem lejárt szavatosságú üzenet. Természetesen nem az irányjelzés a felelős azért, ha a be nem tartásából tragédia, bűn, vagy anarchia születik. Nem a törvényt kell kidobni a rendszerből. Az arra fittyet hányókat kell szankcionálni.

A tradíció pedig önmagában nem érték, pláne, ha rossz, úgyhogy ez sem lehet hivatkozási alap.

Sokkal tisztességesebb lenne, ha végre vállalnád, hogy jogot formálsz arra - amit a törvényalkotó sajnos ma szavatol is neked -, hogy önzésből, gyávaságból, kényelemből stb. embriókat gyilkolhass, és nem próbálnád jogvédőnek, egyenlőség-pártinak, erkölcsileg követendőnek, kifogástalannak beállítani a véleményedet. Azt eltűröm, mert nem tehetek mást, hogy az abortusz legális, bár minden erőmmel küzdök azért, hogy ez megváltozzon, de azt nem tudom tolerálni, hogy a gyilkosból humánus és felelős áldozatot, az embrió-áldozatokból, mártírokból meg veszélyes, legyőzendő és elpusztítandó ellenséget kreáljanak. Gyűlölöm, megvetem és gyávának tartom az efféle relativizálást. Ha virtus embriókat ölni, akkor legyen már benned annyi acélosság, hogy vállalod a valós indítékokat. Ne bújjál el gyáván az emberi méltóságért aggódó és küzdő felelős gondolkodó álarca mögé. Ez olyan szánalmas. És végképp nem férfias.