Valaki érzett ilyet abortusz elött? (bővebben lent)

Nagyon sajnállak és bár sosem voltam ebben a helyzetben, abszolút nem vagyok abortuszpárti, próbállak megérteni.

Elhiszem, hogy nagyon nehéz lehet a döntés és a várakozás is... Meg ahogy így belegondoltam... szóval utána is nagyon nehéz lesz feldolgozni...

Most biztos sokan lepontoznak majd, de nem érdekel, szóval tartsd meg a babát, meglátod a sors megadja majd hozzá a szükséges feltételeket. Ez egy olyan döntés, ami életre szóló sebeket ejthet a lelkedben! Tudod nagynénémnek volt abortusza, vagy húsz éve és a mai napig szokott álmodni a megnemszületett babájával... Adj egy esélyt annak a kicsi életnek, meglátod nem fogod megbánni!

8as. amit leírtál az egy nagyon igaz dolog, de sajna nem mindig ennyire fekete vagy fehér, hogy csak egy pánik reakció.

Nekem a pokol volt az az idő amit a poz-tesz, kórház időszaka volt.

Első: az apa tiltakozása, kétszínű viselkedése(néha amikor reményt sugallt, hogy család leszünk, máskor meg ha fizikailag rúgott volna belém nem okozott volna akkora sérülést), mai napig vízhangzik a fejemben "akkor is ab lesz", vagy anyám kedves beszólása, hogy vagy orvos szedi ki, vagy kirugdosom.... szóval marha jó volt ilyen közegben élni. Rokonaim pedig nincsenek, akikhez menekülhettem volna. 20voltam, senki se írta helyettem alá a papírokat, de egy életre megnyomorított amin átmentem azokban a hetekben. A csv sem tudta megmondani, hogy merre találnék normális szállást mert otthon már nem maradhattam volna, az apának nem kell, és annyi pénzem nem volt, hogy albi+létfenntartás, hiába güriztem.

Ha visszamehetnék, nem tudom mit tennék, talán a legjobb, ha nem bízok abban a fog-gátló módszerben amit alkalmaztunk naptár+spermicid+megszakítás egyszerre, aznap amikor megfoganhatott nem iszom meg a félpohár vörösbort a vacsorához(mert aznap volt peteérésem és nem szóltam, mert nem ott járt a fejem, hogy húzzon gumit) hogy bele se kerülhessek ebbe a helyzetbe. a foggátlás pedig azrt ez volt, mert már ott tartott a kapcsolat, elviekben átbeszélve, hogy család leszünk, nem majd, hanem hamarosan, és amíg nem jött, addig akarta.

És a nemkívántan kívánt terhességre, amikor a férjem felfogta, hogy a terhesség előidézése nem biztos, hogy fél évbe telik, sokkolódott, azóta is beszéljük 4éve 2hónapja mi legyen a fiunk sorsa, mert vállalta, nem volt benne semmi kétszínűség, egy percnyi kétely sem. Pedig csak magunkra számolhattunk, pl anyám szó szerint kidobott otthonról, mikor elmondtuk neki, hogy babánk lesz, el sem mondhattuk, hogy költözni fogok, hogy mik a terveink... 2évig nem beszéltünk.

Amikor a lányunk megfogant higgadtan a kezembe adta a döntést, elmondta, hogy ész érvekkel ő most teljesen be van tojva, mert jön a második kicsi, épp helyrerázódtam a depiből, hogy a fiunk is kicsike(10hónapos), hogy anyagilag biztos bírjuk e, stb stb, de ezen aggodalmak ellenére is azt mondta ha azt mondom bővül a család mellém áll. Beszéltem a védőnővel, átnéztem a juttatások összegét, végigvettem mindent, és kijött, hogy jöhet, pedig féltem, nagyon is, hogy ismét várandós vagyok. 2,5éves gyönyörű kislány.

"Adj egy esélyt annak a kicsi életnek, meglátod nem fogod megbánni!" - ya, Kérdező nem fogja megbánni.... vagy ha mégis, ha elveszti a párját, a meglévő gyerek(ek) az apjukat, ha szétesik a család és ellehetetlenül, akkor már nem fog tudni úgyse mit tenni, és az nem is a magzatvédők baja lesz...

Kérdező és a párja nyilván alapos okkal döntött úgy, ahogy döntött, és persze, a döntés megváltoztatható bármikor, ha MINDKETTEN úgy akarják...

Kérdező, ha még nem voltál orvosnál, akkor mielőbb menj el, nehogy a végén kiderüljön, hogy testi ok van ott, ahol mindenki lelki okot keres... mondjuk egy méhen kívüli terhesség...

Mert pocsék érzés lehet gyilkosságra készülni!!!

Pontozzatok csak le nyugodtan, ha ettől jobban érzitek magatokat, az igazság akkor is ez!

Mindenki tudja, hogy gyilkosság, ráadásul a saját gyerekének a megölése. Én sem ujjongtam, mikor nekem volt, és hidd el kedves utolsó, hogy nem jókedvükből csinálják a nők.

Az élet ilyen szar. Van, amikor ilyen döntést kell hozni, és te még bántod szegény nőt. Szégyelld magad, mások fölött pálcát törni nagyon könnyű!!!

Kedves utolsó válaszoló! Nem török felette pálcát, a tény, az tény! Nézzünk most egy nőt, aki abortuszra megy és sajnáljuk, mert jaj szegényke, nehéz lesz az élete egy baba mellett, mert mondjuk anyagi, vagy érzelmi gondjai vannak! Hát szabaduljon meg a magzattól és minden könnyebb lesz! Ilyen alapon egy idős rokkant családtagtól is megszabadulhatnánk, mert gond, ráadásul a kezelése is túl drága.

Ha Isten adott egy gyermeket, azt nem ölhetjük meg!!! Örökbe is lehetne adni! Egy csecsemőt nagyon sokan szívesen örökbefogadnának!

A fogantatástól kezdve tisztelni kell az életet! Ez nem csupán hit kérdése, hanem etikai is - és utóbbi az, ami megkülönböztet minket az állatoktól!