Az abortusznak vannak jelei/tünetei? Mit tegyek, hogy a párom ne jöjjön rá, hogy abortuszom volt?

Tartsátok meg.

Csak az biztos, ha megtartod bármily nehéz is lesz nem fogod megbánni.

A másik eset nem garantálható.

Vannak dolgok amik nem csinálhatók csak úgy vissza.

Ha megszületik egy gyerek: az se.

Ha már megfogant: az se.

Ha nem így volna nem vitáznának annyit annyian róla.

Gyorsan fel kell nőnöd nőnötök a helyzethez.

Az ember nem attól felnőtt, hogy betöltötte a 18-at se attól, hogy úgy érzi se attól hogy jogait követeli.

Hogy nálad a felnövés esedékes abból is látszik, hogy párod előtt titkolnád hogy egybenvagytok a harmadikban mely mindkettőtöké és nem csinálható el anélkül, hogy a másikat meg ne lopnátok - a harmadikról nem is beszélve.

Kit szeretne akkor a párod ? Téged-e vagy a szerepet amit örök hazugságban eljátszol neki ?

Aztán gondolkozhatsz egy életen át mi volna ha, milyen volna, hány éves volna... eszedbe jut mindig és beszélgetsz vele...

Biztos hogy ezt akarod ?

Ha már végképp föladtad - hogy kiküzdjétek magatokat abból a "rossz helyzetből" - vállald inkább hogy adsz esélyt neki valakinél aki örökbefogadná, aki már évek óta vár szeretnivalókára... keserű és nehéz dolog lemondani de mégsem oly véglegesen végzetes mint az abortusz mindig tudni fogod, hogy ez a jobb döntés nem a magad önzésére gyávaságára hallgattál és vállalod, hogy viseled.

Hja, hogy nehezebb(nek tűnik) ?

Döntsd el mitől vagy értékesebb, ha vállalsz vagy ha futsz. A magad kényelme, a visszacsinálás illúziója,

vagy felelősség vállalása azért akit életre hívtál - akár a róla más javára lemondással, akár a vele érte küzdéssel.

Nőj fel, most - és légy erős.

Kérdező, azt, hogy egyáltalán ne jöjjön rá, nemigen tudod megoldani, főleg, ha együtt is éltek. Viszont a spontán (missed AB) meg a művi abortuszt lehetetlen megkülönböztetni egymástól, tehát azt elvben mondhatod, hogy begörcsöltél, elmentél az orvoshoz, aki megállaptotta, hogy terhes voltál, elvetéltél, és beküldött a kórházba befejezni a vetélést.

De mondom, ez az elmélet, gyakorlatban azért egy párkapcsolatban az alapértelmezett az, hogy az emberek őszintén megbeszélik egymással a problémáikat, döntéseiket.

Tudom, hogy nehéz most neked, de szerintem mégse vetesd el. Ha nem tudjátok nevelni, inkább add örökbe, vagy tedd inkubátorba. Az az icipici baba olyan ártatlan, ne bántsd, ne tegyél kárt benne. Semmiről sem tehet, nem ő akart megfoganni.

Lehet, hogy a párod elképzelhetetlennek tartja az abortuszt. És az ő gyermeke is. Az anyagi helyzet pedig a mai világban olyan változó: ahogy rosszabbra, úgy jobbra is fordulhat az ember sorsa. Én a helyében sosem bocsátanék meg egy ilyen lépést.

Gondold el: lehetne egy szép kis családod, szegénységben, de talán nem nélkülözve, de boldogságban, - papa, mama, baba - , vagy ne adja Isten egy boldogtalan asszony az abortusz iszonyatos lelki terhével, amit élete végéig cipel majd teljesen egyedül, mert elhagyta a párja.

Inkább azt beszéld meg vele, hogyan tudjátok a legtöbbet kihozni a jelen helyzetből. Érdeklődj az önkormányzatnál, rokonoknál, egyházaknál, ki miben tud nektek segíteni.

Ha elveteted, sohasem lesz már a régi az életed.

"Ha elveteted, sohasem lesz már a régi az életed." - na ya. Ez mondjuk arra az esetre még inkább igaz, ha megtartaná...

Mert persze, minden magzatvédő prédikátor elmondja, hogy "vállald inkább hogy adsz esélyt neki valakinél aki örökbefogadná, aki már évek óta vár szeretnivalókára..." meg "Ha nem tudjátok nevelni, inkább add örökbe, vagy tedd inkubátorba. Az az icipici baba olyan ártatlan, ne bántsd, ne tegyél kárt benne." - de arról mindegyikük mélyen hallgat, hogy akkor ez már nem kizárólag az anya döntése, valamint, hogy akkor aztán biztos, 100%, hogy rámenne a kapcsolata a párjával egy ilyen lépésre. A terhes nő valójában a 12. (fiatalkorúaknál 18.) hétig van kizárólagos döntési helyzetben, utána ez a hajó már elment, végérvényesen, és visszaút pont úgy nincs, ahogy a megtörtént abortusz esetén sincs.

Kedves Utolsó!

Az örökbeadás miatt tönkremegy a párkapcsolat, az eltitkolt magzatgyilkosság miatt meg nem?

És igen, a nő döntési helyzetben van, és ez világbotrány. Nem fogadom el, hogy az apának nincs beleszólása. Sőt, azt végképp nem, hogy a gyereknek is a feje fölött döntenek az állítólagos szülei. Méghozzá a haláláról. És igen, biztatom a kérdezőt, hogy járja alaposan körbe a dolgot, miként lehetne olyan megoldást találni, ami nem kerül emberéletbe, és mégis mindenkinek vállalható. Ez olyan nagy baj?

Nézd kedves utolsó, a dolgok természetéből eredően eltitkolt dolgoktól 2 esetben mehet tönkre valami, legnyilvánvalóbban, ha kiderül a titok, és esetleg akkor, ha ugyan nem derül ki, de nyomasztóan jelen van a mindennapokban. Ezekre van valamekkora esély. (annak a kiderülésére mondjuk, ha a Kérdező missed AB-t mond, miközben művi volt, jóformán semmi.) Na, ehhez képest meg az, ha valaki terhes és szül egy gyereket, az 100%-ig nyilvánvalóvá válik a párja számára, ha az egyik meg akarja tartani a másik meg nem, abból 100%, hogy kenyértörésre vezető konfliktus lesz. Vagy szerinted el lehet titkolni egy terhességet, szülést és örökbe adást a párunk elől? Hogyan? Másfelől szimplán keresztbe is tehet neki, ha a szülés előtt elindítja az apaságit...

Na most az, hogy te nem fogadod el sem a terhes nő, sem az adott pár döntési jogát a terhesség felett ez egy dolog, de ettől még van. Dönthetnek így is meg úgy is, együtt is, meg a nő külön is. Ez a valóság.