Mit tennétek? 44 évesen, védekezés mellett sikerült teherbe esnem.3 gyerekem van most fél éve dolgozom végre. Én el akarom vetetni. A párom megtartaná. Ha elvetetem megutál, ha megszülöm - az egész életem elrontja, sose lesz munkám az életben.

Kedves kérdező!

Én most jártam meg az abortusz poklát (1 hete) és mindennél jobban szeretném visszacsinálni, de nem lehet. Mindent megadnék, hogy ne tettem volna meg ezt a szörnyűséget. Rettenetesen kínoz és fáj, hogy halálra ítéltem a 3. gyermekemet, meglévő pici gyermekeim édestestvérét. Feldolgozhatatlan számomra. Mivel ennyire gondolkoztál te is, hogy mi legyen, férjed elveibe sem fér bele egy abortusz. Félek, hogy örökre mardosna a csillapíthatatlan lelkiismeretfurdalás a férjed és a gyerekek előtt is (a férjeddel lehet, örök szakadék maradna emiatt köztetek), örökre benned maradna a az elviselhetetlen fájdalom, a lelked egy része a gyermekeddel halna (nálam ez történt, talán soha nem dolgozom fel, de megbocsátani magamnak semmiképp nem fogom tudni...) talán a legtöbb érző nőt egy ilyen döntés sokkal inkább összetör, mint utána egy pillanatnyilag nem kívánt babával a nehézséget felvállalni. Helyrehozhatatlan sérüléseket okoz egy érző léleknek... A legtöbb esetben szerintem a döntés után, de legkésőbb a csöppség megszületése után már elképzelhetetlennek fog tűnni, hogy tőle megváltál volna... És a a világ legjobb döntése lesz, hogy nem küldted a halálba őt... (11 hetesen már elég sokkoló dolog, igazi kis baba, szívvel, csontokkal, nekem 7 hetesen volt, de már 1 centinél nagyobbnak mérték a kis életet) Lesznek nehézségek biztos, lehet, lesznek olyan pillanatok amikor azt érzed bárcsak ne vállaltál volna ennyi gyereket, meg ilyen későn gyereket, de nem hiszem, hogy valaha megbánnád, hogy nem küldted a legkisebbet a halálba... Gondold át jól! Én azt mondom abortuszt megjártan, hogy dönts, minél korábban mellette és készítsd a lelkedet a fogadására. Akkor neked is könnyebb lesz az új helyzettel megbarátkozni, azonosulni, elfogadni, és élvezni is. Titeket választott valamiért ez a kis élet, fogadjátok csodaként, ajándékként, szeretettel... Én utólag ezt tenném és mindennél jobban bánom, hogy nem tehetem... Már-már ott tartok, hogy ugyanolyan vacak körülmények közt azonnal bevállalnám a férjemmel (akivel válófélben, krízisben vagyunk), hogy a következő hónapban eljöjjön hozzánk az elhajtott lélek egy következő baba személyében (próbálnék hinni abban, hogy az ő lelke térne vissza hozzánk, de ez már eléggé őrület...). Én is úgy éreztem, hogy nem kívánja se testem, se lelkem a körülmények miatt, de közben majd megszakadta szívem. Most meg már majd megőrülök a történtektől... Összeroppanok a súlya alatt. Ennél borzalmasabb teher nincs, mint azzal a tudattal együtt élni, hogy a gyermekedet megölted, gyermekeid testvérét a halálba küldted... Bocsánat, ha erős ez a fogalmazás, de valószínű, te sem tudsz majd másképp gondolni rá utólag... Gondold meg! Ugye nem akarsz ezentúl hasonló érzésekkel kelni, feküdni, nap, mint nap... Szorítok, hoyg olyan döntést hozz, amit nem bánsz meg mélységesen és nem fog egész életedre kínozni, mint engem...

Azért, mielőtt a következő 2 hétben a téma átmegy magzatvédő-agitációba - amire a Kérdezőnek egyébként is ott a férje - érdemes megnézni a dolog másik oldalát is:

Kockázatosabb a szülés, mint az abortusz

A szülés során bekövetkező halál kockázata ugyan elég alacsony, mégis 14-szer nagyobb a kockázat, mint az abortusz esetében, derült ki egy új amerikai tanulmányból.

[link]

Azért 44 évesen, 3 gyerek mellett már ezt is célszerű talán fontolóra venni... én ilyen helyzetben biztos nem beszélném rá (férfiként) a párom a szülésre akarata ellenére.

54-esnek a cikkhez:

1.Az élet kockázatosabb mint az abortusz,pl. sokkal többen halnak meg közúti balesetben mint az abortusz okozta komlikációkban. Milyen jó lett volna, ha őket még időben abortálják, megkímélhették volna őket mondjuk egy elvérzéstől...:-D

2. Érdekes módon a cikk nem beszél az abortusz utáni lelki traumákról, amik sokkal durvábbak és gyakrabban fordulnak elő, mint a szülés utáni depresszió

3. nem, el sem hiszem, hogy valaki komolyan gondolja, hogy ezzel a cikkel bármi mellett és ellen lehet érvelni...hihetetlen.

Kedves 56-os hozzászóló:

1, Ez így van, köszönhetően annak, hogy egy ember átlagban sok nagyságrenddel többet közlekedik, mint abortál. Szóval célszerű olyan dolgokat összevetni, amelyek nagyságrendileg hasonló számosságúak.

2, Érdekes kérdés, létező probléma, érdemes lenne megvizsgálni benne az un. "magzatvédők" szerepét, akik folyamatosan azon igyekeznek, hogy lelkiismeretfurdalást keltsenek az emberekben a téma kapcsán. Szerinted kinek lesz abortusz után rosszabb, akit megbombáztak előzőleg az összes némasikolyos, magzatkanaplós propahantával, vagy akinek a környezete tiszteletben tartotta az egyén - eleve nem könnyű - saját döntését???

3, A cikk egy cikkismerteti egy sok esetszámú vizsgálat eredményét, ami benne áll, az egy tény. Hogy ki mit kezd ezzel a ténnyel, az meg a szubjektív vélemény. Egy várt terhesség esetén nyilván semmi jelentősége, hisz ott a megnövekedett kockázat eltörpül a cél, a várt gyermek mögött. A nem kívánt terhesség esetén meg nyilván nem fog senki megnövekedett kockázatot vállalni szívesen a semmiért, vagy épp a negatívumért cserébe.

Kedves 57-es, bizony szőrnyű tett a lelkiismereti terrorizálás, lásd az előző 2. pont...

A magzatvédelem persze nem szörnyű tett, az jó dolog, de az nem más lelkiismereti terrorizálásáról szól, hanem felvilágosításról, korszerűbb és biztonságosabb családtervezési eszközök kutatásáról és népszerűsítéséről, szóval olyasmiről, amitől az abortuszok száma kies hazánkban 40 év alatt egy ötödére - 200 ezerről 40 ezerre - esett. Ez a magzatvédelem, harc azért, hogy a várt gyerekek megszülethessenek, senki ne kéányszerüljön abortuszra pl. azért, mert anyagilag nem engedheti meg magának a szülést, vagy nem jut hozzá családtervezési eszközökhöz. Ez csodálatos tett.

Na, ezzel szemben a nem várt gyermekek életre kényszerítése bizony szörnyű tett.

Kedves 54-es!

Szerintem nem sok értelme volt a terhességmegszakítás kockázatait a terhességével összehasonlítani. Elég közismert dolog, hogy manapság egy abortusz ambulánsan végezhető, csekély veszélyű kisműtét. Ilyen esetekben nem is igazán ez foglalkoztatja az embert. Főleg, hogy a kérdező kora és gyermekeinek száma miatt még az a kockázat sem érdekes, hogy esetleg emiatt ne lehetne többet gyermeke. Az abortusz egészségügyi kockázatai helyett sokkal fontosabbak a lelki következmények, amit sokszor előtte nem is tud igazán felmérni az ember. Hogy egy egész életre megkeserítheti a lelket, sokan beleroppannak, súlyos depresszióba esnek, nem tudják soha feldolgozni, megbocsátani. De egy terhességmegszakítás után egy érző anya élete soha nem lehet többé teljes... Megmérgezheti a kapcsolatot a férjjel, az abortusz utáni önmegvalósítás valószínűleg nem fogja tudni soha elhozni az elégtételt, örömet ilyen áron... Egy ilyen döntés súlyosan hat lelkileg anyára-apára egyaránt és rajtuk keresztül a már meglévő gyerekekre is. Ezt is nagyon kell mérlegelni.

Persze ebben az esetben a 44 év elég komoly ok lehet egészségileg, ha orvos egészségügyi okokból ajánlaná és emellett döntene a kérdező, akkor ebbe kellene belekapaszkodni, mert gyakran az összes többi indok a későbbiekben semmivé válik, elfogadhatatlanná válik a gyermekét nem vállaló nő szemében és csak az egész életen át tartó fájdalom, önmardosás, lelkiismeretfurdalás marad, ami megmérgezheti a családi életet... Egy abortusz után örökre elvesztődik valami a derűből, boldogságból. Soha nem lehet az már az ember aki volt...