Mit tennétek? 44 évesen, védekezés mellett sikerült teherbe esnem.3 gyerekem van most fél éve dolgozom végre. Én el akarom vetetni. A párom megtartaná. Ha elvetetem megutál, ha megszülöm - az egész életem elrontja, sose lesz munkám az életben.

Számomra elfogadhatatlan, hogy valaki egy élet elé helyezze a karrierjét és a szavaidból az sem tűnik ki, hogy a többi meglévő gyereked az életed értelme lenne... Sajnálom őket, nagyon önző hozzáállásod van. :-(

Nem tudom megmondani, mit tegyél, a babát sajnálnám, hogy életesélyt se kap, de azt is sajnálnám, hogy olyan anyja van, aki már most gyűlöli... Azt mondanám, szüld meg és add örökbe, hogy jó élete legyen szegénynek.

Én elvetetném a helyedben, mint ahogy a saját helyemben is. 42 éves vagyok, van 4 gyerekem. Ha becsúszna egy terhesség biztos, hogy nem tartanám meg!!!

Senki nem tudna mégegyszer rábeszélni egy terhességre, babázásra.

S igen, örülj, hogy van 3 egészséges gyereked! Annyi veszély van már ennyi idősen, hogy NEM szabad kockáztatni!

A napi munkám során (gyógypedagógus), annyi sérült gyereket, tönkretett életet látok, hogy mégha nem lenne gyereked,akkor is azt tanácsolnám gondold meg!

Le lehet pontozni,én elvetetném.44 éve vagy,bárhogy is nézzük,nem fiatal már,ezernyi veszélye lenne már egy terhességnek amit csak fokozna hogy már kihordtál,megszültél 3 gyereket,ez is kockázati tényező.

Másik a munka.Nem hiszem,hogy a karrierd a fontosabb,mint ahogy meg lettél itt gyanusítva,de azokat a gyerekeket el is kell tartani.A harmadik,hogy nem akarod,minden porcikéd tiltakozik ellene!

Egyetlen ami mellette szól az a párod,de egy férfi amúgy is,sokkal "könnyebben " fogja fel az ilyet!

Ha félsz hogy meggyűlöl,hazudj,mond hogy beteg a baba.

Lehet lepontozni,de azért ne legyünk már elvakultak,a kérdező védekezett,és becsúszott,sajnálatos,de ez van...

44évesen nem tartanám meg a becsúszott babát. Nem mindenki öregszik szépen(nem a külsőre értem) mi a francot kezd egy 3évessel, ha mondjuk felmondja a forgója a szolgálatot, műtétről jár műtétre. vagy ennél sokkal de sokkal nagyobb gondok kijönnek.

4gyereket rokkant ellátásból betegen... És ez csak egy nagyon rossz kimenetel.

Vagy ég ne adja, de ott marad a szülőágyon... Innen mi, és akár a kérdező, honnan tudhatjuk, mert gikszer jön ki.

És itt csak a másik 3gyermekre gondolok.

Igen egy élet, akire sokan várnának, és szerintem ha a kérdező 10évvel lenne fiatalabb még vállalná is, de 44évesen, 50éves lesz amikor a kicsi ballag az oviból, 58éves lesz, amikor az általánosból, ha megéri a 62-t akkor a gyereke érettségiét(és érje meg), és közben ha az idősebb gyermeke meg családot alapít, és nagyi lesz, jól fog szegény kinézni.

Munkába állás, itt sokan sírnak fiatalok, hogy nincs munka. Épp oviba álló anyák. Kérdem, ti 47évesen, miután már addig hülyültetek a "kiskacsafürdik..." és társaitól, hogy azt sem tudjátok mik voltatok a gyerek előtt(én hiába járok iskolába a gyerekek mellett, érzem, hogy tompább vagyok, ingerszegény nekem a gyerekvilág- szakmailag), mekkora esélyt láttok munkába állni? és ugyan miből látnátok el a gyerekeiteket? Nem csak rózsaszín csomagok, hanem felelősség. Akár a már élőkért, akár azért a kis sejtkupacért.

Nem tudom mit tehetnél. Ez a baba jönni akart. Szerintem nem vagy önző. De valamit tenni kell. Én ebben az esetben sem vetetném el, képtelen lennék. Fontosabb lenne a családom mindennél. Itt nem kaphatsz jó tanácsot szerintem, mert senki nincs a te helyedben, a te családodban, a te vágyaiddal. Próbálom beleképzelni magam a helyedbe, de nem megy. A férjedébe bele tudom, ő akarja azt az életet, hogy megszülessen és pocsék lehet, hogy esetleg nem az lesz, amit ő szeretne. Kész lennék, és nem tudom meg tudnék-e bocsátani. És ezzel, hidd el, nem akarlak megbántani.

Tehát a kérdésedre válaszolva, biztosan megtartanám, nem érdekelne se a korom, se a munka. Pár hónapot "kibírnék" a babával, kiélvezném minden percét és hamarabb vissza mennék dolgozni, egy arany középutat keresnék és mindenekelőtt elfogadnám a saját gyermekemet és nagyon, de nagyon szeretném.