8 hetes terhes a 16 éves lányom, és azt szeretném, hogy abortusza legyen, de ő mindenképp meg akarja tartani a babát. Mit tennétek a helyemben?

Elmondanám neki az opciókat és az azzal járó következményeket. Bárhogy dönt, támogatnám.

Abortusz esetén fizetnék neki mindent, pszichológust is.

Ha úgy dönt, örökbe adja, segítek intézni, pszichológus itt is alap.

Ha megtartja, az a legkeményebb dió. Elmondanám neki őszintén, hogy az anyagi helyzetünk tekintetében, és a saját érdekében bölcsibe kell adnia, suliba járnia, majd dolgoznia. A suliban mindenképpen támogatnám, érettségi minimum, majd akár levelezőn valami képzés, szakma. Sajnálom, kemény leszek, de én nem vagyok ingyen bébiszitter, és nem én fogom felnevelni. Vigyázni fogok az unokámra, szeretni fogom, nem kérdés, de én is dolgozom, ezt a lányomnak meg kell értenie. Magának szüli, nen nekem.

Ha megtartja, és a baba apja kikerül a képből, akkor bíróságra bátorítanám a gyetektartás miatt, az jár a gyereknek, nem kívánságműsor.

Magamba néznék mélyen, én mennyiben vagyok ezért felelős, őszintén beszélgettem-e vele, jól felvilágosítottam-e a nemi betegségekről és a védekezésről.

Nem kérdés, hogy gyereket nevelni iszonyatosan kemény, természetesen 16 évesen még nem kész rá, de ott lennék segíteni, tanácsot adni, viszont a nagyját neki kell megoldani, suliba járni, majd dolgozni, baromi kemény lesz.

Beszélnék, beszélnék, beszélnék, beszélnék és beszélnék vele... Egészen addig, amíg meg nem érti, hogy mire vállalkozik, mire számíthat...

Nyilván a műtőágyra nem kötözhetném, de próbálnám felnyitni a szemét.

"Azt szeretném hogy abortusza legyen"

Te nem rendelkezel a teste felett szóval szállj le róla de gyorsan.eddig kellett volna nevelni,nem amikor teherbe esik!

Elmondanám neki őszintén, hogy az anyagi helyzetünk tekintetében, és a saját érdekében bölcsibe kell adnia, suliba járnia, majd dolgoznia. A suliban mindenképpen támogatnám, érettségi minimum, majd akár levelezőn valami képzés, szakma. Sajnálom, kemény leszek, de én nem vagyok ingyen bébiszitter, és nem én fogom felnevelni"

Az a baj, hogy ez így tök szépen hangzik, de egy 16 éves nem képes felmérni a gyerekvállalással járó következményeket. Ő csak azt látja, hogy cuki baba, majd anyám megoldja, de nem tudja, milyen az, amikor mondjuk 20 évesen menne minden hétvégén bulizni a barátaival, de nem lehet, mert ott a gyereke, amikor szívesen találna párt, de a kutyának sem kell egy olyan 20 éves, akinek már óvodás gyereke van, amikor a munkahelyeken nem fogják alkalmazni 20 éves kisgyerekes anyukaként, elköltözne, mert unja az alkalmazkodást, de nem tud, mert nem bírja eltartani önállóan a gyerekét, utazna, költene, tanulna, mint a kortársai, de ott a gyerek.

Érted. Oké, van az az 1000-b egy, aki majd neveli a pasijával békében a gyereket, amúgy az ilyeneknek mégis az a vége többségében, hogy majd bekattan, bedeprssziózik, otthagyja neked folyton a gyereket, bepasizik valami csövessel és lelép, a kicsi meg marad rád.