Most jogosan érzem így magam?

Van már 2 gyerekünk, tervezetten.

4 és 2 évesek.

A 2.szülés óta küzdök a nőgyógyászokkal és a fogamzásgátlókkal. Ennek az lett az eredménye, terhes lettem.

Nem akarom megtartani, férjem támogat az abortuszban. El is kezdtem a folyamatot.

Anyós itt "nyaralt" 3 napot. A reggeli rosszullétekből levágta, hogy terhes vagyok. Elmondtuk így neki, hogy igen, de nem tartjuk meg.

Már itt kiakadt, mert megöljük az unokáját.

Felhívta anyámat,elmesélte neki az egészet. Most a 2 anya nekem esett. Hogy lehetek ilyen önző, stb.

Elmondtuk nekik, hogy 2 gyereket terveztünk, 2 gyerekre rebdezkedtünk be. Én nem akarok több időt itthon tölteni, vissza szeretnék menni dolgozni.

Emellett nem szeretnénk üres zsebbel az életre bocsátani a gyerekeket. Elég lesz kettőt elindítani.

Most én vagyok a főellenség mindkettőjüknél. Mert semmivel nem vagyok különb ha elvetetem, minthamár a meglévőket folytanám vízbe.

Férjem mellettem áll, hazazavarta az anyját. En anyámmal vesztem össze.

Tényleg átlag felett élünk. Pénzünk is van bőven. A ház is hatalmas.

De én nem tudnék mégegyszer egy terhességet/szülést átélni. A pelenkázás, hányás/f.sás korszak is örülök, hogy elmúlt.

Emellett oké, most megtehetnénk, de ki tudja, mit hoz a holnap.....

Valóban én lennék önző és meg kellene tartanom?