Ha elvetetem, megbánom később? Örökre velem marad a bűntudat?
24 éves vagyok és megtörtént a "baleset". Apuka hallani sem akar a gyerekről. Egy hete tudtam meg, és azóta ezen kattogok, hogy miben változna meg az életem.
Teli vagyok tervekkel, személyi edzősködöm 2 éve. A terhesség miatti testkép elváltozás korrigálható, viszont az ügyfélkörömet buknám. A családom szerencsére anyagilag támogatna, ezt tudom.
Saját családot viszont nem így képzeltem el elkezdeni egyedülálló anyaként. A társkeresést is eléggé megnehezíti, ha benyögöm a kiszemeltemnek, hogy ha velem akar élni, akkor gondoskodnia kell egy másik férfi gyerekéről. Nekem ez nem lenne nagy dolog, de férfiak ezzel úgy általában azt látom másképp vannak.
Szóval az életkörülményeim ellene szólnak annak, hogy megtartsam, de egy dolog mégis zavar. Két ismerősöm is van, aki átesett a dolgon és mindketten azt mondják, hogy hiába tudják, hogy a legjobb döntést hozták, marja őket a bűntudat és minden nap az eszükbe jut. Az egyikük nem mondja ezt, de látom rajta, hogy megváltozik az arca, amikor erről beszél. Keresztanyám, aki az abortusz kapujából fordult vissza anno bátorít, hogy tartsam meg, mert neki ez egy "nagyon nehéz, de élete leghelyesebb döntése" volt. El sem tudná képzelni az életét a lánya nélkül, aki most kezdi az egyetemet.
Néha azt érzem, bele kell vágni, nem olyan nagy dolog, szépen minden jön majd magától. Nem egy nap alatt kell megváltani a világot. Máskor teljesen lehetetlennek látom a jövőt és abszolút az egyetlen helyes megoldásnak érzem, hogy elvetessem és éljem tovább a megszokott életem a megszokott tervekkel.
De ezután mindig ott a gondolat, hogy ezt nagyon meg fogom bánni, és ezt is nagyon erősen érzem. Hiába, hogy nem vagyok abortuszellenes és nem ítélkezek senki felett, aki így dönt, belül nagyon súlyos morális tettnek érzékelem a dolgot, ami visszafordíthatatlan, mintha egy felsőbb, íratlan törvény ellen vétkeznék (nem vagyok vallásos). Néztem képeket is az abortusz utáni "eredményről". Megbántam...
Szóval összességében megőrülök.
válasza:Lehurrogtál mindenkit hogy csak feltevéseket írtak. Miközben ugyan úgy csak azokat írsz, csak a másik oldalról megközelítve. Az hogy szeretné a babát, nem azt jelenti hogy tud is róla gondoskodni megfelelően.
Mert bizony a leírásából úgy tűnik hogy a kérdező csak a szép oldalát látja a gyereknevelésnek.
Pont ő az aki csak a vattacukorfelhőt látja, te meg adod alá a lovat
válasza:#51!Persze, hogy feltevéseket írok, ahogy ti is. Nem is írhatnánk mást, se ti, se én. Vagy esetleg valamelyikünk a jövőbe lát?
Nekem nem úgy tűnik, hogy csak a szép oldalát látja. Az első három bekezdése konkrétan csak a nehézségekről szól.
"Az hogy szeretné a babát, nem azt jelenti hogy tud is róla gondoskodni megfelelően." Így van. Csakhogy amíg ti feltétel nélkül megbíznátok egy vér szerint vadidegen férfiban, akinek még sose volt gyereke, teljesen figyelmen kívül hagyjátok a kérdező szüleit, akik viszont már tudják mivel jár a gyereknevelés, és nem egy-két éve kötődnek a gyerekükhöz, hanem 24. Nézd már meg, mennyire gyakori, hogy az a szülő, aki most segítséget ajánl, a gyerek fél éves korában azt mondja, hogy á, engem mégse érdekeltek, lakjatok az utcán és egyetek a kukaból és mennyire az, amikor apuka fél év múlva bejelenti, hogy bocs, de nekem mégse jön be annyira ez a családosdi, különben is beleszerettem a kolléganőmbe. Nem tehetek róla, te mindig csak a gyerekkel foglalkoztál! ☹️
Igen, vannak a gyereknevelésnek nehézségei, egyedül még több, de azért többmillió nőnek így is sikerült.
#50
válasza:Ez számomra olyan hogy balesetek vannak, persze.
Csak nem mindegy hogy kisétálok a kamion elé mikor látom hogy jön, vagy a buszmegállóba beleszalad az a kamion amint várakozok!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"Kérdező, egyébként AZT hogy bírja el a lelkiismereted, amit az érintett férfival tervezel művelni?"
Mit is művelek az érintett "férfival"? Kijelentette, hogy nem fog róla gondoskodni, én pedig nem fogom erőltetni. Tartásdíjról lemondok, nem fogja a gyereket látni sem.
Egyébként érdekes így utólag látnom, hogy milyen indulatokat vált ki az, hogy a megtartás felé hajlok (sőt, mondhatom, hogy most már eldöntöttem).
Valami nagyon nincs rendben egy olyan ember életében, aki ennyire dühbe jön, hogy a gyereke életben tartása mellet döntök. Lehet, hogy valamit nagyon megbánt az életében, ezért nem szívesen látja, hogy más meghozza a helyes döntést...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!