Ha elvetetem, megbánom később? Örökre velem marad a bűntudat?

24 éves vagyok és megtörtént a "baleset". Apuka hallani sem akar a gyerekről. Egy hete tudtam meg, és azóta ezen kattogok, hogy miben változna meg az életem.

Teli vagyok tervekkel, személyi edzősködöm 2 éve. A terhesség miatti testkép elváltozás korrigálható, viszont az ügyfélkörömet buknám. A családom szerencsére anyagilag támogatna, ezt tudom.

Saját családot viszont nem így képzeltem el elkezdeni egyedülálló anyaként. A társkeresést is eléggé megnehezíti, ha benyögöm a kiszemeltemnek, hogy ha velem akar élni, akkor gondoskodnia kell egy másik férfi gyerekéről. Nekem ez nem lenne nagy dolog, de férfiak ezzel úgy általában azt látom másképp vannak.

Szóval az életkörülményeim ellene szólnak annak, hogy megtartsam, de egy dolog mégis zavar. Két ismerősöm is van, aki átesett a dolgon és mindketten azt mondják, hogy hiába tudják, hogy a legjobb döntést hozták, marja őket a bűntudat és minden nap az eszükbe jut. Az egyikük nem mondja ezt, de látom rajta, hogy megváltozik az arca, amikor erről beszél. Keresztanyám, aki az abortusz kapujából fordult vissza anno bátorít, hogy tartsam meg, mert neki ez egy "nagyon nehéz, de élete leghelyesebb döntése" volt. El sem tudná képzelni az életét a lánya nélkül, aki most kezdi az egyetemet.

Néha azt érzem, bele kell vágni, nem olyan nagy dolog, szépen minden jön majd magától. Nem egy nap alatt kell megváltani a világot. Máskor teljesen lehetetlennek látom a jövőt és abszolút az egyetlen helyes megoldásnak érzem, hogy elvetessem és éljem tovább a megszokott életem a megszokott tervekkel.

De ezután mindig ott a gondolat, hogy ezt nagyon meg fogom bánni, és ezt is nagyon erősen érzem. Hiába, hogy nem vagyok abortuszellenes és nem ítélkezek senki felett, aki így dönt, belül nagyon súlyos morális tettnek érzékelem a dolgot, ami visszafordíthatatlan, mintha egy felsőbb, íratlan törvény ellen vétkeznék (nem vagyok vallásos). Néztem képeket is az abortusz utáni "eredményről". Megbántam...

Szóval összességében megőrülök.