Ha elvetetem, megbánom később? Örökre velem marad a bűntudat?

"Néha azt érzem, bele kell vágni, nem olyan nagy dolog, szépen minden jön majd magától."

Aha. Majd akkor is ezt érzed, mikor a gyerekednek szemüveg, fogszabályzó kéne, de nem tudod kifizetni? Vagy mikor menni szeretne ő is a 3 napos osztálykirándulásra, de nincs rá 40 ezer forint?

Szép és jó, hogy a családod támogat, de gyereket mindig magadnak szülsz. Bármikor történhet baleset, tragédia, és akkor majd ott állsz egyedül úgy, hogy minden rád szakad.

Én biztos nem szülnék úgy, hogy apuka azonnal kivonult. Nem is a pénz miatt, hanem mert ketten is baromi fárasztó ellátni egy babát, gyereket, nemhogy egyedül.

Oké, nincs több kérdésem, ha szerinted a szemüveg nem azonnal kell, meg a pénz önmagában nem elég indok a gyerekvállalásnál...

Buta vagy, jó lesz neked anyádék mellett lenni felnőttként is. De kérlek, miután kitoltad a gyereket, köttesd el magad, az ilyen ne szaporodjon.

Mondjuk azt megnézném, hogy mikor az óvodás gyerekednek szemüveg kell, vagy fizetős fejlesztés, azt a szerencsétlen majd hogyan oldja meg saját erőből... Ismét egy tökéletes életindítást láthatunk!

Nekem volt abortuszom.

Apuka hallani sem akart róla (ő ott sem volt amikor becsúszott, én tehettem egyedül róla 🤦‍♀️). Vége is lett a kapcsolatnak.

Anyagiakban a szülők itt is segítettek volna.

De én úgy voltam vele,nem anyámnak szülök, nem neki kell eltartania, lakhatást biztosítania. Emellett egyedülálló anyaként nem akartam belevágni. Elvetettem.

Én egy percig sem bántam meg.

Azota lett egy férjem, 2 gyerekem.

Ja mert annyira életszerű,hogy valaki minden nap az abortuszára gondol.. akik elvetetik, azok között kevés aki tényleg megbánta.

Személy szerint nagyon utálom mikor valaki arra búzdítja a másikat, hogy mindenáron tartsa meg, mert a tanácsot osztogató : - annyira vágyik már gyerekre, ebből arra következtet mindenki ugyan így érez..és akár bűntudatot is képes kelteni, csak hogy az ő álma valósuljon meg másnak is.

- neki az volt a legjobb döntése, akkor úgy gondolja másnak is csak is ez lehet a legjobb.. pedig ugye nem vagyunk egyformák.

Igazából nem értelek.

Feltettél egy kérdést, de zsigerből elutasítod amire rá mutatna egy kívülálló.

Igazából szerintem te már eldöntötted, hogy megtartod, csak önigazolást keresel. 🤷

Tanácsot pedig ebben a helyzetben nem lehet adni, mert én speciel csak azt írhatom le, hogy én mit tennék - nem tartanám meg- de én nem te vagyok.

Ha leírom a helyzetemet, akkor nekem is azt írják ezen az oldalon hogy vetessem el.

Nem vetettem el. Nem bántam meg. Nehéz? Nagyon és még mi lesz később.

Mindig teszem félre a pénzt, ha netalán történik valami akkor ne kelljen kapkodni egyből, hanem át lehessen gondolni a dolgokat és úgy cselekedni.

De egyedül lehet nem vállaltam volna. Megtudtam volna oldani, tudom hogy nehezen de ment volna, viszont nem tudtam volna mindent megadni neki. Plusz én részében szülők nélkül nőttem fel és neki a legjobbat akarom.

Hála istennek hogy nem vagyok egyedül. (Még mielőtt bárki lehord, apukával oldjuk meg. De ronda lenne ha nem említeném meg hogy a szülők is segítőkészek.)

Na mindegy. Az én nézetem az, hogy én csak úgy akartam gyereket hogy legyen egy NORMÁLIS apja és egy anyja, aki biztosítja neki az érzelmi és az anyagi biztonságot.

Gondold végig. Számold ki a jövedelmedet, azt hogy mennyit tudsz félre tenni, meddig tudsz dolgozni, mennyire támogató a családod (ezt 24 év alatt szerintem fel lehet mérni), hogy tudsz majd visszamenni dolgozni, kalkuláld bele a legrosszabb történéseket is és azt hogy tudnád megoldani, megtudnád e oldani.

Egyébként van olyan férfi aki bevállalja, de itt nem te leszel az első amikor párt választasz hanem a gyereked nyilván. Több anyát ismerek aki egyedül, és részben egyedül nevelte a gyereket és mindegyik azt mondta rettenetesen nehéz, de neki megérte.

Természetesen olyan is van aki az ellenkezőjét mondja, de ez még nem egyedülállóként is felmerül.