Nem tudom elfelejteni, nem tudok túl lépni a bűntudaton, mit tegyek?

Annyit tudok erre mondani, hogy a bátyám hasonló cipőben volt, mint most te és a műtét előtt egy órával beküldte a kórházba édesanyánkat, hogy hozza el a barátnőjét, mondja le a műtétet. Már késő volt, mert bevitték a lányt a műtőbe. Nagyon megromlott a kapcsolatuk, mostanra már külön utakon járnak, mert nem tudtak egymásnak megbocsátani. Nem szeretnélek (főleg most) megbántani, de a jövőben legyél előrelátóbb és meg tudod előzni az ilyen dilemmákat.

Kitartást és sok szerencsét kívánok nektek!

Ezen sajnos már nem lehet segíteni. Lehet, hogy rámegy a kapcsolatotok. Igazából, ha nem szeretnetek a babát és a kapcsolat is elég instabil, nem nagyon van miről beszélni szerintem.

Torekedj arra, hogy többször ne kerulj ilyen helyzetbe. Ezekből a dolgokból csak tanulni lehet. Jobbá nem tudod tenni ezt az adott szitut.

Milyen saját gyereke?! A kérdezőnek NINCS gyereke, az embrió egy lapon sem említhető már megszületett emberekkel, az abortusz pedig egy szimpla kis műtét, senki nem hal meg, lévén hogy ez nem gyilkosság.

Kérdező, idővel jobb lesz, ne emészd magad.

Mi a túlzás?! Az, hogy tisztában vagyok az alap biológiával? Én helyén kezelem a dolgot, az abortusz során egy pár hetes, teljesen fejletlen, tudattalan, fájdalmat nem érző embriót abortálnak, ennyi. A helyén pont az nem kezeli a témát, aki nekiáll fujjogni, hogy juj megölöd a saját gyereked. Nem, nem ölnek meg senkit, főleg nem a saját gyereküket, révén hogy össze sem hasonlítható az az embrió már megszületett emberekkel.

Azt meg majd mindenki eldönti egymaga, hogy hova kategórizálja be az abortuszt és mit "éltet" vagy nem éltet.

Neked lehet szükséges rossz, másnak meg lehet teljesen mást jelent, kár ezt vesézgetni. Mindenkinek joga van a teste felett dönteni.