Kinek mennyi időbe telt, hogy a szülési rossz élményt fel tudja dolgozni, és elfelejteni?

Nekem nagyon nagyon nehéz szülés volt. 52 óra a magzatvíz elfolyás után.

Tényleg rossz volt

Amúgy szülés után közvetlenül mondtam, hogy ez lezárult. Jöhet a következő

Elfelejteni sosem fogom tudni!

Feldolgozni nem volt időm, a kicsi körüli teendők, meg a komplikációk miatti 3 hónapos kórházi tartózkodás, teljesen elvonta a figyelmem.

A kórházban, éjszakánként az üres folyosón kisírtam magam.

Majd minden idegszálammal a gyermekemre koncentráltam és vele voltam, amikor csak lehetett.

Amikor hazajöttünk, egyik éjjel kimentem az udvarra és felhasogattam egy kazal fát, amin kitöltöttem a dühöm és minden fájdalmam, ami azóta gyülemlett bennem.

Rossz emlék maradt, mert nem így képzeltem az első gyermekem születését.

De a legjobb is, mert, most itt van velünk! Gyönyörűen fejlődik és boldog, kiegyensúlyozott gyerek! ❤

Ő érte, bármikor végigcsinálnám újra! Persze, az ő műtéteit, örömmel kihagynám a történetből.

Azt hiszem, olyan öt-hat hónap kellett.

Én kudarcként éltem meg, csalódtam a testemben. Nem voltam képes se hüvelyi úton szülni, sem szoptatni. Sok időbe telt, mire anyának neveztem magam, és úgy tudtam felfogni, hogy nem számít, a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak egészségesen, és attól vagyok anya, hogy gondozom, szeretem és nem attól, hogy hogyan szültem meg, vagy mit eszik. Tápszerrel is gyönyörűen felnőtt, egészséges, erős, sosem volt eddig beteg.

A vajúdásnál plusz szomorú dolog volt az, hogy a legszemetebb, híresen szemét asszisztenst fogtam ki, akitől folyamatosan kaptam az ívet, pedig nagyon igyekeztem azt csinálni amit mond és a bunkósága ellenére kedves voltam vele, mert azt hittem csak próbára akar tenni. Csúnya dolgokat mondott nekem, személyeskedő megjegyzésekkel stresszelt, szerintem ennek is köszönhetem, hogy nem tudtam ellazulni. Most is eszembe jut, de már másképp fogom fel, és ehhez kellett a férjem és a barátaim támogatása. Nélkülük tuti nem tudtam volna feldolgozni.

3,5 év és egy újabb, ezúttal pozitív szülésélmény kellett hozzá.

Az első horror volt. Vákuummal szültem, szakadtam a szélrózsa minden irányába vágás ellenére + a kicsi oxigénhiányt szenvedett, amiről akkor mélyen hallgattak. Hónapokba telt felépülni, de pihenni nem tudtam, mert a gyerekkel orvostól orvosig (gyógytornásztól gyógytornászig) jártunk.

Majdnem 3 volt, mire láttuk már a fényt az alagút végén, akkor szántuk rá magunkat a tesóra, de még ekkor se feledtem. Végig rettegtem, de sikerült egy tényleg jó orvost talál, aki segített. Az elsővel is volt dolim egyébként, a város sztárszülésze, aki egy barom kontárnak bizonyult.