Ha a nőnek lesz egy abortusza, akkor ő vállal kisebb kockázatot vele, mintha a férfi fizetné 18 évig havonta a gyerektartást, igaz?

Gyönyörűen kitértél, szőnyeg alá söpörve mindent.

Ja mikor először lett említve a dolog, nem tiltakoztál, másodjàra jött csak a hazugozás, a férgezés meg egyebek...

Most szintén kikerülted, amit a másik válaszoló írt...

Taps....

ha valakit ócsárolni szoktam, az max anyám... de ő keményen meg is küzdött ezért)

Hát ja..világra tojt téged. Ennél nagyobb bűne nem nagyon lehetett.

#103

Hallod, itt jön a csavar, figyelj:

Ezzel ő sajàt maga is egyet ért.....

#101, köszönöm szépen... tudod, a beszélgetéshez megköveteltetik bizonyos hangnem is... amibe a vádaskodós, számonkérős stílus kicsit sem fér bele... ahogy a másik szavainak kiforgatása se... többek között azért is ragadtam én ennél a kategóriánál évtizede, mert mindigis felháborított, ahogy egyesek neki merészelnek menni az abortusz iránt érdeklődő terhes nőknek... ki a tökömnek képzeli magát az, aki bárkitől is számon merészel kérni? A saját anyámat is pont ugyanezért a stílusért rühelltem, dobtam ki az életemből.

#102, gy kicsit fordítva van... a minap olvastam egy doktori disszertációt _VÉGRE! VAN ILYEN IS_, ami azzal IS foglalkozott, ami az itteni kérdés lényege is, hogy egy férfi lelkében miféle helyrehozhatatlan károkat tud okozni egy rá erőszakolt gyerek... szóval végre nem az átkozott anyaság-kisbaba fétis oldaláról közelítette meg a témát.... a párommal szokott sztenderd párbeszédünk lenni, hogy amikor eldurran az agyam valami feminyomi okfejtésen, egy idő után megjegyzi, hogy "te nőgyűlölő vagy!" - amire én meg megjegyzem, hogy akkor nem Veled lennék, évtizedek óta... én csak és kizárólag az anyák egy részét gyűlölöm, nem a nőket általában... amire rendszerint közli, hogy "tudom":) Nevezetesen azokat az anyákat, akik azt hiszik, hogy a gyerekükre (vagy épp a párjukra) erőszakolhatják a saját gondolkodásukat és értékrendjüket. Na, ennek része az, hogy azt hiszi a nyomorult, hogy számon kérheti, hogy a másik miért nem a mondjuk "polgári-konzervatív családi idillre" törekszik...

Nézd, nekem az életemben SOHA SEM volt semmiféle példaképem, de ha pisztolyt szorítanának a fejemhez, és mindenképp meg kellene jelölnöm valakit, az Che Guevara lenne... bár vele sem értek mindenben egyet, nekem túlzottan "rendpárti" volt... Egy biztos, soha sem vágytam a férj-, és családapa szerepre, amit életem minden kapcsolata pontosan tudott a kapcsolat kezdetétől, nem csináltam belőle titkot soha. (mondjuk ebből a házasságot még mindig nem lehet ráerőszakolni senkire szerencsére, bár anyám ezzel is erősen próbálkozott...)

Szóval nem, azoknak az ideáknak, amiket te is próbálsz számon kérni rajtam, soha, egyetlen lázálmomban sem akartam megfelelni, az életem egyetlen percében sem. Ez olyan, mint ahogy itt az összes abortuszra váróba megpróbálják belebeszélni a lelkiismeretfurdalást - tudjuk kik... holott, ha valakinek valóban ateista-materialista értékrendje van, az egy percig sem fogja rosszul érezni magát az abortusztól, egy percig sem fogja bűnnek tartani, hanem annak kezeli, ami: jogos védelemnek.

#103, "Hát ja..világra tojt téged. Ennél nagyobb bűne nem nagyon lehetett." - nem tanultátok még meg, hogy a találgatás a hazugságba visz??? Akiről beszélünk, az örökbe fogadott... a szülőanyám egy véletlenül teherbe esett tizennyolc alatti csaj volt, vele valszeg sokkal jobban megértettük volna egymást a közös génkeink okán...ebben a körben ha valakit rühellek és megvetek, az az ő anyja, hogy nem hagyta abortuszra menni... ezért is gondolom azt, hogy egy gyerek életében a két fő ellenség - amitől meg kell védeni - az a vallás meg a szülők... ezek azok, amik azt hiszik magukról, hogy gondolkodást, és értékrendet erőszakolhatnak rá... úgyhogy ilyen módon én csak az örökölt sors (By Orvos-Tórh) fárosza vagyok, viszem magammal a szülőanyám örökített dühét mindenféle szülői önkény és polgárinak mondott erkölcs ellen... (n.b. elég jó hatásfokkal, amennyire tudom...)

Ez válasz az ebben a kérdéscsoportban sorjázó "addörökbeeeee" bégetőknek is. Az abortusz - amikor van rá lehetőség - sokkalta jobb, tisztességesebb megoldás az örökbe adásnál.

Akkor újra: Nem az abortusz a gond, hanem ha egy másik fél elvárása lenne az az abortusz.

Jogi abortusz meg nincs, nem is lesz szerencsére, így kár is a szóért.

https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__11..

Többek közt az ilyenek miatt.