Ma lesz abortuszom, félek, hogy rosszul döntöttem….?

Gondolom már túl vagy rajta.

Elhiszem, hogy nehéz, de ha szeretnéd ezt a gyereket, akkor ezek szerint szereted. Abszurd, de ha szereted, azzal teszel jót neki, ha most elengeded.

Jelenleg semmi nem adott, hogy egészséges, boldog életet tudj neki biztosítani.

Fájdalmas, de a jó döntés most az abortusz.

A sok ostoba önkéntes magzatvédő meg szégyellje magát, hogy csak mert van egy rögeszméje képes lenne egy elkeseredt nőt a bizonytalan jövőbe kergetni, azzal, hogy tartsa meg.

Aztán ha egész életükben nyomorognak, akkor nem csak az anya de a gyerek is tönkremegy.

Örökbeadás?

Aztán éljen úgy, ott a gyereke, akit szeretett volna, de másé. Na akkor lenne csak szüksége a pszichiáterre.

Együtt válaszolok mindenkinek, aki válaszolt nekem.

A kérdező helyzetében lévő nőt mindenképp trauma éri, akármelyik verziót választja.

Az orvosi abortuszt ő azért választja, mert nem lát más megoldást. Ez a verzió kétségkívül jobb annál, minthogy egy anya öngyilkos legyen, titkolja a terhességet és a végén megölje a gyereket, vagy házi magzatelhajtással próbálkozzon. És a régi fajta örökbeadásnál is lehet hogy jobb (aka Árvácska).

Viszont napjainkban sokan nem tudják, hogy az örökbeadás szabályozása elég nagy minőségi követelményeket támaszt az öf szülő felé. Határozatot kell szerezni, pszichológiai alkalmasságot elllenőrzik és még aki megkapja, azok közül is sokan nem kapnak gyereket, mert az ügyintézőknek nagyon finom radarjaik vannak. Mert a rendszer gyerek központú: a gyerekeknek keresnek szülőt és nem fordítva. Sok mindent leírtam már amit nem fogok ismételni, akit még bővebben érdekel, úgyis alaposabban utánanéz. A portál amit megosztottam, tartalmaz targyilagos interjúkat olyan fiatal nőktől, akik örökbeadtak. Válaszolnak azokra a kérdésekre, hogy hogy tűnnek el úgy hónapokra, hogy csak nagyon nagyon kevés ember tudja, miért és hol vannak. Arra is, hogy milyen érzés az örökbeadás utáni időszak, hogyan birkóztak meg a traumaval. Igen, rövid távon nekik összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint aki ab-t választja. De aki nyílt örökbeadó, és jó helyre kerül a gyereke, annak azért a végén az örök fájdalom mellett jut más is. Meg annak is, aki meggyőződése miatt választja az örökbeadást.

Azt hogy az adott nő adott helyzete esetében mi a legjobb, azt nem mi mondjuk meg itt a gyk-n. Az egyik alapítványnál van krízisterhes tanácsadás ahol NEM sugallnak semmilyen döntést, hanem a kismama hangosan gondolkodhat és valaki ítélkezés nélkül meghallgatja, lehetőségeit is segít megismerni. Amit dönt, abban segítik. Igen, akár az abortuszban is. Az örökbeadásban is. Abban is hogy mégis vállalhassa. Az a legfontosabb, hogy saját döntése legyen.

Itt a posztolónak azért tanácsoltam hogy nézzen utána a nyílt örökbeadás lehetőségnek, mert érződik hogy ő kötődik már hozzá így lehet neki megéri végigcsinálni az örökbeadás nagyon nem könnyű menetét. Vagy legalábbis van lehetősége erre is. Ugyanakkor mivel döntésről beszélt, nem akartam tukmálni. Utólag azt gondolom, hogy a krízisterhes tanácsadasra kellett volna irányítani.

Azon viszont továbbra is meg vagyok döbbenve, hogy itt sokan le bírnak írni ilyet hogy "jól teszi, jól döntött". Honnan tudjátok mi a legjobb döntés? Inkább írjátok azt, hogy ti nem ítélitek el érte. (Amúgy én se ítélem el érte, mert nem is az én dolgom eldönteni hogy jól teszi-e. Részemről szóltam hogy van még ez a lehetőség is, amiről tudok.)

Összefoglalva: én azt látom, hogy az anya abortuszkor szembesül azzal hogy a gyerek mennyire nem érték jelen korban. Eleve itt sokan kinyilatkoztattatok hogy jó döntés(!) mert úgy latszik, a családokban nem fér el egy besikerült gyerek, nincs senkinek ideje, kedve hozzá, nincs szeretet iránta (sem), és az anyuka iránt sem. Az anyagiak, hétköznapok diktálják a tempót, döntenek életről és halálról az emberek vagya helyett...

Szerintem egy ilyen helyzetben egy nő a kapcsolatát is újra fogja gondolni minden családtagjával, aki nemet mondott rá terhesen és abortuszra bíztatta. Lehet, hogy ésszerű materiális síkon, de más nézőpontból meg nagyon furcsa hogy valaki nem kíváncsi a gyerekére/unokajára, nem?

Szerintem sem fog beleőrülni az abortuszba, de ugyanúgy őrült nagy trauma éri, mint ha örökbeadja. Akkor is, ha jobban el tudja rejteni, meg hamarabb túl van rajta fizikailag. Mert 21 évesen családi támogatással már simán lehetne anyuka, és még tanulhatna is segítséggel.

Bocs, hogy itt válaszolok, de valaki kérdezte privátban, hogy tényleg van olyan hogy valakinek van határozata és nem kap gyereket.

A blogon olvastam statisztikat, hogy eleg sok ilyen ember van. Igaz, jó részük maga áll el a dologtól, mert elbizonytalanodik vagy olyan történik várakozás közben.

De van olyan is aki "hiába vár", mert pl. túl szűk intervallumot ad meg és nálajobbak várakoznak. Nem érkezési sorrend alapján megy, hiszen a gyerek érdekeit nezik, neki keresik a legjobb családot.

Érdem3s olvasni a blogon, tájékoztat és szemléletet formál. (Nekem semmilyen érdekem nem fűződik hozzá, csupán rengeteget tanultam ott.)

#76 "Viszont napjainkban sokan nem tudják, hogy az örökbeadás szabályozása elég nagy minőségi követelményeket támaszt az öf szülő felé" - erre tetszel célozni:

[link] :(

És mi van akkor, ha az ember pont a FIDESZ-minőségi követelményektől óvná azt a gyereket, élén a klerikális reakcióval például?

Emellett szerintem mérhetetlenül erkölcstelen azt elvárni, hogy egy eleve rosszabb helyzetben lévő hozzon azért nagyon komoly áldozatokat, hogy egy alapvetően sokkal jobb helyzetben lévő pár még jobban járjon.

#79, itt a kérdés nem az örökbe fogadó, hanem az a nő, akitől elvárnák, hogy a nagy semmiért hordjon ki egy terhességet, annak minden veszélyével és kockázatával.

" Némi meg pont jobb egy jobb helyzetben lévő szülőnél nem?" - ezzel meg egyébként sem értek egyet, engem pl. az anyagi javak egy másodpercig se kárpótoltak azért, hogy a korlátolt elveiket rám akarták erőszakolni, belém akarták nevelni. Egy enber legdrágább kincse a szabadsága.