Ma lesz abortuszom, félek, hogy rosszul döntöttem….?

"De a többiektől újra kérdezem: miért írjátok le hogy jó döntés az abortusz? Miért nyilvánítotok véleményt ilyen vehemenciával? Miért SZURKOLTOK azért hogy legyen abortusz? Nektem ez miért jó?"

NEKEM nem jó, nem szurkolok, csak a KÉRDEZÖ számára ez a legjobb, legreálisabb megoldás.

1. A kérdezönek teljesen egyedül, végzettség, munka, jövedelem, lakás nélkül kellene egy csecsemöt és saját magát ellátni.

Minden ember, aki reálisan gondolkodik, tudja, hogy ez így lehetetlen.

2. A kérdezö eleve nem akart (még) gyereket, ezért védekezett, azaz lelkileg sincs abban a helyzetben, hogy pozitívan tudjon egy gyerekhez állni. Még akkor is nehezen menne neki, ha a (volt) párja támogatná, vagy a szülei mellette lennének, még ekkor is fennállna az a probléma, hogy tanulni akar és nem gyereket nevelni.

Ilyen feltételek mellett vállalni a gyereket csak arra lenne jó, hogy a kérdezö élete tönkremegy, emellett a gyereké is, akit valószínüleg a kérdezö azért hibáztatna, mert miatta kellett mindenröl lemondania, amit akart. Meg a gyereknek is csak nélkülözésben és elutasításban lenne része.

Ami meg az örökbefogadást illeti, ez kivülálóként lehet, hogy jó ötlet, a valóságban nem. Szerintem ezt csak olyaok választják, akik vagy nem vették észre idöben a terhességet, vagy külsö nyomás miatt nem mertek abortuszra menni, vagy a terhesség során történt valami komoly változás a családi körülményeikben.

Egy terheséget végigcsinálni úgy, hogy a gyereket nem akarja megtartani, rettentö lelki teher, emellett fizikailag sem könnyü dolog.

Még ha komolyabb problémák nélkül zajlik is, pl. akadályozná a kérdezöt a tanulás folytatásában meg a vizsgákban (másokat a munkában), ha meg netán veszélyeztetet terhes, akkor a terheség idejére teljesen kiseik a tanulásból/munkából.

A szülés szintén elég megterhelö fizikailag is meg mentálisan is, még akkor is, ha a gyereket megtartják, úgy, hogy az egész számára elveszett energia, még sokkal inkább.

Ezen kívül, ha megszülte a gyereket és örökbe adja, a környezete - család, munkatársak, iskolatársak, ismerösök - elítélik, mert "milyen anya, aki eldobja a gyerekét", ami még nehezíti a lelkiállapotát.

Ami meg a gyereket illeti, a legtöbb örökbefogadottban benne van, hogy "még" az anyja sem akarta öt, ezért általában lelki problémái lesznek emiatt.

"De a többiektől újra kérdezem: miért írjátok le hogy jó döntés az abortusz?" - talán, mert az a véleményem.

"Miért nyilvánítotok véleményt ilyen vehemenciával? Miért SZURKOLTOK azért hogy legyen abortusz? Nektem ez miért jó?" - mert igyekszem szolidáris lenni a történet összes szereplőjével...

"Én az örökbeadás megfontolását javasoltam a kérdezőnek, aki bizonytalan volt. " - én, mint örökbe fogadott a legádázabb ellenségemnek sem ajánlanám az örökbe ADÁST (mert ugy ez jön szóba, nem az örökbe FOGADÁS). N.b. nem utálom a gyerekeket sem.

Az hülyeség, hogy mivel nem tervezett baba, nem fogja szeretni. Már most bizonytalan az abortusz miatt.

Ismerek pár embert, akik nem akartak babát. Védekeztek, de becsúszott. Ott imádják a gyereket. Bármit megtenné el értük. Főleg, ahol apuka le is lépett. Hiába nem akart gyereket, mégis megszerette.

Nem törvényszerű, hogy aki nem tervezi, az nem is tudná szeretni!!!