Szerintetek fogom még valaha kívánni ezek után?
Védekezés mellett lettem terhes, úgy tűnik, h sikerült beleesnem abba a nagyon pici százalékba. Sose gondoltam volna, h felelősségteljes védekezés mellett ez velem is megtörténhet! Én végülis örültem neki, a korban is bőven benne vagyunk, de a párom nem akarta még a babát, sok vita és sírások után úgy döntöttünk(inkább döntött helyettem is), h elvetetjük a babát. Most pénteken lesz a műtét. Eddig a kapcsolatunk szuperül működött, februárban költöztünk össze. Én meg voltam győződve arról, h életem párjára találtam. Azt mondta, h lelkileg lesz a támaszom, mindent megtesz, h nekem könnyebb legyen, szabit vesz ki, amikor szükségem van rá, ilyen szempontból nagyon odaadó és türelmes, éppenséggel, csak a szerelmünk gyümölcsére nincs szüksége. Szeretne közös gyermekeket, csak évekkel később. Abban igaza van, h jobb lenne teljesen rendeznünk a körülményeket, de szerintem így is megoldhattuk volna.
Ami a lényeg, h 3 hete nem volt szex közöttünk, képtelen vagyok rá, egyből sírnom kell, amikor közeledik hozzám. Egyelőre nem is tudom elképzelni, h úgy szeretkezzek vele, h ne lebegjen ez az esemény előttem. Azt mondja,h addig vár rám, ameddig nekem szükségem van rá, de ezt nehezen hiszem el, amikor fontos volt számára mindig is a szex. Műtét után, ugye újabb 6 szexmentes hét következik.
Sajnálnám, ha emiatt az egész miatt a kukában landolna a lassan 3 éves kapcsolatunk. Szerintetek az idő begyógyítja a sebeket? Tudok még úgy gondolni rá, mint ezek előtt?
A döntés végleges, ezzel kapcsolatos válaszokat egyáltalán nem kérek és ítélkezést sem! Elég szégyenérzet van bennem anélkül is. A kérdésem kizárólag arra irányul, h a kapcsolatunkban ezt a traumát az idő kicsit feledteti-e???
Volt-e ezzel kapcsolatban valakinek személyes tapasztalata?
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Szép, hogy jönnek a sikersztorik, például 1 éves kapcsolatban már baba, happy endinggel. És tényleg örülök neki. De nekem is vannak ismerőseim, csak hogy ne legyünk ennyire elbizakodottak, hogy az életben minden úgy megy, ahogy mi fütyülünk. Volt egy nőci. Xart, hogy már nem lesz senkije, nem huszonéves volt. Megismerkedett egy csávóval, hupsz 2 év után jött a gyerek, mert az már kell, nem akarnak vénemberek lenni a gyerekük mellett. Miért is ne? Ahogy jött a gyerek, úgy jöttek a tányérdobálások, hajnal kettőkor veszekedések, szétköltözés. Baromi jó lesz annak a kisgyereknek tényleg.
Minél fiatalabb egy kapcsolat, annál nagyobb az esélye a szétmenésnek. Főleg ha becsúszik csak a baba.
válasza:Szerintem meg hülyeség elvetetni a gyereket! Ha már műtétről beszélsz, akkor gondolom már növekszik egy ideje. Tudod, hogy az abortusz, hogy működik és mi lesz utána a magzattal? (Nem akarlak elkeseríteni)
És azt is írtad, hogy:
"Én végülis örültem neki, a korban is bőven benne vagyunk"
Szerintem mindenképpen vállaljátok a gyereket. Nagyon fogtok neki örülni, még a párod is, miután megszülted a gyereket. Megtudtok adni neki mindent? (Persze apránként, lépésről, lépésre)
válasza: válasza:Kérdező, ez első sorban rajtatok múlik... egyébként sokkal nagyobb eséllyel "feledteti az idő", mint egy nem kívánt gyereket... mert hogy az ott van, így totálisan lehetetlen elfelejteni...
"Nagyon fogtok neki örülni, még a párod is, miután megszülted a gyereket." - ez meg ostoba látnokoskodás... miért szeretne a férfi egy olyan gyereket, akit a háta közepére sem kívánt? Miért szeretne egy olyan nőt, aki ráerőszakolt akarata ellenére több évtizednyi kötelezettséget és felelősséget? A harmadik, hogy nem azt kell nézni, hogy mennyi ideje tart a kapcsolatotok, hanem azt, hogy mennyi ideje éltek együtt... mert a kettesben megszerzett élmények tudnak egyben tartani egy kapcsolatot a nehezebb időkben is... bele is hülyültem volna, ha a párommal nem lett volna pár évünk kettesben, gyerek nélkül.
Szóval Kérdező, az abortuszon ketten túl tudtok lépni, ha mindketten akarjátok, és támogatjátok ebben egymást.
válasza: válasza: válasza:Én úgy döntenék ahogy én érzek.Meghallgatnám a párom,nyilván.
De ha ő ennyire ellenzi ezt a babát,az nem sok jót ígér.
:(
Megértem a helyzetedet,mert ez egy életen múlik(a műtét) és lelkileg egy nőt ez másként érint mint egy férfit.
A szex amit nincs köztetek,szintén érthető mert gondolom nem erre a válaszra számítottál hogy legyen abortusz.Ez valószínűleg egy törést okozott benned,nem is a baba elvesztése,hanem inkább az hogy nem úgy állt melletted a párod ahogy te szeretted volna. ( ez csak egy vélemény,mert te érzed belül hogy mi a baj)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!