Szerintetek fogom még valaha kívánni ezek után?

Neharagudj, de ez a kapcsolat már most tönkre van menve.

Én nem ítélkezek, mert nem tudom a helyzetedet, de az egyértelmű h ez nem a te döntésed volt. Sajnálom.

Nehéz lesz!

Összejöttem egy lánnyal. Védekeztünk, de nem túl tudatosan. Terhes lett. Gyermeket még nem akartam, illetve addig a házasság gondolatra nem jutott eszembe. Kértem, hogy vetessük el a babát. Ő azt mondta, akkor inkább felneveli egyedül. (Lehet hogy csak meg akart fogni.) Erre elvettem feleségül, de igazából nem akartam házasodni, és benne sem voltam biztos hogy az aki kell nekem egy életre. Nősülni még nem szerettem volan. A terhessége megszakadt. Jött a gond, lelki bajok, (alkoholproblémái) és nem tudtam volna otthagyni. Ismét terhes lett, ismét elvetélt. Még több teher. A következő terhességét kihordta, a baba megszületett, és én már egyre többet gondoltam rá, hogy nem ő az én emberem (asszonyom) ! Megszületett a kistestvére. A kapcsolatunk pedig csak romlott. Elhatároztam hogy elválok, de mielőtt ez megtörtént volna ismét terhes lett. Mondtam hogy ez már nem változtat az elhatározásomon, és vetesse el. Elköltözött, és elváltunk. Az alkoholgondjai akkorára nőttek, hogy először a két nagyobb, majd a harmadik gyermekemet is nekem itélte a bíróság. Ma a már felnőtt gyermekeim sokat szégyenkeznek az anyjuk miatt, de azért meg-meg látogatják. Az életem eléggé zaklatott volt, illetve most is az. Nem mondom hogy nem vagyok/lehetek hibás én is, de úgy gondolom, hogy mindent megtettem ami elvárható volt. Ha tudsz okulj belőle!

Azt hiszem én a helyedben megszakíttatnám a terhességem. A srácban nem sok empátia van. Apa nélkül indítani egy gyereket eléggé gáz. Ha elveteted, megvan az esélyed hogy soha nem lesz gyereked. De még mindig jobb örökbefogadni, és vállvetve felnevelni valakivel egy gyermeket, mint egyedül lenni és úgy nevelni. Mi a garancia arra hogyha elveteted, veled marad "örökre"? (?)

Szerintem te ez után a műtét után sosem lennél már egészséges lelkileg. Te szeretnéd ezt a gyereket. Ha most jó munkád van, jó lesz a csed, gyed, így egyedül is meg tudod oldani, ha nehéz is lesz, nem lesz annyira nehéz, mint azt feldolgozni, hogy egy általad kívánt babát 31 évesen egy ilyen pasas miatt vetettél el.

Persze nem egyszerű döntés de külső szemmel ugy látszik, hogy te egyedülálló anyaként is boldogabb lennél, mint az abortusz után lennél ebben a kapcsolatban.

#25

Te tényleg ennyire sötét vagy?

Na neked semennyire nem való gyerek és jobban járt volna a barátnőd, ha az első terhességénél elhagyod.

Ő mondta, hogy egyedül felnevelte volna, aztán te a saját akaratod ellenére feleségül vetted és őt hibáztatod az egész miatt, amikor az elején mondta, hogy nem kellesz a gyerek mellé, ha nem akarsz?

Aztán még felcsináltad párszor, mert biztos ami biztos nem akarod a házasságot, de gumit húzni luxus.

Gusztustalan férfinek nem nevezhető nemtom mi vagy.

A gyereked jobban járt volna nélküled, de a nejed is. Mit képzelsz?

Ezerszer jobb egy szülővel felnőni, mint egy ilyen torz gondolkodású, toxikus emberrel.

Az a baj, h.mire a pasid már akarna gyereket, neked már lehet nem fog összejönni. A pasik 60évesen is csinálhatnak..De nőknek ketyeg a biológiai órája. Meg az abortusznak is azért van kicsi kockázata.

Sajnos bánni fogod szerintem. 31évesen 3éves kapcsolatban szerintem nem korai a baba. Ennyi idősen az ember már túl van néhány dolgon, tapasztaltabb, nem egy tini kapcsolat.